JOHN VARDAR VS A GALAXIS – FILMKRITIKA

Mindig is nagy izgatottsággal töltött el azon eseményeken való részvétel, amelynek során premier előtt tekinthettem meg egy filmet, sorozatot vagy akár egy animációs képkockákból álló alkotást. Ilyenkor nem átlagos moziélményben volt részem, hiszen minden ilyesfajta vetítésen valamilyen plusz különleges élményben lehetett részem. Bár ezen gondolatomat eredetileg az írásom végén szerettem volna elsütni, azonban hirtelen csavarként zúdult rám a döntés az űrből, miszerint a szövegem elején mesélek nektek erről az emlékemről. Tehát mielőtt rátérnék magának az egész estés animációs film elemzésére, olyat mondok nektek…interferencia, zavarják a műszereinket kapitány…le kell landolnunk a Föld nevezetű bolygón. Hát úgy tűnik csavart csavarra halmozva mégis a gondolataim végén osztom meg veletek a számomra bónuszként megélt és egyben emlékezetes pillanatokat, de most beszállok az űrhajóban, és….

Jómagam ezen soraimmal bár lehet nem alkottam meg a legcsavarosabb csavarok egyikét, azonban bízzatok bennem ha azt mondom, hogy a John Vardar vs. A Galaxis című alkotásban olyan szintű fordulatok vannak jelen, és olyan szintű érzelmi hullámvasutak, ahol a humor és a mély gondolatok kéz a kézben végig együtt járnak. Két dimenziós játékokat felelevenítő jelenetektől kezdve, űrcsatákon át, megspékelve egy kis romantikával, minden a szemünk elé tárul, utalásokkal és húsvéti tojásokkal karöltve.

A történet szerint John Vardar, nem igazán rajong a hétköznapi életéért. A munkája unalmas, és főhősünk nem igen mondható sikeresnek ha a nagybetűs életről esik szó. Egy napon azonban a sors váratlan fintora megcsapja szellőjével, amikor is John megpillant egy furcsa fénysugarat, amelyet egy földönkívüli űrhajó vetít rá és amely rögtön el is rabolja őt. Az univerzumokat átszelni képes járműben számára ismeretlen lényekbe botlik, akik gondolkodás nélkül foglyul ejtik, és bezárják kapitányuk, Zark egyik börtönébe. Mint az később kiderül, Zark számára tulajdonképpen ez egy bolygókat átívelő állatkert, és ezen gonosz tervét a rabok egy csoportja újdonsült társukkal próbálják majd szabotálni. A cselekmény azonban nem merül ki ennyiben és idővel rengeteg vicces, érzelmes és egyben tanulságos jelenet tarkítja az amúgy is színes és élménydús históriát. Végig olyan érzésem volt, hogy szinte tökéletesen voltak adagolva az adott tónussal bíró képkockák, amelyek esetében hangos nevetésben törtem ki, néhol pedig pár könnycseppet morzsoltam el titokban, hogy nehogy meglássa egy űrlény, aki aztán elrabol.

Az audiovizuális élmény is a tetőfokára hág ezen alkotás esetében. Maga a látványvilág, a bolygók, a karakterek, a helyszínek, az űrhajók, és a háttérben leledző események és képkockák összessége annyira kellemes érzéssel bírt a látásomra vonatkozóan, hogy akár sorozatként is elnéztem volna ezt a mesterien megalkotott világot. Kifejező színek, kontúrok, árnyékolások, amelyeket jómagam mint szintén művészettel foglalkozó ember csodálattal szemléltem. A pofás külső mellé ezen felül emlékezetes hanghatások, zenék, és egy kiemelkedő magyar szinkron tették fel arra bizonyos Í-re a pontot, de sokkal inkább a vonalat. Tényleg annyira bele tudtam élni magam az egész történetbe, és annyira beszippantott a produktum univerzuma, hogy őszintén remélem kapunk még további részeket, akármilyen formában is legyen tálalva.

Ígéretemhez híven kitérnek a különleges élmények tárházára. Elsőként meg kell említenem, hogy manapság kevés animációs filmet élveztem igazán, de ez a projekt bizony a listám első helyére került. Egyszerűen nagyszerű, és maximális visszaidézte a gyerekkoromat, amikor egy számomra fárasztó és néha unalmas iskolában töltött nap után leültem a Cartoon Network vagy a JETIX elé, és szinte az összes akkoriban leadott mesét megnéztem. Ennél is hatalmasabb és emlékezetesebb élményben részesültem, amikor maga az író vonult ki a közönség elé a „mese” végén, és bemutatkozása után egy rövid interjú során beszélt az általa készített munkájáról. Számomra annyira jó volt látni, hogy milyen mély alázattal és szeretettel, továbbá szenvedéllyel mesélt a múltról és az egész projektről, amit jómagam premier előtt láthattam.