Ismét a játéktörténelembe kitörölhetetlenül beíródott cím tér vissza, ez alkalommal a nyolcadik konzolgenerációra. PS4-en szerzett tapasztalataink elég vegyesnek mondhatóak.
Közel két évtizede, pontosabban 19 éve jelent meg a Carmageddon első, PC-re fejlesztett epizódja. A játék igen gyorsan híressé, vagyis inkább hírhedté vált. Akkoriban a videojátékokban megjelenő erőszak legmarkánsabb példájaként, s ennek megfelelően jobbára negatív felhanggal emlegették. A számítógépes játékot sosem látott, de körmük szakadtig ellenző személyek és szervezetek állították rajta keresztül pellengérre az egész iparágat, és az összes játékost. Nem csak szülők tiltották tőle gyermekeiket, de jó néhány országban a kormányzat is tiltólistára tette. Ennek nem elhanyagolható szerepe volt a játék kimagasló népszerűségében, mert a játékosok közül még olyanok is sokan, akik egyébként nem keresik, vagy kevésbé kedvelik a játékokban megjelenő erőszakot éppen a több szintű tiltás hatására, „csakazértis” alapon, ha kellett titokban vagy illegálisan beszerezve, de mindenképp játszani akartak vele.
Annyiban még igazuk is volt az ellenzőknek, hogy roppant véres, a normál értékrenddel, és persze a közlekedési szabályokkal (hiszen autós játék) szöges ellentétben álló virtuális világba vitte a játékosokat. Azt azonban csak azok vehették észre, akik játszottak is a játékkal, hogy a fejlesztők direkt vitték túlzásba, és szemtelenségükben szórakoztató poénokkal gazdagon fűszerezve inkább kifigurázni igyekeztek az erőszakot. Azok a játékosok pedig, akik ráéreztek erre, még kedvüket is lelték az adott esetben csupán lázadásból kipróbált Carmageddonnal.
A siker hatására az 1997-ben kiadott első részt rövid időn belül követte két PC-s folytatás, és különböző konzolos átiratok. Ezek népszerűsége azonban már meg sem közelítette az ikonikus epizódét. A 2010-es évek retro hullámát meglovagolva a Stailess Games is előkapta a franchiset és újjászületés alcímmel ki is hoztak egy játékot 2014-ben. A komoly technikai problémákkal küzdő PC-s cím azonban nemhogy az elődök sikereit nem tudta megismételni, de konkrétan csúfosat bukott. Minden bizonnyal ennek a fiaskónak köszönhető, hogy az újra kezdett, konzolos (és majd egyszer PC-re is ígért) fejlesztés, a Carmageddom Max Damage eredetileg bejelentett tavaszi megjelenési dátumát 2016 nyarának közepére tolták, a hivatalos indoklás szerint is azért, hogy a játék „olyan jó legyen, amilyen csak lehet”.
Ezt az ígéretüket személyes véleményem szerint nagyjából sikerült is betartaniuk. Jelentős grafikai hibákkal nem sikerült összefutni, gördülékeny a környezet az álladó és a rombolható objektumok, ellenfelek és saját járművek megjelenítése. Az már egy másik és kissé ízlésbe is belelógó kérdés, hogy a különböző objektumok kidolgozottsága elég széles skálán mozog. Azt talán mondani sem kell, hogy verdák elég részletesek, és igen változatos a sérülésmodell, de ugyan ez már messze nem igaz a mindenfelé kóricáló élőlényekre. A robbanásokra, elektromos kisülésekre és egyéb látványelemekre érezhetően gondot fordítottak, míg az helyszínek objektumai között azért akadnak kevéssé részletesen kidolgozott darabok is. Ezek a különbségek persze akkor lesznek igazán szembetűnőek, ha rájuk koncentrálunk, keressük őket. Amennyiben a hangulatnak sikerül megragadnia és örömmel vetjük magunkat a nagy autós darálóba, akkor minimálisan csorbítják csak a játék élményt.
Mert valójában a Carmageddon Max Damage erről szól. Minden szabályt – legyen az közlekedési vagy akár fizikai – figyelmen kívül hagyva száguldani, pusztítani és pusztulni, igaz utóbbit célszerű nem annyira túlzásba vinni, mert egyébként döcögősen halad a karrier. Az a karrier, amit igencsak célszerű építgetni, mert a klasszikus autós-akciójátékok hagyományaihoz híven, a versenyeken elért pontokkal megnyíló szintek újabb helyszíneket, verseny módokat és nem utolsó sorban ellenfeleket hoznak játékba. Utóbbiak pedig nem csak a változatosság és a legyőzésük jelentette komolyodó kihívás miatt hasznosak, de a játékos garázsába is újabb és újabb járművek kerülhetnek, már ha az adott pályán „ellopható” járgányt sikerül a futam alatt lezúznia.
