Watch Dogs 2 – Játékteszt

San Francisco utcáin. Most nem az 1972-es sorozatról van szó, hanem a Ubisoft Open World világmegmentős játékáról. Persze mind tudjuk, mi történt az előző résszel. Vajon itt sikerül nagyot alkotni?

Az alapvetés, az hogy hiába veszik sokan, ha rossz egy játék, akkor nem folytatjuk tovább. És bár mind kritikusi, mind pedig játékosi szemmel hatalmasat bukott a hackerjátszma első része, máris itt a második rész, amiben egy nagyobb térképet, a hibák javulását és minden egyéb jót ígér a cég. Amit többé-kevésbé úgy tűnik, teljesítettek is. 

Nemrég fejeztem be az első részt, nagyjából azért, hogy biztos legyek abban, pontosan mik is azok a hibák, amelyekre mindenképpen megoldást kell mutatnia a második résznek, hogy legyen valamennyi esélye. És nem csak arra, hogy pár hónap múlva megveszem 1500 forintért PC-re, mert majd jó lesz gépeket tesztelni. Amit nagyon kerestem, az az irányítás javítása, mert akár mászkálni, akár fedezékezni nagyon-nagyon rossz volt. Ha ezt javítják, és ezenkívül csak hozzátesznek, akkor én már boldog vagyok. Nos, így is tettek, és egy sokkal jobb játékot sikerült letenni az asztalra, mint amit akárcsak elvártam volna. 

Az egy dolog, hogy az irányítás rendben van, bár szokatlan, akár egy Sleeping Dogshoz, akár egy GTA-hoz képest. De hogy a javítás belenyúlt a teljes játékmechanikába is. Sőt a teljes játék máshogy épül fel, mint az első rész. itt már nem egy saját ügyben akarunk eljárni és bosszút állni azokon, akik a családunkat bántották, hanem az emberek szemét próbáljuk felnyitni, és megmenteni őket a gonosz CtOS2 mindent látó és irányítani akaró szemei elől. Ehhez pedig minden erőnket és az internetet is latba kell vetnünk, mivel ha nem állnak elegen be mögénk, nincs is értelme annak, amit csinálunk. 

Ehhez különböző küldetésláncokat kell végigcsinálni, amikért különböző mennyiségű követőt kapunk, illetve ezzel tudjuk fejleszteni a képességeinket. Minél több követőnk van, annál gyorsabban tudunk előrehaladni. A küldetések pedig akármennyire is repetitívnek tűnnek, mégis érdekesek mert a körítés minden alkalommal más és más. Azt pedig mi választjuk meg, és nincs egy konkrét sor, amin végig kéne menni, és a játék folyamatosan dobálja be az újabbnál újabb küldetéseket. Mechanikailag talán az egyetlen problémám annyi, hogy az autók irányítása iszonyatosan érzékeny, alig kell mozgatni az analóg kart az Xbox kontrollerén, máris repül elfele a kocsi. Ezenkívül probléma nincs, nagyon jól néz ki a játék. Sebességgondok nincsenek, bár nem fut a játék a mágikus 60 fps közelében sem. Akadásokra nincsen panasz, se fagyásokra. 

A térkép is fejlődött, hatalmas lett ahhoz képest, mint amekkora az első részben volt. Mondjuk nem akkora, mint a konkurenciáé, de kényelmes, és vannak bőven távolságok amiket át kell utaznunk. Ha a térkép egyik sarkából a másikba kell menni, akkor az elég sokáig tart ahhoz, hogy a repülő autók miatt cserélni kelljen. Itt viszont felmerül az első gond, mivel mindent kicsit turbózni akartak, így a térkép kapott egy adott szögből nézős beállítást, amitől eltalálni a dolgokat, vagy esetleg felmérni a távolságot két pont között sokkal nehezebb. Illetve ami továbbra is gond, bár az első résznél nem volt ennyire szembetűnő, hogy nincs jól kiemelve, pontosan hova kellene menni. Volt olyan, hogy igazán sokáig kerestem egy ajtót, csak hogy bejuthassak a küldetésemhez, mert bár volt hely ajtónak több helyen is az épületen, legtöbbször csak dekorációs és zavarkeltési célokat szolgáltak a külön beépített nyílászárók. Nem kellett volna ide sok, de mondjuk a waypointot simán meg lehetett volna jeleníteni az épület tetején, hogy esetleg az ember ne azzal szerencsétlenkedjen egy rakás időt, hogy keresi a bejáratot, mert főleg kívülről nézve ez nagyon viccesnek hat, azért elmondhatatlan frusztrációt kelthet az emberben. 

De ha már a frusztráló dolgokról van szó, akkor beszéljünk a nehézségről. Iszonyatosan szemét a játék. Egyszerűen jobb szó nincsen rá. Az ellen gyakorlatilag minden kapualjban minket vár csak, hogy egy jól irányzott sorozattal kivégezhessen, ha észrevesz. Ezen segít egy szintén új funkció egy keveset, de attól hogy mi is látjuk őket, nem hiszem, hogy sokkal jobb helyzetbe kerülnénk velük szemben. És nincs megbocsátás, ha egyet is hibázol, akkor bizony vissza a start mezőre, kisbarátom, kezdheted újra a küldetést onnan, hogy megérkeztél a helyszínre. (Mondjuk, legalább nem kell megint odamenni.)

