Kincseskamrák – A csodák világa (Wunderkammer) – Filmkritika

Ez a másfél órás olasz alkotás – melyet magyar felirattal tekinthetünk meg március 8-tól a hazai művészmozikban a Pannonia Entertainment jóvoltából – a Vatikáni Múzeum 3D és a Firenze, valamint az Uffizi képtár 3D alkotóinak új művészeti ismeretterjesztő filmje. Betekintést nyerhetünk több száz, vagy akár több ezer évet átívelő korok hátrahagyott kincseinek elképesztő gyűjteményeibe.

A Wunderkammer (csoda, vagy kincseskamra) gyakorlatilag a múzeumok elődjeként aposztrofálható. Amerika felfedezése óriási mérföldkőnek számított minden értelemben, ami gyakorlatilag lehetővé tette a tárgyak kalandos útját is, kontinensről kontinensre. A 16. századtól kezdve királyok, császárok és egyéb magas rangú személyek, köztük a dúsgazdag arisztokraták hódoltak az úri és igencsak költséges kedvtelésnek, a műgyűjtésnek. Néhol csak egy kis szalonnyi, máshol egy komplett villányi, és hihetetlen, de valahol egész kastélynyi területet szenteltek a szenvedélyüknek tulajdonosaik. Gondoljunk csak a híres Medici családra, vagy akár II. Fülöp spanyol királyra, akik mind igen szépszámú gyűjteménnyel rendelkeztek.

Ezek a „kincseskamrák” minden korban másként néztek ki, más volt a tartalmuk, elrendezésük és az értékük. A „gyűjtők” évtizedek alatt felhalmozott „gyűjteményeit” nem csak szemmel láthatóan értékes tárgyak alkották, és alkotják, de helyet kaptak és kapnak itt többek között ritka és különleges ásványok, szobrok, filmekben használt jelmezek, koponyák, megkövesedett 17. századi tojások, egyedi kivitelezésű földgömbök, fosszíliák, antik órák, kitömött krokodilok, tárolószekrények, csontok, de akár eredeti állapotú és megmunkált Nautilus-kagylók, melyek félbevágva emlékeztetnek minket arra a bizonyos híres aranyspirálra.

Galériatulajdonosok, műkereskedők, múzeumigazgatók, egyetemi professzorok és kurátorok is megszólalnak az ismeretterjesztő filmben, így segítve a laikus kíváncsi szemlélődőt, hogy sokkal komplexebb képet kapjon arról, amit éppen lát. Csodálatos zenei aláfestéssel választják külön az alkotók a bemutatott aktuális gyűjteményeket. A tárgyak, az ereklyék, a leletek mind-mind érdekes korokhoz köthetőek, melyekből a történelem táplálkozik. Ám arról se feledkezzünk meg, hogy ezeket a darabkákat kiragadták annak idején az eredeti környezetükből, hogy egyfajta örök rabszolgasággal ott díszelegjenek valakinél, az ő szórakoztatására. Nem akarok erkölcsi kérdést csinálni belőle, mindenesetre elgondolkodtató és érdekes a gondolat, hogy például egy termékenységi szobor, amelyet egy, a világtól teljesen elzárt csoport mondjuk az őserdő legmélyén néhány száz évvel ezelőtt meghatározott céllal hozott létre és használt, egy 17. vagy 19. századi úriembernek, vagy akár nekünk napjainkban mit is jelent?

A legegyszerűbb, ha fejet hajtva tisztelettel és őszinte ámulattal adózunk ezeknek a tökéletes darabkáknak, melyek ékes bizonyítékai a sokszínűségnek, a természet és a misztikus teremtés kivételes munkájának. Köszönet és hála a nagyszerű alkotóknak a filmért. Páratlan élmény.

A filmben megszólaló szakértők:

– Alexis Kugel (gyűjtő és műkereskedő)

– Luca Cableri (gyűjtő és galériatulajdonos)

– Jean Hubert Martin (a Pompidou Központ tiszteletbeli elnöke)

– David Ghezelbash (galériatulajdonos és a Műkereskedők Nemzetközi Szövetségének elnöke)

– Loic Malle (gyűjtő és galériatulajdonos)

– Roberto Balzani (a Bolognai Egyetem Múzeum Hálózatának igazgatója)

– Annalisa Zanni (a milánói Poldi Pezzoli Múzeum igazgatója)

– Lavinia Galli (az eddigi leglátogatottabb olasz Wunderkammer-kiállítás kurátora)

– Jeacques Garcia (gyűjtő és belsőépítész, designer)

– Viktor Wynd (gyűjtő, galériatulajdonos, a londoni Wiktor Wynd Múzeum igazgatója)

– Andrea Lissoni (senior kurátor – Tate Modern Galéria)

– Anna Maria Maggiore (igazgató – Museo Delle Culture Milan)

– Pierre Payroll (gyűjtő, művész, belsőépítész, designer)

– Bruce Boucher (igazgató – Sir John Soane’s Museum)