A Max: The Curse of Brotherhood még 2013-ban jelent meg, ráadásul a Nintendo berkein belül. (Wiiware, Nintendo DS). A gyönyörű látvánnyal, szerethető hősökkel és érdekes, egyedi, de gyökereiben azonos játékmenettel a platformer számos játékos szívébe lopta be magát. Nálunk Orte mondta el a véleményét, a nagy konzolos változatról, de a játék annyira jó, hogy nem bírtam ki, hogy ne dícsérjem én is. (Orte videó-bemutatójáért erre tessék.)
Számomra a Max egy különleges élmény volt és remek hangulatot varázsolt az ünnepekre. A játék egy Pixar minőségű animációval nyit, ahol megismerhetjük Maxet és öccsét, Felixet. A frusztrált nagytestvér a helyi google-n a Giggle-n keres megoldást arra, hogy megszabaduljon a bosszantó kistesótól. Talál is egy érdekes ráovlasást, amit hangosan felmond magának. Ekkor azonban megnyílik egy portál a semmiből és egy óriási szőrős kéz magával ragadja Felixet. Nincs hát mit tenni, Max egyből utána ugrik, hogy kiszabadítsa.
Számos, egyre nehezebb fejezet követi a fent vázolt eseményeket, felsorakoztatva a platformer zsáner apraját és nagyját. Van itt az erdős, sivatagos, részektől kezdve a hegyes, vulkános pályákig minden, illetőleg néhány, önmagában is nagyon erős, teljesen egyedi megoldás, amit nem is lőnék le így előre. Ezek mellé érkezik a Magic Marker Pen, amit handheld módban, a Switch kijelzőjén tudunk használni. Az esetek többségében a toll pontosan követi ujjunk mozgását, ezáltal lényegesen könyebbé téve az irányítást. Persze lehetőség van az old school gombok használatára is, de azért számomra mégis a Touch Screen-en keresztüli vezérlés volt az igazi. Persze nem szabad elmenni amellett a tény mellett, hogy szokni kell ezt a fajta irányítást, illetőleg az én nagy kezem se elég ahhoz, hogy a konzol elengedése nélkül megoldjam a vezérlést. Ámbár szerencsére ez a tényező nem befolyásol nagyban semmit, csupán apró kényelmetlenség.
Összességében a Max egy nagyon jól sikerült játék lett. Bájos, izgalmas, azonban megvannak a maga hibái. A fejtörők nem túl bonyolultak, azonban néhány trial and error féle próbálkozás simán benne lesz a pakliban, az üldözéses jelenetek pedig külön izgalmakat csempésznek az ugrándozásba. Néhány helyen, főleg handheld módban képes belassulni (főleg a távoli kameraállásoknál), illetve néha a toll nem úgy működik az érintőképernyőn mint kellene, de ennél nagyobb hibákba nem futottam bele és ezek is egy patchel könnyen javíthatóak. Bátran ajánlom mindenkinek, aki a Nintendo konzolján másra vágyna és kicsit pihentetné a vízvezetékszerelést.
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!