Zeneileg is fejlődött a játék és bár nem vagyok nagy híve a „majd játék közben feloldom a zenéket dolognak”, inkább legyen elérhető minden, hogy a játékos választhasson ha szeretne, de így bele tudtak pakolni még egy érdekes kihívást, mely kihívás fő pikantériája mindössze annyi, nem lehetünk biztosak benne, hogy mennyi zene van, és abból nekünk mennyi van meg. Azon túl pedig az elképzelés, hogy tudunk zenét hallgatni, ráadásul azt amit választottunk miközben mászkálunk gyalog vagy éppen egy nagy rakás rosszarcot lövünk halomra, hatalmas. Nekem ez mindig nagy szívfájdalom volt más hasonló játékoknál, hogy abban a pillanatban, ahogy kiszállok az autóból, már nem hallom a zenéket, egy-két játékban ugye pont azt, amit én állítottam össze. (GTA SA User Track Player kinek van meg?) Viszont ami nagyon pocsék, az az autók hangja. Van ugyan differencia a nagyobb és kisebb változatok között, de többször éreztem úgy, mintha egy porszívó hangját alakították volna át motorhanggá. És bár tudom, hogy a járművek és azok vezetése, csak harmadlagos, vagy még az sem volt, hiszen csak közlekedni kell vele, azért egy kis odafigyelés, még akár annak az árán is, hogy ettől nagyobb lett volna a játék mérete, jól esett volna. 

Viszont a legnagyobb változást talán a küldetések közbeni interakciókkal érte el a fejlesztőcsapat. Biztosan emlékeztek arra, hogy az első résznél egy ilyen külön nézetbe kell belépni, és akkor ott, megfeledkezve a külvilágról, kell a kis kapcsolókat forgatnunk. Nos, itt lépett a Ubisoft egy merészet, és integrálták az egészet a normál térbe, és nem elég, hogy mozogni kell össze-vissza, hogy egy zár- vagy számítógép-rendszer feltörését befejezhessük, de egy ilyen „Hunter Vision” jellegű megoldás is bele lett integrálva. Itt kanyarodnék vissza oda, hogy bár jelzi pirossal az ellenséget, ha egy fal mögött van, akkor csak tudomásul tudod venni, hogy igen, ott van, és ha ott is marad, akkor talán végig tudom vinni a küldetést. Illetve ez a mód segít abban hogy a nagyon zsúfolt környezetekben, amelyek azért szép számmal előfordulnak a játékon belül, el tudjunk igazodni. Az a legmeglepőbb, hogy egészen érdekesen lett leosztva, mire figyeltek, és mihez kapcsolódóan tettek bele funkciókat, például a CtOS által irányított munkagépek kezelése hatalmas ötlet. Viszont biztosan láttátok máshol a híreket a tökéletes emberábrázolásról, amely minden téren már inkább a szemöldökünk felrántására ad okot. 

Az, hogy van egy rendes bázisunk, ahol mindent el tudunk érni, nem kell különböző helyekre rohangálni, az nagyon kellemes. És az ehhez a bázishoz tartozó mindenféle felszerelés is nagyon menő. Konkrétan 3D nyomtatóval kell a fegyvereinket megalkotni, és így tudjuk textúrázni is őket. Vagy az, hogy vannak csapattársaink, akik bár a küldetésekben nem vesznek rész, csak távolról irányítják a lépéseinket, személyiségük, mérhető intelligenciahányadosuk és kötelességtudatuk van. Próbálnak (vagyis maga a játék próbál rajtuk keresztül) belenyúlni kicsit a játékmenetbe, időnkét bedobva egy-két izgalmasabb küldetést, vagy ha folyamatosan ugyanazt a fajtát csinálod, akkor néha kicsit megfűszerezni az egészet. Említettem már a követők alapján érkező fejlesztési pontokat, ezek is átestek egy javításon az előző rész óta, már végre van értelme a Hack skilleken kívül mást is megvásárolni, mert tényleg hasznos és időnként fontos képességeket rejt maga mögött egy-két ikon. Az autók kezelése és ilyen apróságok külön-külön füleket kaptak, és hasonló aprócska dolgok változtak. Mivel nekem nem volt túl sok bajom az első résszel sem, így jó ez, hogy csak kicsit nyúlnak hozzá, de csak ott, ahol kell. 

A játékélmény és a hangulat nagyon ott van. Jönnek a folyamatos beszólogatások a „társainktól”, az emberek élnek és nem csak úgy vannak, és hallottunk róla, milyen hatalmas mennyiségű időt vittek abba, hogy minden részlet tökéletes legyen. Ami játékmenetbeli változás, és nagyon nem tetszik, hogy az autók megállítására használható gyors hackek kényelmetlenebbek lettek, és sokkal inkább reflexszerű mozgást várnak el. 

Összességében nagyon meg vagyok elégedve a Ubisoft legújabb kísérletével arra, hogy megpróbálják a konkurenciájukat azaz a Rockstar Gamest behozni ebben a műfajban. Szerintem egy nagyon kellemes próbálkozás, főleg ha azt nézzük, hogy általában a leginkább hibás részeket piszkálták meg, és olyan játékélményt pakoltak mellé, hogy az nem igaz. Ez a kombináció nagyon lenyűgözővé teszi a dolgot. És bár az autók irányítása nagyon kellemetlen, hosszabb távon a későbbiekben javulhat a dolog. Az pedig, hogy még mit tesznek hozzá a DLC-k segítségével, az bizony jó kérdés. És bár mind az autós, mind pedig a gyorshackelős dolgok zavarnak az első rész után, de ha régen végeztünk vele, vagy eddig még nem volt a kezünkben Watch Dogs játék, akkor bizony nagyon jó lesz az élmény.

Értékelés: 8/10