Amnesia collection – Játékteszt

„Az emberiség legősibb és legerősebb érzése a félelem, a legősibb és legerősebb félelem pedig az ismeretlentől való rettegés.”

Nem véletlenül a fenti Lovecraft idézet, hiszen ebben az egy mondatban benne van mindem, ami az Amnesia játékokat jellemzi. A program rengeteg inspirációt merít H.P. Lovecraft írásaiból, s a végeredmény az egész produkción meglátszik. Olyan dologról beszélek itt, ami képes az őrületbe kergetni, amitől rettegve pislogsz a sötétbe, amik miatt torkodban dobogó szívvel teszel meg egy lépést előre. Olyan leírhatatlan valami, melyet nem látsz, de tudod, hogy ott van. Mely mellett legrosszabb rémálmod is csupán egy hétvégi kirándulással ér fel a napfényes mezőre. Ezt az érzetet rendkívül kevés videojátéknak – még kevesebb filmnek – sikerült elérnie nálam, azonban a Frictional Games egy olyan horrort szállított öt évvel ezelőtt, hogy két hosszú éjszakán keresztül a szívritmusom életveszélyes értékeket ütögetett és a félelem jeges tőrként járta át minden porcikámat.

Pedig nem vagyok egy félős típus, a horrorfilmeket egyenesen utálom (szerintem rém bugyuta történettel rendelkeznek egytől-egyig) ellenben H.P. Lovecraft, Clive Barker és Stephen King kötetei mindig meg tudtak nyerni maguknak. Valahogy ezen a vonalon mozognak a videojátékok is, hiszen a horror műfajt itt is kedvelem, valamiféle eltorzult bátorságpróbának fogom fel őket, s mivel az immerzivitás nálam nagyon működik, körülbelül az első tíz másodperc után teljesen azonosulok a főszereplővel és a világgal. (Ennek okán életveszélyes tényező, ha egy csendes éjszakán elfelejtem lehalkítani a telefonom, és valaki felhív.) Azonban rengeteg „horror” játék nem az én világom. Én nem vagyok oda a sok vérért, a gusztustalan, gyomorfelforgató látványért, s a jumpscare-k tömkelegével operáló játékoktól is a hideg ráz. (Nem jó értelemben.) Az Amnesia azonban képes arra, hogy olyan őrületet hozzon a monitoromra, ami Lovecraft utánozhatatlan védjegye, ami tökéletesen megérti az ismeretlennek és a megfoghatatlannak azt a fajta erejét, amitől még a legbátrabbaknak is inába szállhat a bátorságuk. A játék már több mint öt éves, de most újracsomagolva, a The Dark Descent, a Justine és A Machine For Pigs PS4-re is ellátogat, újra elhozva a rettegést tüzes kandallónk melege mellé.

A fő játék története szerint egy Daniel nevű fickót alakítunk, nem tudunk semmit a nevünkön és a hollétünkön (Mayfair) kívül, ráadásul valami még üldöz is minket. Brennenburg kastélyában felébredve felfedezzük, hogy miért is vagyunk ott ahol, s annak érdekében, hogy biztonságban kijuthassunk a kastélyban lakozó sötétség mélyébe kell néznünk. A történet további bemutatásától azok kedvéért, akik nem játszottak még a játékkal, és most tennének próbát vele, eltekintenék.

