Az indie játékok piaca sok szempontból egy kegyetlen terep. A nagyrészt fű alatt érkező, független fejlesztésű, olykor mindössze egy ember vagy egy néhány fős csapat által összerakott játékok sokszor a legnagyobb sikereket tudják elérni. Felmerülhet a kérdés, hogy ez miért van pontosan? Nos, valószínűleg azért mert egy kevésbé ismert, nyomott árú játéknál nem szállnak fel annyian a manapság igen divatos hype vonatra, nem jutnak el annyi játékoshoz, akikhez pedig igen, ők többnyire nem óriási elvárásokkal ülnek le egy ilyen cím elé.
Mai címünk a Madshot is ebben a csónakban evez. Mikor megérkezett a tesztelés lehetősége a szerkesztőségbe, egy percig vakartam a fejem, hogy ez micsoda is pontosan? Azonban az, hogy Nintendo Switch konzolra is megjelent, egy kis hezitálás után meggyőzött, hogy egy próbát mindenképp megéri vele tenni, és milyen jól tettem, hogy így döntöttem.
A Madshot egy roguelike akciójáték ahol a Cthulhu fejű bérgyilkosunkkal kell végig verekednünk magunkat egy létra rendszer különböző pályáin, egészen addig amíg el nem érünk a főellenfélhez. Igazából ez nem egy új formula, szántalan ilyet láthattunk az elmúlt években különféle köntösökbe burkolva, azonban két tényt nem lehet elvenni a Madshot érdemeiből, a harcrendszer elképesztően intenzív, ebből kifolyólag csak a sokadik halált követő próbálkozás után tűnt fel, hogy többnyire ugyanazt az 5-6 féle rémséget pusztítom el újra és újra, és a másik, hogy a játék pörgősségéből adódóan valami elképesztően nehéz tud lenni, viszont mégsem megy át rage game kategóriába, valahogy mindig eléri, hogy ismét neki fussunk egészen addig, amíg a csúcsra nem érünk. Ahogy haladunk előre a kampány során, úgy nyílnak meg új képességek, kapunk új fegyvereket, de ezzel együtt az ellenfeleink is a pályák előrehaladtával szívósabbak lesznek, így nem is árt majd az extra muníció. Amit egyszerűen imádok az ilyen típusú játékoknál, hogyha rock vagy metal riffek szólnak alatta, és bizony ezzel itt sincs probléma, egy pörgősebb harcjelenetnél a gitár és a dob egyvelege egyszerűen annyira jól szól, hogy kedvem lett volna megállítani a játékot és csak hallgatni a zenéjét.
A Madshot számomra eddig az idei év egyik legkellemesebb meglepetése ami a 20 euros árát minden centig megéri, így ha valaki esetleg hezitált volna eddig, de érez magában affinitást arra, hogy rémségeket gyilkolásszon halomra metal zene kíséretében, azoknak remélem sikerült meghozni a kedvüket.
A World of Warships: Legends az év legcsodálatosabb időszakát ünnepli a Winter Fleet visszatérésével, három…
A Worshippers of Cthulhu a városépítést keresztezi a Lovecrafti mitológiával egy baljós, de rendkívül ígéretes…
Jön a Steel Hunters – egy ingyenesen játszható, mecha hősöket felvonultató lövöldözős játék, amely egyedülálló…
A Temporal Purge: Z egy leegyszerűsített CoD: Zombies játékmód, annak előnyeivel és az egyszerűségéből adódó…
A Dimensionals egy rendkívül stílusos és nagyon ígéretes roguelike deckbuilder, mely novemberben indult útjára Korai…
Az Arcanum inspirálta New Arc Line egy ígéretes CRPG, azonban egyelőre a kiforratlanabb Early Access…