Vaksötét – Filmkritika

Kellemes horror nyáron? Nos, lehetséges, amint tapasztalnom kellett. A nagy részben Magyarországon forgatott film leginkább az agyunkba mászik bele.

Többször mondtam már, hogy nem szeretem a mai horror vagy thriller filmeket, és ennek egy oka van: egyszerűen a rendezők már úgy vannak vele, hogy ha a filmjükkel moziba akarnak kerülni, akkor bizonyos dolgokat vissza kell vágni. De vannak azok a rendezők, akik tudják, mit és hogyan lehet, és annyira jól mozognak a határokon, hogy az már félelmetes. Ilyen többek között Fede Alvarez, aki többek között a Gonosz halott (Evil Dead) című alkotást is jegyzi. Olyan témákat képes feszegetni, és még a PG 18 keretei közé behozni a moziba, mint az erőszakos mesterséges megtermékenyítés, vagy a hadirokkant vak emberek kirablása. Ezek manapság olyan témák, amelyek a legtöbb embernek visszataszítónak, vagy egyenesen gusztustalannak hathat.

De hogy szőrszálakat is hasogassak, azért azt el kell mondanom, hogy nem kellett volna egy teljes jelenet leforgatásához alapul venni a film címét. Igen, itt arra gondolok, hogy teljesen sötét van kb. 15 percig. Ez nagyon menő, és az, hogy csak a hangokat halljuk, megdobja a pszichés hatást is, de egy filmnél nem túl érdekes egy olyan hosszabb rész, amelyben nem látunk semmit.  

Történetünk szerint egy tinitrió betöréseket hajt végre, hogy el tudjanak költözni a szebb napokat is látott Deitroitból. Ehhez már csak egy betörésre van szükségük. Természetesen kiválasztanak egy olyan embert, akinél könnyű kivitelezni a lopást, ez pedig nem más, mint egy vak iraki veterán, aki még ráadásul gazdag is, de csak hogy szebb legyen az élet, még egyedül is lakik. A tökéletes bűntény. Legalábbis annak látszik, és persze nem úgy sikerül, ahogy ők ezt eltervezték. Hiszen a vak emberünk (Stephen Lang) annyira durva és beteges, hogy az már ritkaságszámba megy. Simán bekerülhetne a kivételes horrorszereplők csarnokába, a fűrész és társai közé. Tartogatna nekik is meglepetéseket. De nem fogok semmit lelőni, nézzétek csak meg a filmet. 

A színészek játéka nagyon jó ebben a filmben. Minden sablonkarakter megvan, és akiket kiosztottak rájuk, azokat nagyon jól választották ki. A trió oszlopos tagjai (Jane Levy) Rocky, (Dylan Minette) Alex, és (Daniel Zovato) Money mind-mind elég bátrak, ha kell, és eléggé be vannak tojva, ha éppen olyan helyzet adódik. A mellékszereplők rendben vannak, de azért egy vicceset kiemelnék. Ez pedig nem más, mint a produkció egyetlen magyar színésze, Törőcsik Franciska, aki egy fogolylányt alakít. Ez mind rendben is lenne, de az, hogy szerepe egyáltalán nincsen, csak fut egy keveset, majd meghal, az már viccesebb. Ettől pedig csak felmerül bennem a kérdés, hogy a film itthoni forgalmazója a sajtóvetítést követően vajon miért volt kíváncsi arra, milyen szinten voltam megelégedve Franciska munkájával? Innen is üzenem, hogy fogalmam sincsen. Összesen 4 percig szerepelt, abból egyszer sem szólalt meg, illetve némi sétáláson majd halottan összeesésen kívül semmit nem csinált. Ez alapján nehéz egy színésznőt megítélni. De az biztos, hogy nagyon szépen esett el.

Összességében egy kellemes, akár többször is megnézhető horrorról beszélünk, ami éppen csak annyira ül rá az ember agyára, amennyire szükséges. Nem fog utána (legalábbis az átlagember) ijedten nézni a villanykapcsolóra akárhányszor leoltják a villanyt. De azért vannak komolyan parázós jelenetek is. A szokásos horrorbakik, miszerint a zene vagy lehalkul, vagy megáll mielőtt az ijesztő rész jönne, nincsenek jelen. Így nem is tudhatod előre, mire számíts. Bár érdekes, hogy a vak ember tud „teleportálni”tény….

Egyszer érdemes megnézni, és ha tehetjük, valami kis moziban. Hogy miért? Mert a nagy moziláncok rendre szeretnek azzal játszani, hogy a hangot feljebb és lejjebb csavarják a stratégiailag fontos helyeken, ám a sajtóvetítés helyén nem szórakoztak ilyenekkel, így még ez sem zavart be. Mondhatni az élmény tökéletes volt. Az pedig, hogy a végén hagytak esélyt folytatásra, csak még inkább szebbé teszi az egészet. Persze vannak hibái, de ha az összes horrorfilm ilyen lenne, egy szavam sem lenne. Eddig ez a nyár legnagyobb meglepetése, és remélem, lesz még részem ilyen kellemes meglepetésekben idén.

Értékelés: 9/10