A Kingsman első része annak idején ereje teljében robban be a mozikba, parádés szereposztással, pofátlanul fityiszt mutatva az elmúlt évek kémfilmes zsánereinek, hogy egy őrületesen vicces és pörgős, ugyanakkor a régi nagyok előtt kalapot emelő produktumot kapjunk. Igen, 2015 a filmes világban a „kémek éve” volt, amit a Kingsman megnyitott, méghozzá olyan erősen, hogy esélyt sem adott a többieknek.
♪Almost heaven, west Virginia, Blue ridge mountains, Shenandoah River ♪
A történet pár hónappal az első rész után veszi fel a fonalat, Töki éli a Kingsmanek stílusos, átlagon felüli életét a megmentett svéd hercegnővel karöltve. Egy nap azonban feltűnik régi riválisa és rövid úton az egész Kingsman likvidálásra kerül, leszámítva Merlin-t, s az akkor már Galahad néven futó Tökinket. A két megmaradt kémnek nincs más választása, minthogy szövetségeseikkel az öltönyszabászat helyett a piába befektető amerikai Statesman-nel karöltve vegye fel a harcot, s mentse meg a világot az újabb világuralomra vágyó gonosztól.
♪Life is old there, Older than the trees, Younger than the mountains, Blowin’ like the breeze♪
A Kingsman második része ugyanazzal a lendülettel vág bele mondanivalójába, mint tette azt az előző rész. Már az első percekben egy adrenalinpumpáló autósüldözés részesei lehetünk, s innentől kezdve a bő két órás játékidő tartja is magát a felütés lendületes ritmusához. A film végig hozza a rendező Vaughn egyedi stílusát, a rendezői és operatőri munkák pedig irigylésre méltóan precízen vannak kivitelezve. Most sem hiányoznak a Kingsman templomi mészárlásához méltó akciójelenetek, a szürreális már-már képregényszerű (nem véletlen) koreográfiák, a hosszú, folyamatos vágások. Ha mindez egy James Bond filmben történne, körmünket rágva izgulnánk a végkifejleten, itt azonban könny csorgatva szakadunk a röhögéstől és ámuldozunk a látványon.
♪All my memories gathered ’round her, Miner’s lady, stranger to blue water♪
Nagyon sajnáltam azonban, hogy amilyen jól fel lett korábban építve a Kingsman működése, annyira keveset tudtunk meg a Statesmanről. Az amerikai kollégák jóformán csak statisztálnak a történésekhez, ahogy ők is mondják, a nagybácsi csupán a kifogyhatatlan tőkét szolgáltatja a szigeti pajtásoknak. Noha a film olyan nagy nevekkel volt fémjelezve a korábbiakon kívül, mint Jeff Bridges és Channing Tatum, Halle Berry vagy Julianne Moore, kicsit úgy éreztem elpazarolták a sok tehetséget. Magam Tatum is alig pár sort kapott az egész filmben, leszámítva egy kis bunyót, a többiek se kaptak teret, hogy igazán kiteljesedjenek. Ráadásul szinte magától adódott, hogy az egész film tele legyen amerikai kontra angol humorral, de ebből is igen keveset kaptunk.
♪Dark and dusty, painted on the sky, Misty taste of moonshine, Teardrops in my eye ♪
Azonban mindez nem von le sokat a Kingsman: Az aranykör értékéből. Mindenkinek ajánlom, hogy bátran fizessen be erre a két órás hullámvasútra, hiszen felhőtlen szórakozásban lesz része, a vége felé pedig garantáltan zsebkendőért fognak nyúlni a legkőszívűbb férfiemberek is, hogy aztán újra az elborult és mesterien koreografált akcióé legyen a főszerep. A zenék tökéletesek, a látvány hibátlan, a Kingsman stílusosabb és úriasabb, mint bármi a mai világon, s garantálom, hogy utána mindenki boldogan és elégedetten fog egy kis minőségi whiskyhez nyúlni, miután kijött a teremből.
♪Country roads, take me home to the place I belong. West Virginia, mountain mamma, take me home, country roads♪
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!