Knock Knock – Játékteszt

Manapság, már rendkívül kevés az önálló, eredeti ötletekkel rendelkező alkotás. A legtöbb fejlesztő vagy biztonsági játékot játszik és folytatást készít egy már meglévő franchise-hoz, vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy már ezerszer látott és ismételt elemeket látunk, más körítésben. A Knock-Knock alkotói mertek újítani és egy olyan egyedi címet tettek le az asztalra, amit jó eséllyel nem felejtünk el egy hamar. Most, hogy végre Xbox One-ra is megérkezett a PC-s és PS4-es megjelenése után, bele is tekintettünk!

Karakterünk egy Lodger, egy bérlő, egy félelmetes kis kabin harmadik generációs tulajdonosa. Ahogy az ő apja és nagyapja is, ő is afféle kutató, feladatuk pedig nem más, mint a kabin környezetének feltérképezése és a látottak lejegyzése. A kabin egyszerre szolgál szállásul és laborként is, ám az utóbbi időben valami nem stimmel vele. A tárgyak máshova kerülnek, mint ahol eredetileg voltak, rémisztő neszek hallatszanak és úgy tűnik minden éjjel kijön valami az erdőből, ami a ház sötétjében rejtőzik el. Karakterünk is ezekre a neszekre ébred éjjelente, célunk pedig nem más, hogy túléljünk reggelig, lehetőleg anélkül, hogy elveszítenénk józan eszünket, ami egy ilyen helyen nem kis teljesítmény.

Első ébredésünkkor nincs is más dolgunk, mint körbejárni a házat, megismerkedni a szobákkal, valamilyen szinten az irányítással is, miközben a Lodger végig narrál, sokszor áttörve ezzel a negyedik falat, mi pedig élvezhetjük a totális kiszolgáltatottság érzését. Már ennek a résznek is kimondottan erős horror hangulata van és ez még csak a kezdet. Bolyongásunk közepette ráakadunk egy órára, mely erősen hasonlít karakterünkre. Ezeknek rettentő nagy jelentősége van, hiszen megérintve őket előrébb tekerhetjük az időt, közelebb kerülve a megváltó hajnalhoz. Miután ezt megtaláltuk, kopogást hallunk az ajtón, majd kizoomolva azt láthatjuk, hogy a pár perce még bezárt és reteszelt ajtó, tárva nyitva van. Mit is tesz ilyenkor a normális ember? Becsukja az ajtót és visszafekszik aludni? Persze, hogyne, inkább kimegy a vaksötét, rémisztő erdőbe, hogy körbenézzen a ház körül is! Némi keresgélés után az erdőben, visszajutunk a házhoz és innentől beindulnak a dolgok: lakónk az ágyában ébred, azon tanakodva, mennyi volt álom az egészből és mennyi valóság, ám valami megváltozott. A ház illetve a szobák elrendezése teljesen átalakult és akad egy nem várt vendégünk is, hiszen valami bejött az erdőből nyugodt kis otthonunkba.

Ahogy felfedezzük a házunkat és kapcsolgatjuk a villanykapcsolókat, hallhatjuk, hogy egy-egy fényforrás egy másik szobában éppen kialszik. Ha visszamegyünk ezekbe a helyiségekbe, szellemszerű lényeket láthatunk, melyek közül kettőt különböztethetünk meg: vannak a Seeker-ek, akik szobáról szobára üldöznek, illetve a Hider-ek, akik megbújnak a sötétben és csak akkor vállnak veszélyessé ha feloltjuk az adott szoba villanyát.

Természetesen a kettő közül a Seeker az igazi ellenfél, nem csak játékmenet szempontjából, de kinézetre is: leginkább olyan lényekkel lesz dolgunk, akik jöhettek volna egyenesen a Silent Hill részekből is, félkarú, deformált entitások, lassan csoszogó, rémisztő förmedvények. Amennyiben megérintik karakterünket az épelméjűség mutatónk egyből csökken egy nagyot, illetve az óra is visszaugrik egy kicsit, ezzel is meghosszabítva az éjszakát. Amennyiben teljesen megőrülünk, Game Over. Az egyetlen fegyverünk ellenük az elbújás. Karakterünk emlékezni fog az eredeti szoba elrendezésre, amennyiben egy ideig nyugton állunk, ilyenkor előbukkanhatnak ágyak, bojlerek, szekrények, melyek mögé behúzodhatunk, így elkerülve a Seeker-ek támadását. Esetenként így is észrevesznek, már amennyiben későn bújtunk el és azt sem árt észben tartani, hogy ilyenkor az idő is a másik irányba ketyeg, tehát nem bújócskázhatunk örökké. Mivel lépcsőzni sem szeretnek, ezért a szintek közötti váltás is életmentő lehet!

A Hider-ek különféle formákat képesek felvenni, belőlük általában csak egy kéz vagy láb látszik, ám ha nem oltunk villanyt, akkor teljesen eltűnnek. Nehezebben láthatóak, mint a Seeker-ek, de mivel szeretnek beszélgetni, ezért a sötétben való susmorgásukat kifigyelhetjük. Alapjáraton ők veszélytelenek, így nem is kell foglalkoznunk velük. Ám ha egy szobában kialszik a fény, akkor spuri elbújni!

Amire még ügyelnünk kell, azok a téren és időn történő „szakadások”. Esetenként egy-egy szobában elkezd pislákolni a fény, amikor belépünk ezekbe a hátsó fal eltűnik és egy óriási szem mered ránk. Célunk a lámpa megjavítása, ami ha sikerül csak némi időveszteséggel jár, viszont ha nem, akkor jönnek a Seeker-ek és azt bizony nem szeretnénk.

Gyakorlatilag a játékmenet ebből áll, felébredünk, átnézzük a házat, aztán próbálunk túlélni hajnalig. A sztori folyamatosan bontakozik ki előttünk és sokszor már mi sem tudjuk mi valóság és mi álom, teljesen elragad a hangulat és átérezzük a Lodger zavartságát.

A grafikára nem lehet panasz, nagyon szép kézzel rajzolt hátterekkel és karakterrekel van dolgunk, noha nagyobb effektek nincsenek, nincs is rájuk igazán szükség. Zene, mint olyan, nem nagyon van, inkább valami balsejtelem aláfestés csak, illetve az ellenfelek susmorgása, de az igazat megvallva ez így sokkal hangulatosabb.

Összességében mindent megkaptam, amire egy hasonló címtől várhattam, kellően féltem, volt kihívás is bőven, szóval bátran ajánlom mindenkinek, aki hasonló élményekre vágyik!