Playstation VR – Próbakör

Kipróbáltuk a Playstation új üdvöskéjét, a PlayStation VR-t. Élménybeszámoló következik.

A Sony magyarországi képviseletének köszönhetően péntek este közelebbi barátságot köthettünk a PS VR-ral, karöltve hat különböző játék, hat különböző élményével. Bevallom nagyon izgultam, mert sose volt még a fejemen hasonló eszköz, így azt se tudtam mire számítsak, milyen érzés lesz, így a következő élménybeszámoló egy teljesen új VR-szűz kézből jön. (Angolosan: VRgin. Sajnálom, nem tudtam kihagyni.)

Kezdjük az eszközzel. Maga a headset sokkal könnyebb, mint amire számítottam, s kényelmesen személyre szabható fejmérettől függetlenül. Alapvetően a pántszerű rész nagyságát állíthatjuk, ami a fejünkön tartja az eszközt, valamint a szemüveg – ha úgy tetszik képernyő – arcunktól való távolságát. Utóbbit érdemes tökéletesen belőni, mert ellenkező esetben fény szűrődhet be a látóterünkbe kívülről, ami jelentősen rontja a játékélményt. Talán az egyetlen hátránya az eszköznek, ami elmondható róla, hogy relatíve gyakran kell tisztogatni (szinte minden felvétel előtt), mivel igen gyorsan képes porosodni, ami a képminőséget jelentősen rontja.

A headset mellé elengedhetetlenül szükséges egy PS kamera is, melyet nagyjából a fejünkkel egy magasságba érdemes tenni, valamint ildomos egy jó minőségű fejhallgatót is beszerezni, mely kellően elszigetel minket a külvilágtól. Otthoni, egyedüli használat során érdemes majd előre jól bekészülni a játékra, mivel a felvétel után teljesen kiszolgáltatottak leszünk a külvilág számára, ugyanis semmit nem fogunk érzékelni belőle. Sorrend ügyében először a headset, majd fejhallgató következik, végül pedig a Move vagy PS4 kontrollert vehetjük a kezünkbe. Külön érdekesség, hogy a játékok érzékelik a PS4 kontrollereket is, és igen vicces volt, amikor az egyik sonys kolléga állította be nekem az aktuális játékot, s felé nézve egy lebegő kontroller volt mellettem a harckocsiban.

A bemutató során hat programot próbálhattunk ki: Until Dawn: Rush of Blood, EVE Valkyre, Rigs, The Heist, Battlezone, valamint egy passzív befogadásra épülő, búvárkodós erődemonstráció a PS VR demólemezéről. 

Jómagam a Battlezone-nal kezdtem, a játék egy képzeletbeli tank belsejébe helyezett engem. Szó szerint bármerre nézhettem a tankban, minden ki volt dolgozva, akár hátat is fordíthattam az előttem álló kamerának, akkor is minden tökéletesen működött. A játék maga egy arénashooter-szerű dolog, különböző pályákon kell lerendeznünk az adott küldetésnek megfelelő ránk törő csapatokat, többféle fegyverrel. Az élmény teljesen más, mintha „asztalon” játszanánk. Valószínűleg a VR nélkül egy sima arcade játéknak menne csak el ez a koncepció, de így, hogy a kontrolleren kívül a fejünket is használni kellett, az események adrenalinpumpáló sűrűjében érezhettük magunkat.

A Battlezone után a már említett búvárkaland következett. Nagyon jó élmény volt a tengerben nézelődni, lehetett kacsintani egy aranyos kis teknőssel, a medúzák lenyűgöző látványt hoztak, majd a tenger mélyén megjelent egy cápa, és ott elszabadult a pokol. Nem mondom, próbáltam végig fejben tartani, hogy csak egy játék, körülöttem emberek vannak, nem vagyok a vízben, kevés sikerrel. Egy idő után teljesen beleéltem magam a szituációba, amiben valószínűleg közrejátszott a Hungexpo hideg épülete is. Egy idő után idegesen forgolódtam, hogy merre van az engem vacsorának néző cápali, s nem restellem bevallani, hogy amikor szemből nekiindult a ketrecemnek, és betörte a fém rudakat, egy jó 10 centit csúszott hátra a szék, amin ültem. Az biztos, hogy egy ideig nem fogok mélytengeri búvárkodásba kezdeni.

A következő játék az általam nagyon vártak egyike, a Rush of Blood volt. Az Until Dawn egy kellemesen jól sikerült horrorsztori volt, így érdekelt, hogy a VR shooter mit tud kihozni magából. Ez volt az első játék, amit már MOVE kontrollerrel játszottam. A program tökéletesen érzékelte a kezem mozgását, akármit csináltam, a karakterem keze úgy mozgott, ahogyan én a sajátomat érzékeltem a fegyverek szintén, így ez az élmény is 100%-osra sikeredett. A körülbelül 4-5 perces út elején egy hullámvasútba vagyunk kényszerítve, ahol egy karneválmester jótékonyan mosolyogva közli velünk, hogy bizony mérgező gázt szívtunk, ne aggódjunk, még élünk, de mindenféle aranyos dolgot fogunk majd látni. Majd megindult önjelölt járgányunk, és kezdetét vette a kétségbeesett kapaszkodás az életünkért. A PS VR ennél a játéknál is remekül teljesít. Nagyon jó élmény, hogy végre nem kell a lövés irányába nézni, tehát ha ketten támadnak ránk kétfelől, lehet csuklóból tüzelni balra úgy, hogy közben a jobb oldali célpontra fókuszálunk. Ezenfelül a hullámvasút is jól sikerült, a legmeredekebb szakaszok létjogosultságát pedig a gyomromban automatikusan jelentkező liftezős csiklandozós élmény tette teljessé, az ijesztő részek reflexszerű elhajlásai és lövései pedig a horrorélmény teljességét bizonyítják. (Mi lesz itt, ha jön a Resident Evil 7?)

