A nagyszerű reboot után nem volt kérdés, hogy Adam Jensen kalandjai folytatódnak-e. Vajon a Mankind Divided képes felnőni a nagy elődhöz? Tesztünkből kiderül.
Két évvel járunk az előzmény eseményei után, az augmentált emberek ellen elkövetett terrorakció és annak következményei pedig ketté osztották a világot. Az Incidens után az augmentáltak arra kényszerültek, hogy akaratuk ellenére erőszakkal forduljanak a környezetükben élők felé. Bár Jensen rövid úton gátat szabott az eseményeknek, az emberek egymásnak estek, s világszerte polgárháborús helyet alakult ki. A játék eseményei Dubaiban kezdődnek, Jensen az Interpol által finanszírozott Task Force 29 (TF29) ügynöke, és egy illegális fegyverüzletet próbál megakadályozni. Azonban ismeretlen augmentáltak egy csoportja rajtuk üt, és minden káoszba torkollik. Az események pedig Prágában folytatódnak, ahol érkezésünk után terroristák egy csoportja bombát robbant a pályaudvaron. (Hiába no, Adam barátunkra rájár a rúd az első fél órában.) A feladat tehát adott, természetesen minden összefügg mindennel, nekünk pedig ki kell derítenünk ki áll az események mögött, ki barát és ki ellenség stb.
Igazából nagy gondban vagyok a játék kapcsán. Fogalmam sincs, pontosan miről is beszéljek, vagy mit írjak. A helyzet ugyanis az, hogy a Mankind Divided és a Human Revolution között szinte alig van érdemi különbség a történetet leszámítva. Aki játszott az első résszel minden további nélkül ki fog igazodni a folytatáson is, és igazi veteránként fogja kihasználni a program által nyújtott lehetőségeket. A folytatás ugyanis ugyanazokra az alapokra építkezik (tökéletesen), amit az elődje felállított. Szinte semmi érdemi fejlődés nem következett be a játékban, csupán apró finomhangolások, néhány új képesség és még több lehetőség adódik, mint korábban.
Az első, ami feltűnhet a rajongóknak, hogy a játéktér megnövekedett, szabadon járkálhatunk Prága kerületeiben, s a küldetések is ebben a szabadságban foglalnak helyet. A különböző területek között metróval, vagy alkalmasint repülővel közlekedhetünk, azonban rengeteg gyalogtúra is lesz, akár földfelszínen, akár alatta, a csatornákban. Egy idő után ez a szabadság azonban picit frusztrálóvá válik, főleg, amikor az adott kerület egyik végéből a másikba rohangálunk, majd vissza, egy-egy nyomozás alkalmával. Azonban egy nagy város nem lenne túl érdekes, ha nem lenne élő, nem érződne igazinak. A Mankind Divided egyik nagy erénye (de sajnos kihagyott ziccere is) a világa. Prága él, az augmentáltak és az úgynevezett naturalok (augmentáció nélküli emberek) teszik a dolgukat, a rendőrség folyamatosan jelen van, a feszült hangulat pedig játékosként is tapintható. (Arról nem beszélve, hogy a rend éber őrei folyamatosan megállítanak minket ellenőrzés céljából, néha olyan alpári stílussal, hogy bizony-bizony megremegett a kezem ravasz fölött, pedig elhatároztam, hogy nem fogok senkit megölni a játékban.)
Mint említettem, a hangulat tehát a helyén van, azonban azt is felvetettem, hogy kihagyott ziccer is a játék eme szegmense. A Deus Ex: Mankind Divided rendelkezik azzal a lehetőséggel (sőt az egész széria), hogy egy nagyon erős társadalomkritikával élő játék legyen, azonban bár finoman piszkálgatja a témát, nem mer komolyabban belemenni a kérdésfelvetésen túl a dolgok sűrűjébe. A megalkotott világ bár kiszolgálja az eseményeket és a játékmenetet, nem szolgál érdemi gondolkodnivalóval. Jómagam is csupán elismerően bólogattam, hogy igen valószínűleg a való életben is hasonló dolog történne, de komolyabban nem vett rá a program a témával való foglalkozásra. Ha emlékeztek még a ,,The Mechanical Apartheid” című előzetesre, akkor nagyjából érthetitek miről beszélek. Az a pár perces anyag olyan kérdésfelvetésekkel és olyan erős érzelemtöltettel rendelkezik, amit a játék nem nagyon tud előcsikarni magából, pedig a potenciál megvan, és néha vannak jó pillanatai is.
Játékmenet tekintetében, ahogy már írtam, semmi nem változott. Továbbra is számos lehetőségünk van teljesíteni egy-egy küldetést, és most már az is ténylegesen lehetséges, hogy gyilkosság nélkül vigyük végig a programot. (Készüljetek fel, pokolian nehéz lesz.) Néhány új képesség is bekerült a repertoárunkba a pacifista és az agresszív játékosok üdvére egyaránt, azonban ezek használata (mivel túltöltik Adam rendszerét) azzal jár, hogy ki kell kapcsolnunk egy alapképességet, különben a rendszer bugos lesz és nem fog megfelelően működni. Kis fűszer az alap recepthez, de én az egész játék során egy ilyen képességet, ha használtam pluszban, az alap dolgok is tökéletesen kiszolgálták az igényeimet. Visszakapjuk a korábbi fegyvereinket is, azonban ezek már személyre szabhatóak, például a 9 mm-es pisztolyt lehet emp lövedékekkel, hangtompítóval vagy anélkül használni, ráadásul, ha elég anyagot gyűjtünk össze, akkor még a sebzést vagy akár a tárkapacitást is megnövelhetjük.
Összefoglalva: a Deus Ex nem váltotta meg a világot, de nem is lett rossz játék. Tisztességesen összerakott iparosmunka, ahol a látvány megüti az elvárható mércét, a hangok a helyükön vannak, de évekkel később nem ezért fogjuk emlegetni. Ha lesz harmadik rész, akkor oda már muszáj lesz valami nagyot dobbantania a drága fejlesztőgárdának, mert bár másodszorra örülünk ugyanannak a dolognak is, harmadszorra nem fogunk ilyen elnézőek lenni.
Értékelés: 8/10
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!
A Knights Within egy ígéretes roguelite játék, mely remek játékokból merít ötleteket, és azokat jól…