Befejeződött a TellTale féle Batman-sorozat. Vajon felért minőségben a Rocksteady örök klasszikusához?
Természetesen tisztában vagyok vele, hogy a két, a bevezetőben említett játék teljesen különbözik egymástól. Míg az Arkham-széria egy nagyszerű akciójáték, addig az öt részből álló Batman inkább egy interaktív sorozatként definiálható. De hát a kiskölyökként délutánonként Batmanként rohangáló játékosnak teljesen mindegy mit kap, ha a denevérember benne van, örül a szíve.
Így voltam én is, amikor bejelentették a sorozatot. Batman világa egy hatalmas, lehetőségekkel teli világ és a DC Extended Universe felépítésének hála a készítők azt kezdhetnek a benne élő karakterekkel, amit akarnak. Azok kedvéért, akik nincsenek tisztában azzal, hogy mit jelent az Extended Universe: röviden leegyszerűsítve a DC képregényes világa abban a felfogásban létezik, hogy egymás mellett több párhuzamos univerzum van, így az alkotók többféle karaktert és történetet hozhatnak létre. Így történhet meg például, hogy Batman az egyik képregényben gerinctörést szenved, a másikban öreg, a harmadikban fiatal, a negyedikben hű társa, Robin egy T-rexxel hadakozik. (Nem viccelek, tényleg van ilyen.) Ezáltal ember legyen a talpán, aki ki tud igazodni a megannyi képregényen, s rajongóként nekem sem egyszerű. Nemrégiben kezdtem el csak a keresetem egy részét képregényekre költeni, de a Trillian képregénybolt drága istene nélkül esélyem se lett volna eligazodni a megannyi lehetőség között. Szerencsére azonban mindig segített jól dönteni, és sose bántam meg, hogy rá hallgattam. Mindenesetre a fentiek fényében kíváncsian vártam, mit fognak a TellTale írói letenni elém az asztalra, mi lesz ismerős, mi marad, mi lesz új, és mi változik?
Igazából nem túl sok. Akik picit jártasabbak a Batman világában, teszem azt, látták a filmeket, és játszottak pár játékkal, nem nagyon fognak ismeretlen karaktert találni. Beköszön néhány klasszikus, néhányan átalakulnak, és más szerepbe kerülnek. Nehéz ezekről beszélni anélkül, hogy bármit is lelőnék a történetből. Annyit elárulok azért, hogy a klasszikusabb karakterek, mint KétArc, Joker, Vicktor Zsasz és Gordon nagyjából ugyanúgy viselkednek, mint ahogy azt elvárnánk tőlük.
A sztorit tekintve a játék egyfajta eredettörténetként fogható fel, és nagyban hasonlít a Long Halloween című klasszikus képregényre. A kezdetekben nagyjából a mindenkinek ismerős helyzet áll fent. Harvey Dent még jó fiú, Bruce már Batmanként tisztítja az utcákat, Falcone és társai a helyükön vannak. Majd megérkezik a fiatal Pingvin, az Arkham Gyermekei, Bruce családjának a hírnevét a sárba tiporják, és persze Harvey is kezd a szakadék szélére kerülni. Ebben a helyzetben kell a játékosnak majd a lehető legjobban boldogulnia, döntése szerint hol Batmanként, hol Bruce-ként megjelenve. A sztori szerencsére egész jó tempóban halad, bár a negyedik és ötödik rész szétszedése szerintem már felesleges volt, én szívesebben vettem volna egy hosszabb befejezést. Így sajnos az a helyzet áll fent, hogy a játék remekül felfokozza a feszültségeket a negyedik rész végére, majd az ötödik részben egy tömény akcióorgiával teszi helyre a dolgokat.
Ezenfelül visszásak az érzéseim a főellenfelekkel is. A helyzet ugyanis az, hogy a legnagyobb főgonosznak kikiáltott karakter a legérdektelenebb az utunkba akadó alakok közül (ráadásul a többiek sokkal többet szerepelnek), a motivációja klisés és nem túl eredeti, s miután a kilétére is fény derült, végképp csalódott szájízzel ültem a monitor előtt (természetesen az első döbbenet után). Azonban szerencsére ez a többiekről nem mondható el, az egyetlen probléma nálam csak akkor merült fel, amikor a jól megszokott szinkronjaimat vártam. Sajnos azonban nincs Mark Hamill Jokerként, Batman és Bruce szerepében pedig nem Kevin Conroyt, hanem Troy Bakert hallhattuk. (Hozzáteszem, vele nem volt gondom, és oda-vissza vagyok a színésztől, de hiányzott picit Conroy hangja).
A játékmeneti résszel mindig gondban vagyok, amikor TellTale-játékot tesztelek. Ugyanis amióta a Walking Dead interaktív filmes berendezkedése ilyen mértékű sikert hozott a készítőknek, a fejlesztősrácok nem nagyon erőltetik meg magukat, hogy valami újat mutassanak. A jelenetek többsége beszélgetéssel vagy QTE eventek végrehajtásával történik, a „tervezd meg a verekedéseket előre részek” pedig inkább csak kétopciós „mivel ütöd le: székkel vagy asztali lámpával?” jellegű reklámfogások. Ezeket néha megszakítja egy-egy nyomozós etap, ahol párosítgatni kell a különböző nyomokat, ezáltal felfedve a történéseket. Semmi új nincs tehát a nap alatt, a technikai oldal is maradt a régiben.
Mégis, azt kell mondanom, hogy remekül szórakoztam a játék során. A hangulat mindenképpen ütősre sikerült, bár a TellTale képregényes látványvilága és fakó színei szerintem most nem voltak elegek a Batman univerzum darkos mivoltának kibontakoztatására. A történet még a befejezés ellenére kellően csavaros és érdekes, a második évadra (biztos vagyok benne, hogy lesz) pedig egy egész érdekes sztorit is kihozhatnak a cliffhanger alapján. De ha még mindig nem győztelek meg, hogy érdemes próbát tenni a játékkal, jöjjön a legvégső érv: BATMAN!
Értékelés: 8/10
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!