Az óriási titánok a tévéképernyő után monitorainkat is célba veszik. Szinte a semmiből jött a játék, ráadásul egy nagysikerű sorozat feldolgozása. Nem kifejezés, hogy szkeptikus voltam.
Bevallom őszintén, nem vagyok egy nagy anime-rajongó, de volt jó néhány alkotás, ami igenis tetszett. Ezek egyike volt az Attack on Titan, így érdeklődve figyeltem a játék alakulását, ami varázsütésre, a semmiből jelent meg nem is olyan rég, ráadásul mindenféle információ nélkül a Steamen is tiszteletét tette.
Bizonyára minden gamer ismeri a játékosok aranyszabályait, amelyek talán már ezüstté avanzsálódtak pár próbálkozás után (rád nézek, Rocksteady), de általában igaz a mondás, filmből jó játékot, vagy játékból jó filmet ritkán kapunk. Így hát nem is volt különösebb elvárásom a programmal kapcsolatban, nem vártam egy Batman Arkham-sorozatot, de még egy gyengébb Mad Maxet sem. Aztán feltelepült a program, gondoltam gyorsan ránézek így este. Aztán hajnal lett.
Az Attack on Titan ugyanis jól sikerült. Félreértés ne essék, a játéknak nem kevés hibája van, de a hangulat és a pozitív dolgok bőven egyensúlyozzák a gyengeségeket. A játék sztorija egy az egyben az első évad eseményeit dolgozza fel, bár kissé hiányosan. Pusztán az akció- és történeti részekre koncentrálnak a pályák és az átvezetők is, azokra is nagyvonalakban. A sorozatban hangsúlyosabb politikai vonal szinte teljes egészében kimarad, vagy olyannyira elnagyolt, hogy egy kezdő nem igazán fog eligazodni a sok miért között. Azonban ha valaki a sorozat végignézése után kezd a játéknak, azt ez nem fogja zavarni, és előszeretettel ugrik a kalandok kellős közepébe.
A játék küldetésekből áll, melyek a titánok lekaszabolásának különböző variációin alapul, azonban kellőképpen változatosak. Van, hogy Erennel (vagy átalakult formájával) osztjuk az ellenfelet, esetleg csapatostul védünk valamit, x darab titánt intézünk el stb. Szinte az összes nagyobb összecsapás helyet kapott a játékban is. Mindez azonban jó harcrendszer nélkül nehezen működne sokáig. Szerencsére ezt a részét tökéletesen eltalálták a játéknak, s bár elsőre ijesztőnek tűnik beletanulni a dolgokba, egy jó fél óra elteltével már mesterien fogjuk likvidálni a titánokat. Itt is érvényesül a sorozat szabálya, csak a nyakszirtre tökéletesen bevitt vágások képesek megölni egy titánt, azonban ehhez nem mindig sikerül elsőre hozzáférni, így sokszor érdemes először a végtagokat célba venni. (Utóbbiakat, miután levágtuk, a titánok vissza tudják növeszteni, ha nem vagyunk elég gyorsak.) Mindeközben azonban figyelni kell kardjaink állapotára és felszerelésünk üzemanyagára. Ugyanis ha a kardok tönkremennek, vagy a manőverező felszerelésünkből kifogy a gáz, gyakorlatilag halál fiai vagyunk (vagy lányai). A harctéren azonban mellékküldetések teljesítéseivel feloldhatunk erőforrás-utánpótlásra szakosodott karaktereket is.
Mivel a titánok ellen egy embernek vajmi kevés esélye van, így a játékban is többször csapatban fogunk dolgozni. A mellettünk harcoló embereknek parancsokat is adhatunk (támadás, védekezés, fókuszálj arra, akire én is), valamint ők is értékes segítséggel láthatnak el minket (pl.: utánpótlásokat adnak). A küldetések végén pedig értékes erőforrásokat nyerhetünk, melyeket felhasználva különböző fegyvereket készíthetünk, vagy fejleszthetjük a felszerelésünket.
A játék során több karaktert is használhatunk, szinte az összes nevesített szereplő bőrébe bele lehet bújni (van, akiébe a sztoriban nem, csak egy külön játékmódban). Ezenfelül helyet kapott egy multiplayer is, ahol barátainkkal vállvetve harcolhatunk az emberiség életét veszélyeztető titánok ellen.
Összeségében az Attack on Titan egy tisztességes próbálkozás. Valószínűleg túl sok sikert nem fog elkönyvelni, és nem lesz benne az év végi top 10-es listánkban, de a rajongóknak kellemes kikapcsolódást tud nyújtani. A küldetések közötti beszélgetős részek meglehetősen unalmasak, és az irányítás sem a legtökéletesebb, de a látvány és a hangulat és a zenék mindenért kárpótolni fog minket, ideig-óráig. Rajongóknak melegen ajánlom, de mások is nyugodtan tehetnek egy próbát vele.
Értékelés: 7/10
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!