Az Amnesia-játékok zsenialitása, hogy az emberi szorongást és félelmet mesterien használja fel ellenünk. Daniel a szó szoros értelmében retteg a sötétben, s egy ódon kastély falai között nem kell messzire mennünk, hogy főhősünk lelki állapotát megbolygassuk. Márpedig erre hatványozottan vigyáznunk kell, ugyanis életünk védelme mellett ép eszünk megőrzése is fontos feladat lesz. Ha túl sokáig tartózkodunk a sötétben, az kihat a karakter elméjére, hallucinálni kezdünk, az irányítás nehézkesebb lesz, a kamera nem fog rendesen működni. Ugyanez igaz, ha felkavaró dolgokat látunk vagy nézünk túl sokáig. Azonban ha Daniel lelkében teljes a sötétség is, azt elűzi a fény, s sokszor – az ellenfél figyelmének magunkra vonását kockáztatva – bizony kénytelenek leszünk nem az árnyékokban settenkedni, gyertyát gyújtani, vagy lámpásunkat használni. Azonban ezek az erőforrások (főleg a lámpásba való olaj) igen ritkák, így sokszor fogunk rettegéssel vegyített döntésekbe kényszerülni. Egy rosszul számított utazás egy sötét pincébe az életünkbe kerülhet, ha elfogy az olaj.

A hangulatra egyáltalán nem lehet panaszunk, az Amnesia-sorozat az, amit minden horrorrajongónak látnia kell. Sajnos azonban a látvány nem előnyére öregedett az elmúlt években. Már a megjelenéskor is inkább a stílusosan elfogadható jelzőt használtam volna, 2016-ra azonban a játék egyáltalán nem esett át semmilyen ráncfelvarráson, és ez bizony bánthatja egynéhány játékos szemét. Azonban az összhatás még mindig tökéletesen megágyaz a félelmetes kalandnak, s ha a látvány nem is, az Amnesia hangjai (leszámítva a szinkront) díjat érdemelne. Az apró zörejek, a kastély sóhajtásai, a különböző hangeffektek olyan mérnöki precizitással és művészeti odafigyeléssel készültek, hogy ilyenre ritkán látunk példát hasonló címeknél. Egyszerűen minden a helyén van, a feszültség folyamatos, és egy pillanatra sem hagyja el idegszálainkon való kínkeserves játékát.

A fent említettek jellemzik a két kiegészítő részt is. A Justine a The Dark Descenthez kapcsoló rövid történet, de más idősíkkal és hellyel operál, azonban a sok apró utalás és kapcsolódási pont miatt javaslom először az alapjátékot végigjátszani. A Machine For Pigs pedig már nem is a Frictional Games hanem a Chinese Room nevű stúdió alkotása, ami bár kiválóan megfogja az alapjáték esszenciáját, nem képes felnőni annak nagyságához. Mindenesetre a feszült szorongás itt is garantált. Hogy kinek ajánlom a játékot? Mindenkinek, aki kötélidegeit egy éjszakákon átnyúló próbatételnek szeretné kitenni, és még nem próbálta a csomagban található sorozatot. Nosztalgiázni is tökéletes pakk, én is azt teszem (ráadásul nekem a kiegészítők kimaradtak korábban), azonban, ha mind a három alkotással játszottál nem érdemes külön a PS4-verzióba befektetni, mert sokkal több pluszt nem ad az élményhez. Pontot nem adnék most a csomagra, mivel korábban már teszteltük külön a játékokat, ha érdekel, bővebben mit írtunk róluk, az alábbi linkeken megnézhetitek a The Dark Descent és A Machine For Pigs tesztünket.

Érdekességek a játékról:

• A játék először Unknown (ismeretlen), majd Lux Tenebras néven készült, ezek után nyerte el végleges nevét.
• Az eredeti történet szerint a játék sokkal hosszabb lett volna, de pénzügyi okok miatt változtattak a koncepción. A Horror Cabinet című verzióban az Amnesia főhőse, Daniel a Brennenburg kastély pincéjében ébredt volna, amit furcsán ismerősnek talál, de nem emlékszik, hogy miért. Innen indulva a kastélyban való barangolás során tenné össze az apró darabokból elvesztett emlékezetét.
• A játékban eredetileg fegyverek is helyet kaptak volna, de szerencsére a játékkészítők is belátták, hogy a szorongás és az ismeretlentől való félelem a teljes védtelenséggel teljesedik ki igazán.