Underworld: Vérözön – Filmkritika

Egy sorozat ötödik része, nos, tudjuk, általában az mit jelent. Nem sok jót. Kivéve, ha a sorozat történetesen a Harry Potter- vagy a Csillagok Háborúja-filmekre utal. Nézzük az Underworld legújabb része vajon mennyire értékelhető.

Amikor már úgy kezdődik egy film, hogy van benne egy ömlesztett „az előző részek tartalmából” jelenetsor, akkor már közel jársz a síráshoz. De amikor még vége sincs a főcímnek, és már egy harcon túlvagytok, akkor azért kicsit elkezded érdeklődéssel figyelni a vásznat. Bár sokan már biztosan olvastátok mások kritikáit a neten a filmről, de én azokkal ellentétben nagyon jól szórakoztam. Még úgy is, hogy direkt úgy mentem el a vetítésre, hogy előtte nem láttam a sorozat egyik részét sem. Gondoljunk itt egy kontrolcsoportos dologra: vittem magammal valakit, aki viszont látta mindet, így kettőnk élményeiből már ki tudok alakítani egy olyan véleményt, ami annak is magyarázatot nyújt, aki az én helyemben van, és annak is, aki mondjuk nemcsak látta mind a négy előző részt, de még kedveli is valamennyire a szériát.

Történetünk szerint Selene, aki a legkitaszítottabb vámpirok legkitasztítottabika akit mindenki üldöz: ki ezért, ki azért. Vámpírtársai azért, hogy árulását megbosszulják, és utána a vérének segítségével képesek legyenek a Napot elviselni. A likánok pedig azért, mert a hősnő lányának véréből akarnak erőt gyűjteni. (Már kezdem érteni, miért vérözön a neve a filmnek.) És erre még egyedül is van. Vagy mégsem? Már a kezdő jelenet vége előtt csatlakozik hozzá egy másik hasonlóan különleges társa, hogy majd együtt megoldják a gondot. Ennél többet nem árulok el, mert összességében érdemes megnézni. De vannak hibái. De mik is ezek?

Nos, többek között a történet olyan szinten lukas, hogy egy jobb szűrő is megirigyelné. Ez többek között annak köszönhető, hogy a végén is nyitva marad a történet, vélhetően csak azért, hogy lehessen Underworld 6-ot is csinálni. Csak mi értelme? Hiszen Kate Backinsale már annyira jól láthatóan fáradt, és annyira elege van a szerepből, hogy azt szintén nehéz szintben mérni. Folyamatosan fején van az undor akkor is, amikor mondjuk félni vagy örülni kellene. Én már a végére ott tartottam, hogy kiborulok. És olyan megszólalások vannak benne, amelyektől egyszerűen falnak megyek.

Ettől függetlenül élveztem a filmet. Bár a főszereplő teljes mértékben statikus, a mellékszereplők ott vannak a szeren, mind Teho James (David), mind pedig Lara Pulver (Semira) nagyon szépet alakít. Akik pedig igazán nem sokat számítanak, de azért kellemesek: Alexia szerepében Daisy Head és Charles Dance mint Thomas. Jól viszik tovább az eseményeket, és Alexia a kis háttérénekesből az események egyik legfontosabb marionettmesterévé növi ki magát.

De akkor értékeljünk. Az atmoszféra sötét és idegborzoló, ahogy egy ilyen filmtől elvárja az ember, többségükben a színészek is használhatóak, ha Selene karakterét nem nézzük. A zenei aláfestések is rendben vannak. Ha valaki szereti a sorozatot, akkor mindenképpen érdemes a nagy vásznon megnézni egyszer, és általában ezt nem írom ki, de nagyon nem ajánlott a 3D, mivel maga a film színvilága alapból sötét, de a technológiai sajátosságok miatt a szemüvegtől még inkább sötét lesz a kép. És néhány jelenetnél nekem még a szememet is bántotta egy kicsit. Viszont, ha nem láttad az előző részeket, akkor nem tudom javasolni, mivel nagyon sok mindent nem fogsz érteni. Én is így voltam, de ezek után mindenképpen meg fogom nézni őket. Csak hogy ne maradjon ki a filmtörténet eme szelete.

Értékelés: 5/10