Központi hírszerzés – Filmkritika

Központban az egy síkon sok magas alkoholtartalommal rendelkező ital, tűző napon való elfogyasztása után is értelmezhető karakterek, és történet. Így kezdődik a nyári filmek sora.

Úgy indultam el a sajtóvetítésre, hogy ez jó lesz, Dwayne Johnson egy igazán vicces szerepben? Mellé pedig az amerikai komédia egyik komoly alakját Kevin Hart-ot osztották be? Nem lehet rossz. Majd majdnem két óra múlva kijöttem, és csak álltam. Nem tudtam elképzelni, hogy erről van szó. Erre a filmre vártam ennyit? Ugyanis igazán ritka az olyan hogy 2-3 héttel előbb szólnak egy vetítésről itt pedig pontosan az történt. Ilyenkor hajlamos vagyok rápörögni az adott filmre. Viszont nem voltak annyira magas elvárásaim, mint lehettek volna.  Voltak csak nem magasak. Elvártam a filmtől hogy nevessek rajta, elvártam, hogy ne legyen benne túl sok kiszámítható dolog és elvártam, hogy legalább egy szerethető karakter legyen benne. Nos és semmit nem kaptam belőle. Esetleg egy kínos kacajt be merek vallani, de az is csak akkor jött ki belőlem, amikor már a négyezredik kiszámítható mozzanat került elő. És szerethető karakterek tekintetében? Semmi. Egyikőjük sem volt eléggé ott a szeren ahhoz, hogy egyáltalán érdekeljen az adott szereplő. De most hogy „kisírtam” magamat kezdjünk bele.

Egy kis amerikai középiskolában járunk 1996-ban. Ahol éppen az elég nagy túlsúllyal rendelkező Robbie zuhanyozik miközben az igazgató beszédet tart. Ekkor érkeznek be a buknó srácok, akik meztelenül kihajítják őt az összegyűlt diákok elé. Ekkor pedig váltunk a másik főhős, azaz a Kevin Hart által alakított Calvin „Golden Jet” Joyner 2016-os életére. Egy könyvelőirodában dolgozik ahol az a gondja, hogy sehol sincs az élete. De sikeresen elvette gimis szerelmét Maggie-t. Ekkor pedig kapott egy barátfelkérést Facebookon keresztül. Egy teljesen ismeretlennek tűnő ember Bob Stone néven. Aki azonnal elhívja inni, ahol kiderül, hogy a régi bokszzsák Robbie már lefogyott és az élete is sokkal jobban megy. Persze itt nincs vége a dolognak, mert meg kell kérnie egy szívességre. Akkor pedig belekerül a galiba kellős közepébe. Ahonnan csak az ügy megoldásával tud kikerülni. De ezt gyorsan kell megoldania. És akkor jönnek a már Spoiler szintű dolgok.

Nos zene: zene van és egészen használható. Bár amikor Dwayne énekel, akkor sokkal rosszabb lesz a helyzet. De a választás tökéletes.

Képek tekintetében. A vágások rendben vannak, de a harcjelenetek a korai 2000-res évek elejét idézik, nem pedig a jelenleg a Kingsman által elindított változatot. Ha valamiről lemaradunk egy lassabb pislogás miatt, akkor ne legyünk meglepve.

És akkor értékeljünk.

A színészek gyengék, és a film is gyenge úgy önmagában. A Rossz viccek folyamatosan csak rontanak a helyzeten. Egyszerűen olyan irányba megy a végére a film, hogy nem csak tudod mi fog pár perc múlva történni, de azt is hogy hogyan. És ez a baj, egy könnyed normális vígjáték esetében nevetsz. Ha egy ilyet nézel meg, akkor sírsz. Persze ezzel nem azt mondom, hogy ne nézzétek meg, de ne menjetek el miatta a moziba. Ha az itthoni Netflix is megkapta a Ride Along első részét előbb utóbb ez is kikerül, és akkor ott majd megérheti megnézni. Ha pedig mégis meg akarja valamelyikőtök nézni, akkor vigyen magával egy havert vagy pedig a barátnőtöket. Úgy az utána való beszélgetés nagyon érdekes lehet.

Értékelés: 5/10