Manic Mechanics – Játékteszt

Első ránézésre a 4J Studios által fejlesztett Manic Mechanics nem egy kiemelkedően érdekes játék. Legfeljebb három barátunkkal karöltve nem más a feladatunk, minthogy néhány szürreális garázson átverekedve magunkat megjavítsunk minél több roncstelepre ítélt járművet, legyen az autó, tengeralattjáró vagy éppen a földre látogató kicsi zöld emberkék által navigált űrhajó.

A recept rendkívül egyszerű: egy futószalagon folyamatosan érkeznek a selejtezésre szánt alkatrészek, amiket felújítva felhasználhatunk ahhoz, hogy az adott járművet megjavítsuk. A gumikat fel kell fújni, a motort helyre kell kalapálni, az izzókat újra kell tölteni, az ajtókat le kell festeni, de ezen kívül van még számos egyéb lehetőség is, amikkel dolgoznunk kell. Ezeket a pályákon elszórt munkaállomásokon tehetjük meg, amik sok esetben képesek automatikusan is működni. Ilyenkor azonban érdemes fél szemmel figyelni, mert a túl sokáig ott hagyott akkumulátor túltöltődhet, a festés alatt álló ajtó masinériája megvadulhat és mindent csúszós festékkel szórhat teli, a gumikat pedig könnyen földkörüli pályára is állíthatjuk.

Minden jármű három, véletlenszerűen elvárt alkatrészt vár ahhoz, hogy újra formában érezhesse magát. Ahogy ezt teljesítettük már jön is a következő, vagy van, hogy egyszerre kettő is. Minél több járművet javítunk meg sikeresen, annál több pontot szerzünk. Természetesen nem maradnak el a mérőszámok sem, sikerességünket a megszerzett fogaskerekekben (maximum három), illetve az adott garázs tulajdonosának saját pontszámaiban mérhetjük. Ezek megugrása nem túl bonyolult, azonban van néhány kihívás, ami jócskán képes megizzasztani az önjelölt szerelőket. Példának okáért van olyan achievement, ami akkor jár, ha összeszedünk kettő perc alatt három fogaskereket, ami lényegében a másodpercre kihegyezett, tűpontos szerelést jelenti. Nekünk ezt szó szerint 119 másodperc alatt sikerült, alsó hangon tizedik próbálkozásra megcsinálni.

Minden garázsnak megvan a saját stílusa és kihívásai. Értelemszerűen a játék először az alapokkal kezd, ahol a terep nem jelent túl sok nehézséget, de a későbbiekben figyelnünk kell arra, nehogy megrázzon az áram, benyeljen egy örvény, elraboljanak az UFO-k, hogy megszondáztassák autó szerelőnket, vagy agyonüssön egy birka. Ezek mind-mind valós veszélyek és akkor a Kraken csápjairól még szó sem esett.

Összességében a Manic Mechanics nem hoz nagy újdonságot a zsánerbe. Nem is túl hosszú, hiszen akár egy hosszabb délután alatt is végig lehet játszani, ha valaki a tökéletességre hajt, akkor mondjuk kettő alatt. Az újrajátszhatóság sajnos szóba sem jöhet, kivéve, ha pár év elteltével éppen uborkaszezon van és újra elővennénk nosztalgiázni. Viszont tagadhatatlanul megvan a saját bája, kellemes szórakozást nyújt, a látvány és a zene kellemes, a történet meg hozza a hasonló játékok színvonalát (azaz van, mert kell). Ha már unjuk az Overcooked és társainak újrapörgetését, és várunk valami újdonságra, mindenképp megér egy próbát.