Loop Hero – játékteszt

A Devolver Digitalról az elmúlt években megtudtuk, hogy nem kicsit elborult kiadó/fejlesztőkről van szó elég csak visszaemlékezni, hogy miket művelnek E3 alatt amikor a játékaikat mutatják be. A Loop Herot is kellően furcsa módon jelentették be, így elsőre egy teljesen eszement játéknak gondoltam, ami ráadásul kicsit csúnya, bármi kisülhet belőle. Majd megkaparintottam és rá kellett jönnöm, hogy egy igazi kincset kaptunk, aminek olyan mélységei vannak amire sose gondoltam volna egy-két videó alapján. Ráadásul, ha ez nem lenne elég, elképesztő függőséget is tud okozni amint rákapunk az ízére, de hogy egy ilyen kis egyszerűnek tűnő játék miért is okoz ilyen hatásokat? Megpróbálok normális válaszokat adni erre.

A Loop Hero története szó szerint a semmivel kezdődik, mindent elnyelt a sötétség, de Hősünk valamiért még is magához tért és egy furcsa hurokban ébred, amiben csak megy körbe-körbe veszélyes ellenfelek tűnnek fel. Erdők, hegyek, építmények emelkednek fel a semmiből. Vajon mi történet? Miért nem emlékszik semmire? De, amikor a veszélyek sokasodnak és már nem bír velük, úgy látszik, hogy elhalálozik és ismét vége mindennek egy furcsa tábotban ébred, ahol emberek fogadják, de ők sem tudnak válaszokkal szolgálni, hogy mi történik és semmire sem emlékeznek. Innentől újraindul a hurok, de most valahogy más, még több furcsaság történik. MÉGIS MIÉRT?! Erre nem szeretnék válaszolni, mert érdekes a játék története főleg ahogy haladunk előre és fedezünk fel egyre több épületet, építjük a tábort és szembe kerülünk a bossokkal akik reakciói egyre érdekesebbek főleg amikor legyőzzük őket.

A fentebb leírtak alapján már sejthető, hogy nem egy túlbonyolított játékról van szó, ami igaz is, mert a hurok útvonala magától épül meg, de onnantól kártyákat kapunk, amiken épületek, különböző tájak találhatók és ezeket kell magára a hurokra vagy aköré leraknunk. Ez elsőre tényleg egyszerű, de amikor rájövünk, hogy ezek bizony kombinálhatóak és egymásra hatnak onnantól eljutunk olyan mélységekbe, amiket nem várnánk. Új fajta ellenfelek jelennek meg, különböző események történnek, a jutalmaink száma és minősége is változik. Erről a játékról elmondható, hogy könnyű belekezdeni, de nehéz igazán a mesterévé válni, persze vannak olyan kombók, amik mindig beválnak, de elfogunk kezdeni kísérletezni, a határokat feszegetni.

Ráadásul a sok féle kártya és azok kombinációi nem lennének elegek akkor csavar ezen egyet a játék, hogy hősünk három féle kasztból választhat (nem a játék elején, hanem ahogy haladunk és feloldjuk), mindegyik kellően eltér a másiktól.
A Harcos tipikus tankosabb karakter, sok élete van, a sebzését is kellően magasra felépíthetjük.
A Rogue inkább a kitérésekre, visszaütésekre épít, nagyon jó a sebzésben, de az életereje nem lesz olyan magas.
A Nekromanta, mint a neve is sugallja nem az erejével fog kitűnni, hanem hogy csontvázakat fog idézni, akik elvégzik a piszkosmunkát.

A Loop Herorol annyi biztosan elmondható, hogy a látvány világával nem fog díjakat bezsebelni, viszont ahogy kezd kialakulni a függőségünk nem is fogunk ezzel foglalkozni, sőt fogadni mernék, hogy aki nem áll a játékkal ismerkedni alapból nem az miatt veszi meg, de még is van egy igazi retro bája és ez igaz a zenére is, amit szívesen fogunk hallgatni, vagy lenémítani és berakni saját muzsikákat.

A Devolver Digital ismét egy egyedi, és minőségi indie csapatnak segített kiadni a játékát és a Loop Hero ezt olyan szinten meghálálja amire szerintem sokan nem gondoltak. Akár, ha fő játékként tekint rá, hogy csak rá összpontosítunk, vagy pedig mint időelütőnek, amit elindítunk építgetjük, farmolunk a háttérben néha ránézve is tökéletes szórakozást nyújt. Végtelenül egyszerű, de mélységgel megáldott játék, amiből akár szívesen látnék egy telefonos verziót is mert eltudom képzelni ahogy utazás közben vagy üres percekben foglalkozzak a hősünkkel és a kis faluval. Engem teljesen elvarázsolt, így bátran merem ajánlani bárkinek, aki szereti az elvontabb indie játékokat vagy keresnek egy olyan játékot, ami hosszú időre elkötheti őket.