Lego Batman: A film – Filmkritika

Joker ismételten Gothamet akarja elfoglalni. Ehhez pedig a Denevér összes felsorolható ellenfelét felsorakoztatja. Ennek persze kedvenc igazságosztónk elejét veszi, így még több ellenfelet kell előásni valahonnan. Ez meg is történik, és nagyjából bárki, akiről valaha készült figura, az bekerült a filmbe.
Alapból nagyon sablonos a történet, de itt nem ez a lényeg. A film ezen része gyerekeknek szól. Nem fogunk a történettől hasra esni, viszont ahogy kezd kibontakozni, és ahogyan tálalják, az nagyon is kellemes. Egyébként is, a Lego-filmek és a sorozatok az utóbbi időben egész jól sikeredtek.

Egyszerűbben megfogalmazva: folyamatos a röhögés a film teljes hossza alatt. És itt ezt most szó szerint kell érteni. Batman hangja már az előzetesek utáni fekete képernyő alatt elindul, és vele is zárul a film. Egyszerűen felfoghatatlan számomra, hogy ez kinek jutott eszébe, és ki tudta ezt ennyire jól összerakni. A karakterek egyszerűen szuperül vannak összerakva. Nem is annyira az a lényeg, hogy ki játszotta eredetileg a szerepet, hanem hogy ki adta és hogyan a hangját egy-egy szereplőhöz. Ez egyébként olyan szinten jól sikerült, hogy azoknak a vendégeknek a hangját, akik keveset beszéltek, és igazából másik sorozatból ismerősek, az eredeti szinkronhangok mondták fel.

Minőségre valahol a stop-motion és az animáció közé tehető az alkotás. Nagyon szépen, részletesen ki van dolgozva, akárcsak a Lego Kaland volt, és bár a csapat azóta kellőképpen megváltozott, szerintem az előnyére. Hasonlóképpen jól és eredeti módon lett megoldva a zene. Egy rakás különböző stílus és irányzat keveredik benne. De ezt sikerült úgy összerakni, hogy ne legyen zavaró, és rengeteg olyan zenét hallhatunk felcsendülni, amire nem is számítottunk.

Bár folyamatosan hozom a párhuzamokat a Lego Kalanddal, előbbi sokkal komolyabbra és elsőre talán kevésbé poénosra sikerült. Viszont a Batman-változat konkrétan viccet csinál nem csak magából a Denevérből, de a teljes DC-ből is. Azokat a pluszban összeszedett gonosztevő karaktereket pedig már meg sem említem, akiket gyakorlatilag csak azért tettek bele a filmbe, mert megtehették. És milyen jól tették! Hatalmas élmény volt látni többek között Voldemortot harcolni Batman ellen.

Érdemes-e megnézni moziban? Nos, ez egy nagyon jó kérdés. Ha szeretsz sokat nevetni, és nem gondolod úgy, hogy egy folyamatosan akár még önmagával is viccelni képes alkotás túlzottnak nevezhető, akkor szerintem már ma menj el, és nézd meg, még akkor is, ha sorban kell állnod miatta. Ha ezek közül az egyik sem, vagy csak az egyik áll fenn, akkor viszont nem javaslom, mert a film varázsa abban rejlik, hogy nevetsz, ameddig csak bírod. És ez elég hosszú időt jelent. Mindig a megfelelő pillanatban kerül elő egy igazán jólirányzott poén, akár újrahasznosítva is. De azért nem minden tökéletes, hiszen vannak benne még nekem is túlzó részek, mondjuk az, hogy miért kellett kivárni a teljes mikrós jelenet végét? Ezt valaki igazán elmondhatná…