Az első három játék után meglehetősen elégedett voltam, és valamennyire meg is nyugodtam, hogy a VR nem is olyan gyomorfelkavarós, rosszullétet okozós dolog, mint amitől azért féltem egy picit, teljesen jól viseli a szemem (rövidlátó vagyok), és a fejem se fájt még, bár hozzá kell tennem egy-egy demó körülbelül 5-7 perc közé esett. Majd jött a Rigs. A játékban egy óriási robotba ülve, egy arénában játszunk, ahol két csapat van, melynek célja, hogy egymást kiiktatva feltöltsék saját RIG-jüket, majd átugorva egy kapun gólt szerezzenek. A játék nagyon gyors tempót diktál, a célzás a fejünk mozgatásával történik, és onnantól kezdve kvázi automatikusan fogja be a gép az ellenfeleket. A játék egyébként izgalmas, de itt éreztem először, hogy ezt a tempót már annyira nem veszi be a gyomrom. Erre rátett egy lapáttal az EVE Valkyre is, melyben egy űrhajó belsejéből oszthatjuk az áldást. A folyamatos forgolódás, lövöldözés, száguldás szintén az a dolog volt, amit így, egy VR headsetet viselve nem igazán szoktam még meg, s pár perc után elég gyomorfelkavaró élménnyé vált. A játék minőségéből persze ez nem von le semmit, és igen jó móka volt aszteroidák között lövöldözni az űrhajókra.

Utolsóként a The Heist elé ültem be, és ez volt az a játék, amelyben képes lettem volna órákig elveszni (a Rush of Bloodon túl). Igazából a demóban egy autósüldözés résztvevői voltunk, szinte minden kezünkbe akadó tárgyat megfoghattunk, és külön kis apróság, de óriási élmény, hogy az újratárazást bizony le kellett modellezni a move kontrollerekkel. Szóval, míg a jobb kezemmel vadul lőttem, gyakran a sötétben tapogatózva próbáltam keresni a kesztyűtartóban vagy a mellettem lévő táskában egy tárat. Egyszer elő is fordult, hogy az akció hevében egy üres kólásdobozt próbáltam a tárba tenni.

Szándékosan nem ejtettem szót a grafikáról a játékoknál, mert szeretném egy kalap alá venni őket. Minden játéknak nyílván megvan a saját maga stílusa és kidolgozottsága, talán a legjobban a Rush of Blood és a Valkyre nézett ki összességében, de önmagában a Rigs óriás robotjai is szép látványt nyújtottak. Azonban látható, hogy míg a tévéképernyőn nézve a játékokat egy szép és éles képet kapunk, addig a PS VR szemüvegén belül ez az élmény kisebb csorbát szenved. Nem túl zavaró, és ennek a milyenségét is játéka válogatja, de utólag visszagondolva talán a búvárkodás és a Rush of Blood volt az, ahol maradéktalanul elégedett voltam a látvánnyal is. Utánaolvasva ez a szemüveg erejének róható fel, viszont hazudnék, ha azt mondanám, hogy cserébe nem kapunk semmit. A PS VR ugyanis az egyik legolcsóbb a saját kategóriájában, és ez a szélesebb tömeg pénztárcájának van belőve. (Bár nem volt a fejemen, de gyanítom, egy Oculus Rift többre képes látvány tekintetében, de ugye, nézzük meg annak az árazását és PC-s erőforrásigényét.)

Hogy megvenném-e otthoni használatra a PS VR-t? Nos, ezt az idő fogja eldönteni. Mostani lelkesedésem alapján természetesen igen, mert remekül szórakoztam, ugyanakkor a játékfelhozatal még messze nem meggyőző. Vannak ígéretes bejelentések, a Sony is sok címmel dobálózik, de szerintem legalább egy év még, mire eldől az új kiegészítő sorsa. Sajnos bennem még ott él a MOVE élmény, ami szintén nagy marketinggel érkezett, és ma már szinte semmire nem használom, néhány közösségi Sport Championsozáson és egy kis nosztalgia Sorcery!-n kívül. (Talán a Heavy Rain támogatottsága és a Resident Evil 5 Move vezérlése, ami még említésre méltó néhány felejthető rail shooteren kívül.)

A PS VR kipróbálható most hétvégén a MONDOCON-on, a PS VR kipróbálási lehetőségéért pedig köszönet a Sony Magyarországnak.