Mami – Filmkritika

Az igazat megvallva, elég vegyes érzésekkel ültem be a Mami című filmre, mivel a Jason Blum nevével fémjelzett BlumHouse Productions az utóbbi időben rengeteg alacsony költségvetésű horrort hozott tető alá, amelyek minőségüket tekintve nem mindig voltak a helyzet magaslatán. Gondoljunk itt csak a 2018-as Felelsz vagy mersz?-re. Azonban olyan gyöngyszemek is megfordultak a stúdióban, mint a Jordan Peele által rendezett Tűnj el! vagy a Mi címet viselő alkotás, ráadásul a Mami című film főszerepére egy Oscar-díjas színésznőt, Octavia Spencert választották, akiről az előzeteseket látva azt gondoltam, hogy nem fog tudni egy olyan „főgonoszt” alakítani a filmben, akitől feláll a szőr a néző hátán, aki belemászik a moziteremben ülők agyába, és egészen a film végéig nem távozik onnan. Nos, hatalmasat tévedtem.

A történet igen egyszerű, Maggie a fiatal 16 éves lány, miután elválnak a szülei, édesanyjával elköltözik egy kisvárosba. Itt elég hamar sikerül új barátokat szereznie, akik rögtön meg is invitálják egy kis iszogatásra suli után. A fiatalok egy italbolt előtt állva próbálják meg rávenni az arra járókat, hogy vegyék meg nekik a cetlire felírt alkoholt, mivel ők még kiskorúak. Nos, itt találkoznak először Sue Ann-nel, (később csak Mami) aki egy állatorvosi rendelőben dolgozik asszisztensként, a nő minimális győzködés után meg is vásárolja nekik a kívánt italokat. És mindenki megy a saját dolgára. Következő alkalommal Mami már nem engedi a tinédzsereknek, hogy a bolt előtt a helyszínen kifizessék az árut, mondván, hogy figyelik őt és fél, hogy elveszíti emiatt az állását, így a srácok egészen a házáig követik Mamit, ahol megérkezünk a film egyik központi helyszínére, Sue Ann pincéjébe ahol a nő felajánlja a gyerekeknek, hogy nyugodtan bulizzanak ott, mivel ott a rendőrség nem zavarja őket, ráadásul biztonságban vannak, mivel ő figyel rá, hogy minden rendben legyen. Heteken át zajlanak így a dolgok, egyre több fiatal érkezik a buli helyszínére, és úgy tűnik minden rendben van. Azonban Sue Ann egyre többet akar, hétköznap is zaklatja a csapatot, hogy menjenek át hozzá, kémkedik utánuk, kismillió üzenettel bombázza őket, ráadásul mikor a fiatalok megszegik Mami egyik szabályát, szinte elszabadul a pokol. Végignézhetjük ahogy egy kedvesnek tűnő, engedékeny középkorú nő átváltozik egy elmeroggyant pszichopatává, és szörnyű dolgokat követ el.

[SPOILER]

Mi váltotta ki ezt Sue Annből? Nos, kiderül, hogy Mami egy gimnáziumba járt Maggie édesanyjával, Andy (Maggie egyik barátja) apjával, valamint Mercedesszel, aki most Bennel (Andy apja) kavargat, és akkoriban csúnyán elbántak vele, megszégyenítették, amit a mai napig nem tudott feldolgozni. Ez egy ma is létező probléma, amit a film nagyon jól ragad meg. Mi van akkor, ha épp egy olyan pillanatban bántalmazunk valakit verbálisan vagy fizikailag, amikor különösen sebezhető, és ezzel örök életre egy törést okozunk benne, vagy pont amiatt az egy pillanat miatt válik belőle pszichopata, mint a címszereplő Mamiból? Nyilván ez többnyire csak fikció, és nem valószínű, hogy annyira drasztikus dolgok következnének be egy-egy elhintett beszólás vagy tett miatt, azonban a filmnek minden kétséget kizáróan van valóságalapja.

A film zenéje is elképesztően érdekes volt, de nagyon hatásos. Nem a tipikus horrorfilmes betéteket kaptuk, sokkal inkább a Stranger Things sorozat főcímdalára hasonlító szintetizátoros dallamokat.

Ráadásul a Mami mindössze 5 millió dolláros költségvetéssel készült el, ami a mai filmiparban gyakorlatilag egyenlő a nullával, szóval már csak ezért is hatalmas gratuláció jár a készítőknek.