Macskafogó – Filmkritika

Bevallom tüzetesen, hiába hallottam már számtalanszor innen-onnan ebből az alkotásból foszlányokat, szállóigévé vált mondatokat, ikonikussá érlelődött karakterneveket, arra soha nem vettem rá magam, hogy leüljek, és pótolva ebbéli hiányosságom, megnézzem ezt a rajzfilmet. Valahogy igazán sohasem érdekelt ez a macska- és egér-univerzum. Gondoltam, ha már újra terítékre kerül, több mint három évtizeddel a bemutatása után, és immár 4K minőségben, tisztelettel adózva neki megnézem ezt a magyar rajzfilmpalettáról kitörölhetetlen klasszikust.

Nos, azok kedvéért, akik hasonlóan hozzám eddig Macskafogó-mentes életet éltek, hadd vázoljam az alap felállást (SPOILERVESZÉLY!). Adott egy messzi-messzi kis világocska, az X bolygó, ahol az egértársadalmat igyekszik leigázni a veszedelmes és befolyásos macskabűnözőkből álló szindikátus. Egy egértudós, Fushimishi professzor kidolgoz egy tervet fajtársai védelme érdekében, melyet az Intermouse legjobb ügynöke, Grabowski juttat(na) célba, hogy az ötlet elnyerhesse fizikai valóját… A tervről azonban tudomást szerez a rossz fiúk alvezére is, aki nem más, mint Fritz Teufel. A „Terminátormacska” kész bérgyilkosokat is bevetni a cél érdekében, így szegény G-betűs ügynökegerünk igen nagy csávában találja magát…

Lesz itt minden… golyózápor; üldözés földön, vízen, levegőben; vidám pillanatok; szorult helyzetek; furcsa szerzetek; érdekes, szívet melengető barátságok; összekarmolt alkalmazott; kimonós egérlány; kémszerkentyűk; patkány ex-balett-táncosok; persze zene, ének és tánc is. Mint minden mesében, így itt sem maradhat el a happy end, és hősünk életét a nem várt segítő, Lusta Dick ügynök és újdonsült énekes barátai, a Los Vampiros tagjai mentik meg, hisz’ néha még egy profinak is elkelhet a segítség… A terveknek köszönhetően pedig megépül a hatalmas robotkutya, a Macskafogó, aminek hála újra béke honol az X-bolygó egértársadalmában.

Figyelembe kell vennem a tényt, hogy egy 1986-os rajzfilmről beszélünk, és lehet, hogy már nem üt akkorát minden egyes poénja, de még így is akad benne szép számmal vicces jelenet és dialógus:

– Ki az az ütődött, ott hátul?

– Egyik technikusunk. Nagyon lelkes munkatárs.

– Kirúgni. Bohócokra nincs szükségünk.

– Igenis.

A megalkotott karakterek nagyon jól visszaadják a gengszterfilmekből átvett típusokat, természetesen kissé felnagyítva azok jellemvonását, hogy még nagyobb legyen a kontraszt, és ezáltal csaljon gyakran mosolyt az arcunkra.

Nem mehetek el szó nélkül olyan nagy nevek mellett, mint Ternovszky Béla, aki az egészet rendezte, továbbá Sinkó László, Benedek Miklós, Haumann Péter, Körmendi János, Kern András, Szombathy Gyula, Béres Ilona, Pálos Zsuzsa, Mikó István, Kállai Ferenc, Mécs Károly, Pap Vera, Szatmári István, Bodrogi Gyula, Horváth Gyula, Pathó István, Komlós Juci, Szuhay Balázs, Soós László, Bartucz Attila, Harkányi Endre, Kautzky József, Miklósy György, Láng József, Szabó Ottó, Földessy Margit, Ábel Anita, Boros Zoltán, Varga T. József, Koroknay Géza, Dömök Gábor, Komlós András, Farkas Antal, Buss Gyula, Füsti Molnár Éva, Dallos Szilvia, Velenczey István, Pálok Gábor, Gera Zoltán, Bezerédi Zoltán, Gálvölgyi János, Füzessy Ottó, Szoó György, Botár Endre, Zenthe Ferenc, Horkai János, Horváth Pál és Postásy Júlia, akik jellegzetes orgánuma nélkül egész biztos nem lett volna ekkora sikere ennek a rajzfilmnek. A zenéjét Deák Tamásnak és Jimmy Giuffre-nek köszönhetjük.

Érdekesség, hogy a második rész több mint húsz évvel az első után készült el, és 2007-ben került a mozikba, Macskafogó 2 – A sátán macskája címmel. Aki szeretné újraélni ennek a 32 éves, ikonikussá vált magyar-német-kanadai kultrajfilmnek minden pillanatát, vagy csak hajtja a kíváncsiság, mert még ő sem látta, szeptember 13-tól lehetősége nyílik rá a Pólus Moziban, a Corvin Moziban, a Puskin Moziban és többek között a Csepeli Moziban is, valamint számos vidéki vetítőteremben. Forgalmazója a Pannonia Entertainment Ltd.