Nem gondoltam volna, hogy valaha ezt fogom mondani, de ebben a játékban a beszélő, öntudattal rendelkező kukorica a legkevésbé fura dolog, amivel találkozni fogunk. A játék humora azt hiszem már a címből is leszűrhető.
Manapság a rengeteg rossz kivitelezés miatt, ha azt hallja az ember, hogy belsőnézetes kalandjáték, sokszor eléggé összerándul a gyomra, mert az üres walking simulatorok jutnak az eszébe. Szerencsére ez jelen esetben koránt sem igaz. Mivel egy Myst szerű logikai feladatokkal teletűzdelt játékról van szó, elég sokat járkálunk oda-vissza a megoldás keresése, vagy az ahhoz kapcsolódó tárgy megszerzése miatt, de a látvány és a humor feledteti velünk az utat.
Másik segítőtársunk a monoton feladatmegoldások közt Vladdy, aki egy morcos, robotizált, orosz akcentussal beszélő játékmackó. Akármerre járunk, mindig van hozzáfűzni valója a dolgokhoz, és mindig minket hibáztat bármi is történjen. Ha a világ egyik végéből a másikba kellene is átsétáljunk, az se tűnne olyan soknak, mert folyamatosan megnevettet minket.
Belső nézetben kell végrehajtanunk logikai feladatokat, amiket a játék erősen segít megoldani. Ha például egy tárgyat meg kell keressünk majd el kell helyezzünk valahol, akkor egy körvonal jelenik meg a tárgy helyén, hogy kinézet alapján megkereshessük azt. Nem mindig lesz azért ennyire egyszerű a dolog, mert sokszor tudni fogjuk majd mit kell csináljunk, csak azt nem hogyan.
A játék története egy amerikai laboratóriumi kísérlet körül zajlik, ahol előállítottak egy érző, beszélő kukorica fajt. Amennyi humoros dologgal találkozunk a játékban, ezek a furcsaságok már szinte magától értetődőnek tűnnek majd. A laboratóriumon belül két dolgozó post-itjein keresztül komolyabban megismerhetjük a történetet, és minden szobához külön háttérsztorit is olvashatunk rajtuk. Sajnos a két karakterrel személyesen már nem találkozunk.
Grafika tekintetében annyi problémával találkoztam a teszt írásakor, hogy a grafikai beállításokat a presetek egyszerre vezérlik, nem volt lehetőség külön állítani az egyes értékeket (árnyék, antialiasing, stb). Ez például azért egy érdekes dolog, mert lényegében a legalacsonyabb beállításon egy az egyben eltűnt a sötétség és az árnyékok, és kvázi csalni lehetett a sötét szobában való feladatmegoldáskor. A játék stabil framerate-t tart még a nagyon szépen kidolgozott kültéri jeleneteknél is.
A zene nagyon jól átadja azt, ahogy a játékos érez a játék során. A furcsábbnál furcsább dolgok alatt komédiába illő zenei aláfestést hallunk. Ami teljes mértékben eladja a játékot, az pedig a szinkronmunka. Mindennek, amivel találkozunk, saját karaktere van, és úgy vágnak hozzánk folyamatosan poénokat, hogy egyszer sem érezzük azt, hogy túl sok vagy erőltetett lenne.
A játék körülbelül 4 óra alatt végigvihető, de az alatt folyamatosan nevetni fogunk. A sztori végén bebizonyosodik, hogy a készítők teljes mértékben tudták, hogy mennyire komolytalan játékot csináltak, és ennek megfelelő befejezést is kapunk. Mindenkinek, aki szereti a humorosabb hagvitelű játékokat nyugodt szívvel tudom ajánlani.
Értékelés: 9/10
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!