Jetikölyök – Filmkritika

(from left) Jin (Tenzing Norgay Trainor), Peng (Albert Tsai) and Yi (Chloe Bennet) with the Yeti, Everest, in DreamWorks Animation and Pearl Studios Abominable, written and directed by Jill Culton.

5 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

A DreamWorks már számos alkalommal bizonyította, hogy tud kiváló vagy legalább is jó animációs filmet letenni az asztalra, azonban most úgy döntött a stúdió, hogy a cég leányvállalataként működő, kínai Pearl Studio kezébe adják a gyeplőt, hogy az ázsiaiak elkészítsék első önálló egész estés filmjüket, ami itthon idén októberben be is futott a mozitermekbe. A stúdió korábban segédkezett például az Így neveld a sárkányodat 2-ben, ezért nem volt számukra teljesen ismeretlen terep a Jetikölyök megalkotása.

A történet két szálon indul, Everest a jeti megszökik egy laboratóriumból, ezt követően egy csapat rosszfiú üldözőbe veszi, hogy visszavigyék a létesítménybe, így fiatal, szőrös barátunk az életéért futva végül egy háztetőn talál menedéket. Ekkor kapcsolódik be a történetbe Yi, aki nem sokkal később találkozik is a rémült Everesttel, és megfogadja, hogy haza viszi a Jetit vissza a hegyekbe, még az üldözői előtt. Ó, igen, Everestnek van egy különleges képessége, mégpedig, hogy ha dúdol, akkor tudja irányítani a körülötte lévő természetet, például növényeket növeszt meg óriásira vagy szárazföldi hullámokat tud generálni.

A két fentebb említett szereplő mellé csatlakozik meg a menő srác Jin illetve a nála néhány évvel fiatalabb Peng, (az ő kapcsolata Everesttel okozzák a film legvidámabb pillanatait) így a három fiatal a jetivel karöltve elindul élete legnagyobb kalandjára. A filmben olyan népszerű dallamok harsannak fel a lehető legjobban időzítve, mint a Coldplay – Fix you című dala, ezek elég sokat hozzátudnak adni a film hangulatához, a karakterek, a háttér, a mozgások, pedig a már megszokott DreamWorks munka, se nem több se nem kevesebb, így nem kell tőle várni a csodát, de csúnyának semmiképp sem nevezhető.

Tekintve, hogy animációs vígjátékról van szó, a történetben fontos szerepe van a humornak, és itt érkeztünk el a film szerintem legmegosztóbb pontjához. A Jetikölyök egy kedves, bájos történet, azonban a poénok nagy részénél éreztem, hogy végül miért csak 6 éven felülieknek szóló besorolást kapott a film. Lehet, hogy én vagyok túl öreg, mivel a moziterem fiatalabb vendégei előszeretettel nevetgéltek egy-egy viccesnek szánt jeleneten, azonban a másfél órás játékidő alatt, talán két félmosolyt és egy kuncogást tudtam kiprodukálni magamból, de a történet és a film vége, amilyen ártatlanra sikeredett, kárpótolni tudtak és összességében egy pozitív élménnyel hagytam el a terem sötétjét.