A kultikus státusznak örvendő eredeti 1998-ban jelent meg, s azonnal belopta magát az akkori játékosközönség szívébe. Az Other Ocean által felújított verzió a gyökerekig hű maradt őséhez, ami a nosztalgiázni vágyó felnőtteknek remek órákat fog nyújtani, azonban a – valljuk be, túlkritikus és igen kényes – 2019-es közönségnek nem biztos, hogy elnyeri majd a tetszését. Utóbbi nem is feltétlenül baj, elsősorban nem is nekik készült ez a játék.
A játék főszereplője a bevezetőben is említett Daniel, akit igazi hősként tartanak számon saját falujában. Azonban kevesen tudják, s akik tudják, azok is a túlvilágról mesélik, hogy Fortesque lovag bizony gyáván halt meg több száz évvel ezelőtt, s a hősi csatának már rögtön a legelején feldobta a talpát. (Szó szerint). A jelenben ősellensége újra hatalomra tör, s aljas mágiával feltámasztja a holtakat, hogy átvegye az uralmat az élők felett. Véletlenül azonban Daniel is visszatér a félig-élők közé, így újra esélyt kap, hogy bizonyítsa hősiességét. Természetesen mindenki ellenünk beszél, az ellenfelek tisztában vannak igaz történetünkkel és még a hősök csarnokában se állnak velünk szóba. Így hát rajtunk a sor, hogy bebizonyítsuk, igenis van helyünk a legendák között.
Nem meglepő módon a legnagyobb újdonságot a design jelenti. Az összes pálya és karakter teljes felújításon esett keresztül, a helyszínek így sokkal változatosabbak, a meseszerű szereplők pedig sokkal viccesebbek és esetlenebbek lettek. Az egész játék sokkal élőbb, sokkal lélekkel telibb lett. A kamerakezelés is alapos felújításon esett keresztül, bár a számos, félig-meddig fix kameraálláson még a szabadon igénybe vehető, gombnyomásra aktiválódó TPS nézet se sokat segít, pláne, hogy ilyenkor csak sétálva tudunk közlekedni. A vizuális kényeztetés mellett a hangok is külön figyelmet kaptak, s bár hűek maradtak az eredetihez, a számos újrakomponált muzsika és a kibővített párbeszédek új színt visznek az egész játékba.
És akkor jöjjön a feketeleves: a játékmenet. Remaster esetén, legyen bármennyire is az alapokról épített, muszáj eldönteni, mit tartsanak meg a fejlesztők és mit kukázzanak. A Spyro és a Crash Bandicoot esetében, mivel az alapjáték mechanikái is tökéletesek voltak, ez a kérdés nem volt túl hangsúlyos, azonban a MediEvil esetében annál inkább. A harcrendszer már akkoriban is elég esetlen volt, s a játék túlnyomó részében csak vadul csapkodva haladtunk előre, hol eltalálva az ellenfelet, hol pedig megsebezve általa. Nos, a készítők semmit nem változtattak az eredeti recepten, így 2019-re, nosztalgia ide vagy oda, ez bizony rövid úton frusztráló tud lenni. Szinte minden maradt a régiben, így, amennyiben nem elég erős a régi élmény, vagy nem fog meg eléggé a játék világa, elég hamar azon kaphatjuk magunkat, hogy felmegy az a bizonyos pumpa. Szerencsére nálam nem fordult elő hasonló, hiszen gyerekkorom egyik kedvencéről van szó, de bőven meg tudom érteni a másik tábort is.
Ha túltesszük magunkat a sekélyes, 90-es évekbeli harcrendszeren, jön a következő fricska, mégpedig a mentési rendszer. Ugyanis a játék csak pályák között ment, s bizony egy-egy rész több, mint fél órát is igénybe vehet. Mondanom se kell mennyire kellemes érzés az utolsó pár percben elhalálozni és újrakezdeni az egész szintet. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a legapróbb hibát is kegyetlenül megbünteti a játék, a checkpointok hiánya bizony hamar fog még a legnagyobb rajongóban is rossz érzéseket felvetni.
Összességében a MediEvil felújításán látszik, hogy a régi rajongókat szem előtt tartva készült. Nem akarták újra feltalálni a spanyolviaszt, nem akartak új játékot létrehozni. Egyszerűen egy alapos plasztikázáson küldték keresztül a 98-as eredeti játékot, hogy a nosztalgiázni vágyó felnőttek és a retro dolgokat kedvelő fiatalok 2019 halloween estéjén kellemesen szórakozhassanak. Mint Remaster tökéletesen megállja a helyét, mint 2019-es játék, már nem annyira. Rajongóként az utóbbit elnézem.
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!