Megéri megnézni? A besúgó – kritika (magyar sorozat az HBO Maxon)

Elsőként is érdemes leszögezni, A besúgó című új magyar filmsorozat jó, sőt, kifejezetten szórakoztató alkotás, melynek bemutatkozása amiatt is különleges, mivel az HBO Max lefedettségének köszönhetően nem csupán Magyarországon, de egyszerre 61 piacon debütál a világon. És bár a történet kifejezetten a magyaroknak, a magyarokról szól, bármely nemzet (de főleg a szomszédosak) számára könnyen emészthető, a karakterei pedig könnyen megszerethetők.

Magáról a történetről nem szeretnék sokat értekezni, mivel az egyes részek komolyabb fordulatokkal vannak teli, és nem áll szándékomban spoilerezni, így elégedjetek meg a kiinduló sztori összegzésével, amely valahogy így hangzik: 1985. Magyarország a kommunizmus alatt. A 20 éves Geri (Váradi Geri) alig várja, hogy Budapesten a Gazdaságtudományi Egyetemen tanuljon és végre új embereket és eszméket ismerjen meg. De Gerinek van egy titka. Az Állambiztonság megzsarolta beteg öccse gyógyszerellátásával, így kénytelen a fiatal ellenzéki barátjáról, Száva Zsoltról (Patkós Márton) jelenteni a Tartótisztjének (Thuróczy Szabolcs). Miközben Száva a rendszer megdöntését tervezi, Geri minden nap kihívással küzd: hogyan cselezze ki az Állambiztonságot és tartsa meg új barátait? Az idő szorít, a végső összecsapás előtt döntenie kell, hogy kinek az oldalára áll.

Kicsit bővebben olvashattok még a forgatás körülményeiről is a beharangozóban, illetve ugyanitt megtekinthetitek a forgatásról készült werkfilmet is, ha kíváncsiak vagytok a produktum hangulatára.

És hogy mitől jó alkotás A besúgó? Nos, elsődlegesen a hangulata és a történetmesélés az, ami megfogja a nézőt. Bár az első rész kifejezetten vontatottan indul, és a nyitójelenet alapján komolyabb fenntartásaim voltak azzal kapcsolatban, hogy ez a sorozat nekem való-e, a későbbiekben annyira élvezetesen bontakozik ki a sztori, és annyira szerethető és érdekes, komolyabb jellemfejlődésen áteső karakterekkel ismerkedünk meg, hogy minden egyes rész végén szinte tűkön ülve várjuk a folytatást. És bár elsőre tartottam attól, vajon az ismertebb nevek (Mácsai Pál, Thuróczy Szabolcs) hátán szeretnék elvinni a sorozatot, pozitívan kellett csalódnom, ugyanis a nagy öregek arányaiban kevesebbet szerepelnek, és a fiatalabb színészeken van a hangsúly, akiknek a legtöbbje brillírozik a szerepében (és itt a mindig seftelős Máté szerepében tetszelgő Varga Ádámot külön is érdemes kiemelni, mert üde színfoltja a produkciónak).

A főszereplő Váradi Gergely ugyan igényel némi megszokást és elfogadást a szerepében, nekem legalábbis ehhez a teljes első részre szükségem volt, viszont a további részekben ő is annyira természetes részévé válik a Kilián kollégium ifjonti csapatának, hogy könnyedén azonosulni tudunk a problémáival, és jól érthető, mi motiválja őt a cselekedetei során. Éppen, hogy a veterán színészek azok, akik néha egy kicsit furán festenek a szerepükben, és nekem Mácsai Pál is hiteltelennek tűnt a vergődő író és a rebellis kollégista lány apjának szerepében, de Thuróczy Szabolcs sem mindig tűnik őszintének a tartótiszt szerepében, bár tegyük hozzá, hogy ehhez szerintem nagyban hozzájárul a bajusza és az egyes jelenetekben látható parókája. Egyszerűen nem állt össze az összkép, mert egyszerre érezzük a keménykedését és az otthoni légkörben való vergődését, amihez jelentős mértékben hozzájárul a kicsit sem kevésbé lázadó lánya és az elvárásokat támasztó felesége. No meg a szakmai kudarcait, ahol, ha lehet, még nagyobb a teher rajta, hiszen az éppen halódó rendszer minél nagyobb eredményeket vár el a hűséges szolgálóitól. Mindezek mellett a frusztrációjának egy jelentős részét Gerin vezeti le, akit egyre veszélyesebb helyzetekbe sodor, miközben pedig észre sem veszi, hogy brutalitásával egy kényszerpályára juttatja főhősünket, akit egy ideig ugyan lehet zsarolni az öccsének gyógyszerével, ám ahogy az várható, idővel felnő a feladathoz, és megpróbálja a saját kezébe venni a dolgokat, hogy kiszabaduljon a sarokba szorított helyzetéből.

És bár mindenki viselkedésének alaposan megágyaztak a készítők, a legtöbb karakter pedig komolyabb jellemfejlődésen esik át az események és az egymás közötti interakciók hatására, ennek ellenére valahol mégis kilóg a lóláb, és a tartótiszt szerepe számomra idővel hiteltelenné vált, de az egyes karaktereknél is néha megbicsaklott a logika, többek között olyankor, amikor Geri valamilyen hibát vét, és erre kissé irreálisan reagálnak a környezetében.

A másik, ami hihetetlen mértékben képes hozzátenni a hangulathoz, az a profi kameramunka. Jól vannak kiválogatva a beállítások és a vágójelenetek, jók a színek és a fények, hollywoodi mestermunkák szintjén mozognak a vágások, és az egészről csak úgy süt a profizmus. És bár a készítők nem titkoltan nem próbáltak teljesen korhűek lenni (és az összképet néha egy-egy légkondi külső egysége vagy egy, a korhoz képest túl modern ablakzárszerkezet is megzavarja), tökéletes helyszíneket válogattak az egyes eseményekhez, és igyekeztek inkább kevesebbet megmutatni a tágabb környezetből, hogy ez annyira azért ne zavarja a néző élményét.

Adott tehát egy csapatnyi tehetséges fiatal színész, egy zseniálisan megírt forgatókönyv és egy eredeti ötlet, a látványos képi világ és a nagybetűs HANGULAT. Igen, az HBO újfent megcsinálta, és letett elénk egy fantasztikusan jó magyar produkciót, amelyre büszkék lehetünk. A külföldi alapötletre épülő Aranyélet (lásd az 1. évad, a 2. évad és a 3. évad kritikáját) után büszkén mondhatom, hogy a teljesen magyar alapokra építkező A besúgót is nyugodt szívvel ajánlhatjuk mindenkinek!

A besúgó 2022. április 1-jén dupla résszel debütált az HBO Max kínálatában, utána pedig hetente éreznek az újabb részek. A sorozat a hagyományos HBO csatornán május 1-jétől lesz látható.