Virsliparti – Filmkritika

Láttam már beteg filmeket, néztem beteg sorozatokat, ismerem Seth Rogen munkásságát. De a mai filmünk annyira beteg és annyira elrugaszkodik a valóságtól.

Sok magyarázati lehetőségen mentem végig az elmúlt nap alatt. Lehet, hogy csak meg akarták tudni, meddig lehet animációval és utalásokkal elmenni, aztán ez lett belőle? Lehet, hogy szimplán a polgárpukkasztás a cél, hátha így több lesz a bevétel? Őszintén szólva ötletem sincsen, de abban biztos vagyok, hogy nem voltak józanok, amikor leültek megírni ezt a filmet. 

Nos, de mit is írtak pontosan drog és vagy alkohol hatása alatt? Egy egészen kerek történetet, melynek kezdetén találkozunk főszereplőinkkel. Remélem, a cím után nem árulok el nagy meglepetést, ha azt mondom, hogy egy csomag virslivel. Akik nagyon reménykednek benne június harmadikán, hogy még aznap kiválasztják őket az „istenek”. Ez meg is történik, ám egy öngyilkos hajlamú mustárnak hála kiderül az igazság, és elkezdődik a bonyodalom. Ezúttal nem csak azért nem írom le a történetet, mert nem akarom lelőni a poént, hanem mert nem hiszem, hogy jól mutatna az oldalon egy teljes mértékben 18 éven felülieknek ajánlott kritika. 

De annyit mindenképpen elmondhatok, hogy az animáció nagyon szépen sikerült, az összes étel nagyon hasonlít arra, ahogy a boltban kinéznének, bár az biztos, hogy az embereket kicsit eltúlozták annak érdekében, hogy jobban szemléltethessék a két világ közötti változást. 

A harcjelenetek, illetve az, ahogy a gyilkosságot említik, érdekes vígjátékot ad. Legalábbis adna, ha nem lenne mélyebb üzenete a filmnek. A kajapazarlás és a féktelen zabálás ellen szól az egész, persze ezt jó mélyen elrejtve, hogy a Föld népességének olyan rétegei, akik nem akarnak vagy tudnak a sorok között olvasni, csak egy szimpla viccként fogják fel, azok pedig, akik erre fogékonyak, egy kicsit jobban odafigyeljenek ezekre a dolgokra. 

Mint azt láthattátok, nem nagyon van gondom a filmmel, bár nem értem, hogy miért pontosan így kellett megvalósítani, de az biztos, hogy jól szórakoztam, még akkor is, amikor már közel jártam a kiakadáshoz egy-egy jelenet alatt. De nem tudom jó szívvel ajánlani mindenkinek, mert biztosan lesznek olyanok, akiknek ez már sok. Van az a réteg, akiknek alapból nem ajánlott megnézni, bár ezek után biztosan ők akarják majd látni a legjobban. Ezek a 18 éven aluliak. Nem viccből vagy viccnek van kint a filmen a 18-as karika. Ha máskor nem is mondok ilyet, ennél tessék betartani, mert bár én elmúltam már 18, de nem biztos, hogy az elkövetkezendő hetekben tudok majd virslit enni.

De ha nem tartozol az előző két rétegbe, tehát érted a viccet, és 18 is elmúltál, akkor van egy jó hírem, ugyanis Seth Rogan olyan vígjátékot tett le neked az asztalra, amin másfél órát röhögsz, majd egy hétig gondolkozol az értelmén, néha megkérdőjelezve a saját dolgaidat is. Ha ezt a fajta filmet keresed, akkor mindenképpen javaslom a megtekintést, akár egyedül, akár a haverokkal, de egyet kérek. Attól még, hogy a film szerint beszélő virsliket látsz, ne használj intravénásan beadott mosószert mint kábítószer, mert nemhogy beszélő virsliket nem látsz majd, de utána valószínűleg semmi mást sem, soha többé. És bár az IMDB-pontszám rosszabb, mint amire számítottam, én megadom neki a bizalmat – és nem csak a filmnek, de az embereknek is, hogy látni fogják a film igazi, mögöttes értelmét.

Értékelés: 8/10