Öngyilkos Osztag – Filmkritika

Az emberek hajlamosak felülni a Hype vonatra, és utána hatalmas csalódást érezni, ha egy film nem úgy sikerül, ahogy azt ők elképzelik. Nézzük meg, elvárások nélkül mit tapasztalunk.

Nos, nem véletlenül tartottam vissza ezt a cikket. Eddig arra vártam, hogy megjelenjen azon magazinok irománya, amelyeket még el akartam olvasni. Amit olvastam vagy láttam (mert egy-két YouTube videót is megnéztem anyaggyűjtés közben), pontosan azt a látásmódot mutatja, amit fentebb is leírtam. És bár ez a film közel sem lett olyan jó, mint amit utoljára meg kellett védenem, nem látom okát, miért nevezi mindenki szörnyűnek vagy nézhetetlennek. Tény, hogy a több évtizedes kidolgozás, amit a képregénykarakterek kaptak, nem teszik egyszerűbbé az életet. Tény, hogy hiába regéltem az egysíkú színészekről, mert itt legalább a központba helyezett karaktereknél sikerült elérni, hogy legyen egyéniségük – az őket játszó színészeknek köszönhetően. Ez szintén egy olyan pont, ami szemet szúrhat a kritikusoknak. De hogy valaki azt mondja, ez a film rosszabb lett, mint a Batman vs. Superman? Hát azt nemcsak a rendezőnek és mindenki másnak, de szerintem a filmnek konkrétan kell kiérnie magának. Mert én inkább azt látom, hogy a rengeteg szerencsétlenkedés után végre itt egy DC-film, amit nem csak azért néztem meg, hogy követni tudjam egyes hősök vásznon kapott szerepét.

Mint mondtam feljebb is, nem lett tökéletes, de még csak feltűnően jó sem, de egy nyár kellős közepén megjelenő filmtől mit vár az ember? Nos, mivel nem tudok mindenkit megkérdezni, ezért itt az én válaszom a kérdésre. Azt várom egy ilyenkor megjelenő filmtől, hogy ne lehessen vele rabokat kínozni egy fegyenctáborban. Ne kezdjenek el pusztulni az agysejtjeim miközben nézem. Ezeket nem éreztem a film megtekintése közben. Inkább jól szórakoztam, és egy-kétszer átfutott az agyamon, hogy jobban is lehetett volna megvalósítani mindezt. De akkor nézzük meg pontosabban, mi a gond, és mit is lehetett volna jobban kivitelezni.

Történetünk szerint Superman vagy elutazott a földről, vagy meghalt, ez egy jó kérdés, mert bár látunk egy jelenetet, amelyben a temetése zajlik, de konkrétan nem mondja ki senki, hogy az imádott repülő megmentőnk tényleg elesett, vagy csak egy kis vakációra vágyott. Ekkor tűnik fel a színen Amanda Waller (Viola Davis), aki egy ajánlattal áll elő, hogy alakítsanak egy csapatot a Luisiana államban található fekete börtön leghírhedtebb lakóiból. Nos, ezek a lakók gyorsan vászonra is kerülnek. Mondhatni olyan gyorsan, hogy már-már fáj. Deadshot és Harley Quinn még egy egészen hosszú jelenetsorban mutatkozik be. De amikor már a krokodil néven emlegetett Killer Croc (Adewale Akinnuoye-Agbaje), vagy Boomerang kerül sorra, arra összesen kapunk 5 percet. Nos, ez szerintem kevés. Persze, azt is megértem, hogy ha akciót akartak mutatni, akkor kénytelenek voltak valahol meghúzni a határt.

Ezek után ugye összeszedik őket, és elkezdik ellenőrizni a képességeiket, vagy csak felöltöztetni őket, miközben az utolsó tagnak szánt embert is bemutatják. June Moone személyében, aki a Varázslónő nevű 6000 éves entitásnak ad gazdatestet. Viszont ez a gazdatest szerep nem igazán jön be, mivel a varázslónő kénye kedve szerint veszi át a helyet. És amikor megelégeli ezt a „rendszert”, akkor teljes mértékben átveszi az uralmat a test felett. Kiszabadítja a testvérét, aki csak úgy előkerül valahonnan. És együtt próbálják átvenni a világ feletti uralmat egy hatalmas CGI-vihar segítségével. Ezt persze a hőseink akadályozzák meg. Sikerül is nekik, így a világ megmenekül, de ők mennek vissza a börtönbe. És így ér véget majdnem két óra tömény akció.

A vágások talán egy kicsit dúrvára sikerültek, és vannak olyan színészek, akik nem szerepelnek annyit, amennyit lehetne. Ilyen például a Joker szerepében tündökölni próbáló Jared Leto, aki annyi szerepet nem kapott kettő óra alatt, hogy megítélhessem, mennyire volt ez rossz vagy jó próbálkozás. De abból, amit eddig láttam, nagyon nem vagyok megelégedve az alakításával. Illetve, aki még hasonlóan kevés szerepet kap, az Slipknot, konkrétan 5 percet szerepel összesen és még a nevét sem tudjuk meg. A többi színész vagy túl sablonosra sikerült, mint mondjuk Boomerang (Jai Courtney), vagy túl van hangsúlyozva, mint a Deadshot (Will Smith) és Harley (Margot Robbie) párosa. Illetve van, aki csak úgy ott van, mint June Moone és Rick Flag (Cara Delevingne és Joel Kinnaman). És van az a szereplő, aki csak teng-leng, majd ő lesz a megmentő El Diablo (Jay Hernandez) képében. Ezek a dolgok megnehezítik a film szerethetőségét, ami már alapból nem túl sok ponton fedezhető fel.

Zenei szempontból nem kapunk semmit megmagyarázhatatlant, vagy értékelhetetlenül nagyon rosszat. Egyszerűen ott van, és nem zavar bele a cselekménybe, mást nem igazán lehet elmondani róla.

Értékelve a filmet, nyári mozinak nagyon is megfelel, de arra, hogy többször is egymás után meg tudjuk nézni, sajnos nem. Ez közel sem egy 100%-os képregény-adaptáció.

Értékelés: 6/10