Mondani sem kell, hogy nem egy futamban azt hirdetik győztesnek, aki utolsóként marad életben az induló versenyzők közül, de a több módon megnyerhető versenyek esetében is mindig van total anihilation opció. Az ellenfelek teljesen rommá, konkrétan a lángoló roncshalmazzá törése akkor is fontos eleme bármely futamnak, ha annak megnyerésnek lehetőségei között kimondott opcióként nem szerel a többiek lenullázása. Az előre meghatározott számú gyalogos, bringás, mozgássérült, szurkolólány, vagy épp bánatos szemű boci legázolásig és lehetőleg aszfaltba radírozásig tartó, vagy – személyes kedvencem – a nem előre meghatározott pályán sorban bejárandó, hanem véletlenszerűen megjelenő, árkon-bokron-háztetőkön át minél gyorsabban megközelítendő ellenőrző pontokból kellő számú elsőként eléréséig tartó versenyek esetében is hasznos, hiszen a lezúzott ellenfelektől értékes pontokat lehet lopni. Hazugság lenne azt állítani, hogy ne lenne autós-akciójátlék, ami változatosabb célokat tűzne ki egyes futamai céljául, de még azt sem mondhatjuk, hogy soha nem látott forradalmi újdonságok kerültek a játékba, ahhoz viszont kétségtelenül elég változatos, hogy ne unjunk rá két három menet után az egyforma versenyekre. Ugyanakkor a szintlépéshez szükséges pontmennyiséget úgy is össze lehet autózni, hogy a „nemszeretem” típusú futamokat kihagyjuk, vagy csak és kizárólag az igazán hangulatunkhoz passzolóval zavarunk le több fordulót.
A rombolásban, téblábolók mészárlásában, saját verdánk állagának megóvásában és még egy halom hasznos vagy épp haszontalan dologban igen komoly segítséget jelentenek a pályákon mindenfelé – és ezt a Carmageddon max Damage esetében szó szerint kell érteni, mert a házat tetején a csatornák vizének mélyén is – megtalálható felszedhető powe-upok nyújtanak nem csak hasznos, de általában igen látványos segítséget. Egyszerűen csak rá kell futni az különféle hordókra, dobozokra és máris megjelenik az eszköztárban egy újabb, lehetőség a bivalyerős nitro gyorsítótól, villámszóró gyalogospusztítón át az ellenfelekre brutál nagy üllő hajításának képességéig. Vagy „csak” azonnal és ami még fontosabb értékes pontok elköltése nélkül azonnali teljes szervizt kap a járgány, de ha nincs szerencsénk, akkor a végtelenül sérülékeny „üvegkarosszériába” is bele lehet futni, ami roncs derbibe hajló autóversenyen nem kicsit kellemetlen. Extra képességekhez, ahogy a kocsi állapotának teljes vagy részleges javításhoz sem csak a véletlenszerűen, a power up csomagok felszedegetésével lehet jutni. A futamban korábban ütközésekkel, gázolásokkal vagy épp látványos ugrásokkal, manőverekkel megszerzett pontjaik terhére vásárolhatnak is a játékosok, így pontosan ahhoz a képességhez hozzá jutva, amire épp szükségük van. Túlköltekezni azonban nem éri meg, mert nem csak a szintlépések lesznek lassabbak, de ha nem marad elég pont a javításra, akkor egy hirtelen jött totálra törés bizony a futam végét is jelenti.
A verdáknak extra képességeket vagy átmeneti megerősítéseket biztosító cuccok mellett ritkásan, de azért nem extrám helyekre eldugva a futamok között a garázsban állandó fejlesztésekre váltható upgrade tokeneket is be lehet gyűjteni. Ezekkel a járművek alapvető jellemzőit lehet tartósan javítani, és ezzel a esélyeket is az egyre durvább járgányokat felvonultató ellenfelekkel szemben.
A tesztre kapott igen rövid időszak alatt, a Carmageddon Max Damage általam leginkább várt funkcióját, a hálózati játékot sajnos nem sikerült kipróbálni. Aminek oka egyaránt lehet az, hogy a megjelenés előtt még nem volt engedélyezve a használata, de azt is, hogy az éppen karbantartás alatt (Murphy törvénye) álló és kicsit akadozó internet szolgáltatás miatt dobálta el némi várakozás után a kapcsolatot a játék. Minden esetre hamarosan updateljük a cikket, mert épp a megjelenés napján zárul az előre bejelentett karbantartási időszak is a szolgáltatónknál.
Arra a kérdésre, hogy egészében milyen lett Carmageddon nyolcadik konzolgenerációra fejlesztett új változata, nem lehet egyértelmű választ adni. Teljesen objektíven nézve a játék grafikáját, erőszakosságát és az ellensúlyozni hivatott humorát ki kell mondani, hogy az eltelt 19 év alatt jelentősen megnőtt elvárásokhoz mérve inkább csak középszerű, mint jó. Találni véresebb játékot, ha az az elvárás és a main stream media napról napra durvább háborús és erőszakos eseményeket taglaló közvetítései mellett már nem kevésbé tűnik humoosnak a járokeretes nyugdíjas legázolása is.
Ugyanakkor azok, akik annó játékosként részesei voltak Carmageddon lázadásnak, és hozzám hasonlóan örömmel idézik vissza a tiltott gyümölcs habzsolásának emlékeit, a nosztalgia hatására az reálisan indokolhatónál sokkal jobban fogják élvesni a Carmageddon Max Damamge autó küzdelmeit.
Értékelés: 6/10
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!