Az HBO magyar gyártású sorozatát talán senkinek sem kell bemutatni, de vajon mi újat tudott nyújtani a második évad?
Az első évad végén az Aranyélet témájának középpontjában álló család gyakorlatilag teljes mélypontra jutott, és megfosztották őket a legtöbb privilégiumuktól és vagyonuktól is. Így hát visszatérnek a szülői házba, és bár közülük többen is próbálnak tiszta lappal indítani, természetesen a múlt kísértésétől nem tudnak megszabadulni, és a korábbi cselekedeteik akár még évekkel később is visszaütnek.
A múlt pedig ezúttal különösen nagy szerephez jut, hiszen már az első epizódtól kezdve visszatekintésekkel találkozhatunk – Miklósiék és Endre, valamint néhány további gyerekkori ismerős és barát is felbukkan a retróhatású képsorokon, már akkor is piti bűncselekményeket elkövetve, vagy éppen kárpótlási jegyekkel trükközve. Az alma tehát nem esett messze a fájától (és erre az egyik epizódban konkrét utalást is kapunk Miklósiék családi házában).
A hangulat és az alapok tehát most is a helyükön vannak, és bár cselekményben nincs hiány (azért az első évad első részének autós üldözését eleddig nem sikerült felülmúlni), eléggé lagymatag az első három epizód, és sokszor következetlen vagy indokolatlan döntések sora merül föl, ezzel csökkentve a történet hihetőségét. Aki azonban kitart a sorozat mellett a negyedik epizódig, a végén egy óriási csavarral szembesülhet, ami nagyban felülírja azt, hogyan viszonyulhatunk az egyik főszereplőhöz.
FIGYELEM! Az alábbi sorok apróbb spoilereket is tartalmaznak a sorozattal kapcsolatban, ezért fokozott óvatosságra intjük azokat, akik még nem látták a második évad összes epizódját.
Természetesen azt vártuk volna, hogy ez a csavar, ez a lendület tovább folytatódik majd a maradék négy részben, ám ennél nagyobbat nem is csalódhattunk volna. Sajnos ki lehet jelenteni, hogy a második kör végére kifulladtak a forgatókönyvírók, elfogyott az ötlet, a sztori ellaposodott, és gyakorlatilag olyan befejezést sikerült kanyarítani a végére, amely után biztosan sokkal kevesebben ülnének le egy harmadik évadot megnézni, mint ahányan az első évad lezárása után várták a folytatást. Tették mindezt a készítők úgy, hogy a 8 epizód alatt végig teljes volt a káosz és a fejetlenség a karakterek terén, hiszen teljesen indokolatlanul írták ki a sorozatból a legizgalmasabb szereplőket, és Endre bá likvidálásával gyakorlatilag az egyetlen igazán érdekes főszereplőtől is búcsút vehettünk.
Az indokolatlanságok pedig folyton-folyvást előbukkantak: kezdve Mira barátnőjének viselkedésétől Janka teljesen érthetetlen ámokfutásáig. Az eleddig egész jól megindokolt és földhözragadt koncepciók is semmivé lettek, hiszen például Márk kétszer is egyszerű zsarolással ússza meg a következményeket: egyszer az egyetem vezetőjénél, még az évad elején, egy koholmánnyal, második alkalommal pedig már a kórházi ágyhoz bilincselve fekszik, amikor is egy egyszerű párbeszéd és egy személyes szívesség nyomán rögtön szabadlábon távozhat. Utóbbi talán hihetőbb lett volna egy erősebb dialógus, illetve a szívesség morbid természetének hangsúlyozásával, ámde nagyon úgy érződött, ezt a szálat valamiért viharos sebességgel szeretnék lezárni a sorozat készítői.
De gyakorlatilag ugyanez igaz a zárójelenetre is. Sikerült addig-addig farigcsálniuk az egyes szereplők jelleméből, hogy a végére csak egy üres váz maradt, amelynek következtében már a kutyát sem érdekli, hogyan teljesít Attila Endre szerepében, hogyan bontakozik majd ki Mirával az ügyészségi szál és a lány kis románca, mihez kezd a lelkiismeretével Janka, vagy éppen milyen újabb pitiáner stiklikbe vág bele Márk, és mihez kezdenek a rájuk szakadt vagyonnal (elherdálják? továbbviszik Endre örökségét?), esetleg további szerephez jut-e Feri. A legérdekesebb karakterek lecsupaszításával vagy kiírásával gyakorlatilag szép módszeresen kiirtották a nézőből az érdeklődést is, így a szülinapi bulival akár pontot is tehetnének a sorozat végére. Hacsak nem derül ki, hogy az egészet Pamela álmodta… Vagy az, hogy a három jó barát tényleg közös vállalkozásba kezd (erre szerintem mindenki kíváncsi lett volna), és tulajdonképpen csak Jankát érte tragikus feji trauma, aki az utolsó két epizód történéseit csak elképzelte.
Összességében keserű szájízzel búcsúztathatjuk a második évadot, és egy hihetetlenül ütős első résszel kellene indulnia az esetleges harmadiknak (legalább olyan jóval, mint amilyen az első évad első epizódja), ha a készítők azt szeretnék, hogy újra bizalmat szavazzanak a nézők az Aranyéletnek, amely ugyan minden téren tudta fokozni az első évad minőségét, kivéve a történetet, amely az amúgy zseniális hangulatú visszatekintések ellenére is igencsak kiábrándítóan alakult és végződött a második nyolc epizód végére. De lehet, mindenki jobban járna, ha a zárójelenettel együtt az Aranyélet végére is pont kerülne, és a készítők egy újabb ötlet megvalósításába kezdenének inkább.
Az egyes epizódok megnézhetők az HBO Go kínálatában (mindkét évad első része ingyenesen, regisztráció nélkül is), vasárnaponként pedig érkeznek az újabb részek, mind az HBO tévés műsorán, mind az internetes videótárba.
Értékelés: 5/10
A World of Warships: Legends az év legcsodálatosabb időszakát ünnepli a Winter Fleet visszatérésével, három…
A Worshippers of Cthulhu a városépítést keresztezi a Lovecrafti mitológiával egy baljós, de rendkívül ígéretes…
Jön a Steel Hunters – egy ingyenesen játszható, mecha hősöket felvonultató lövöldözős játék, amely egyedülálló…
A Temporal Purge: Z egy leegyszerűsített CoD: Zombies játékmód, annak előnyeivel és az egyszerűségéből adódó…
A Dimensionals egy rendkívül stílusos és nagyon ígéretes roguelike deckbuilder, mely novemberben indult útjára Korai…
Az Arcanum inspirálta New Arc Line egy ígéretes CRPG, azonban egyelőre a kiforratlanabb Early Access…