Beholder – Játékteszt

A tökéletes besúgó szimulátor megérkezett. Az állam egy épület felügyeletére vezérelt minket, és feladatunk az, hogy mindenkit megfigyeljünk, majd jelentsünk róluk a hatóságoknak. Minden döntésünknek következménye van. Képes leszel meghozni a jó döntést?

A játék elején megismerkedünk a sztorival, ami röviden összefoglalva annyi, hogy kapunk egy levelet, amiben az állam felszólít minket, hogy családunkkal együtt költözzünk be egy épületbe, amit karban kell tartanunk, és meg kell figyeljük a lakóit. A videóban megismerkedünk az elődünk sorsával, azaz rossz munkavégzésért börtönbe zárták. Ha rosszul végezzük a teendőinket, akkor elég gyakran láthatjuk majd ezt a képet saját karakterünkkel.

Az államtól folyamatosan telefonon utasításokat kapunk, és azon dolgoknak a listáját, amik az állam szerint törvénybe ütköznek. Ezen felül minden nap érkezik egy napilap is, aminek a hátoldalán megismerkedhetünk a játék másik nagy frakciójával, mégpedig a kormányellenesekkel. Döntéseinket úgy kell alakítanunk, hogy a családunk, az állam és a forradalmárok igényeit egyaránt kielégítsük. Azt, hogy ezekből melyiket tartjuk elsődlegesnek már csak a saját lelkiismeretünk kérdése, amit folyamatosan próbára tesz a játék minden egyes feladata.

Ahhoz, hogy információkat szerezzünk, amiket jelenteni tudunk meg kell figyeljük a bérlőinket. Ehhez a legegyszerűbb mód a szimpla beszélgetés. Időről-időre kérdezgessünk néhány dolgot az ott lakóktól, anélkül, hogy túlságosan tolakodónak tűnnénk. Amennyiben ez már nem elegendő, akkor leskelődhetünk a kulcslyukon, és bepillanthatunk egy szűk látótérbe. Ha a bérlők már nincsenek otthon, akkor átkutathatjuk a lakást illegális dolgokat keresve, és amennyiben már egy kis tőkénk is van, akár kamerákat is telepíthetünk a szobákba a folyamatos megfigyelés érdekében.

Ha valakinél az állam által tiltott tárgyat találunk, akkor azonnal jelentjük a hatóságoknak, akik leküldenek egy rendőr párost, akik egy gyors házkutatás után előbb egy kicsit megdolgozzák a „mocskos bűnözőt” majd börtönbe zárják. Legalábbis a kötelességünk ez lenne. Amennyiben saját hasznot akarunk hajtani a dologból, akkor küldhetünk neki egy zsaroló levelet, amiben pénzt követelünk azért, hogy ne jelentsük a dolgot, amit a földszinten lévő cserepes virágban kell elrejteni.

Mindeközben megbetegedik a gyerekünk, családi gondok adódnak, és sürgősen szükségünk van egy halom pénze. Mit teszünk? Lényegében bármit tehetünk, mert a „hatóságokat” is mi képviseljük. Például az állam betiltja a gumikacsák birtoklását. 1. számú lehetőség: elmegyünk, megnézzük van-e valaki lakásán ilyen, és amennyiben van, jelentjük a hatóságoknak. 2. számú lehetőség: átkutatjuk, van kacsája, és megzsaroljuk vele egy gyors pénzszerzés érdekében. 3. számú lehetőség (amit játékstílusunk szerint könnyen kiaknázhatunk): keresünk egy kacsát, vagy veszünk egyet a minden nap megjelenő árusnál, elhelyezzük nála, és megzsaroljuk vele.

Teljes mértékben ránk van bízva, hogy a bérlőinkkel hogyan bánunk, de észben kell tartani, hogy a döntéseinknek súlya van. Például ha egy házaspár egyik tagját letartóztatjuk, mert elrejtettünk a szekrényében egy fegyvert, akkor van rá esély, hogy mikor legközelebb megemlítjük a dolgot a másik, még a házban maradt félnek, akkor akár le is lőhet minket, ha rájön, hogy mi tartóztattuk le.  De akár öngyilkosságot is elkövethet az egyedül maradt bérlő magányában.

A játék tökéletesen hozza azt a komor, sötét képet, amit ettől a korszaktól elvárhatunk, és a család/állam/forradalmárok igényeinek kielégítése folyamatosan megkérdőjelezi, hogy vajon mi jó emberek vagyunk-e még. Egy kis történelmi betekintőnek is nézhetjük a dolgot, de csak ha egy épületmenedzselő játékot szeretnénk, nagyot fogunk csalódni, mert sokkal többet kapunk majd annál.

Értékelés: 8,5/10