Hearts of Iron IV – Játékteszt

A Paradox idén a második grand strategy játékát dobja piacra, ezennel a Hearts of Iron személyében, ami sokak számára nem hozta azt a hardcore komplexitást, mint amit az előző részekben megszoktak.

Ahogy azt a Paradox többi hasonló stílusú játékából megszokhattuk, ez is egy olyan játék, amihez akár több száz órát bele kell fektetnünk, hogy mindent alaposan áttanulmányozzunk és megismerjünk, mire magabiztosan el tudunk kezdeni játszani a játékkal. Az alapok elsajátításához egy 5 részes videó sorozat is a segítségünkre lehet.

A játékosokat egy letisztult, szépen kinéző UI fogadja, amihez a többi játékukhoz képest könnyen hozzá lehet szokni, és gyorsan túl tesszük magunkat a „hol is van ez” fázison. A térkép hatalmas. Számtalan szárazföldi és vízi területre van felosztva a játéktér, ahol a domborzat, klíma, és az időjárási effektek dinamikusan változnak, és a térképünkön animált formában látható. Ezek mind kihatással vannak a mozgástérre, és támadási készségünkre.

A legnagyobb harcokat a lakosság menedzselésével fogjuk vívni. Folyamatosan meg kell találunk a megfelelő arányt a katonaság, és a gyárak termelési igényeinek kielégítésére. Ez a játék vége felé hatalmas feladatot jelent, amikor már számos területtel rendelkezünk és akár milliós nagyságrendű munkaállományról beszélünk. Ezen felül nem csak gazdaságilag, de politikailag is rendeznünk kell a dolgainkat, ami szintén további kihívásokat állít majd elénk a late-gameben. Ha szeretnénk, átformálhatjuk a történelemkönyvekből ismert második világháborút. A fejlesztési ág és a politika segítségével a saját történelmünket írhatjuk meg. Például lehetünk egy kommunista Németország, és unióba léphetünk az oroszokkal, stb.

Sokan említették, hogy „lebutították a játékot”. Személy szerint nem érzem ezt annyira nagy problémának, mert egyrészről ha valakinek nem tetszik, a communityt ismerve úgyis lesz egy AI átalakító ingyenes mod, ami a „klasszikusabb” formájába teszi vissza a játékot, másrészről pedig így talán nagyobb játékos közönséget tudnak megcélozni, mert a kevésbé tapasztalt vagy kezdő játékosok könnyebben elsajátíthatják a játék fortélyait.  Annyiban viszont valóban gyengének érzem az AI-t, hogy sok esetben nem indít támadást a gép, ha egy terv nincs befejezve neki. Nagyon gyenge húzás, de többször is elzártam annak az országnak az utánpótlását, és így kb. sosem kezdett támadni, mert a terv befejezését várta. De amennyiben nekikezd a harcnak, azt jól és több fronton teszi. Légi és vízi támogatást is egyaránt igénybe veszi. Rengetegen negatív visszajelzést adtak emiatt a játékra Steamen, de még így is „Nagyon pozitív” kategóriában van.

A multiplayer rész 32 játékost (!) enged egy térképre, és mind kooperatív, mind kompetitív módon játszhatnak együtt. Arra fel kell készülni a multis játékok esetén, hogy egyhamar nem lesz vége. Érdemes úgy tervezni a kooperatív játékokat, hogy sokáig fogjuk játszani ugyan azt a meccset.

Összességében az AI „lebutítása” mellett szebb grafikát, nappal-éjszaka dinamikus változását, szabadabb, már sandbox szerű történet írást, jobb ipari részt és sokkal jobb kereskedelmet kapunk. Én teljes mértékben elégedett vagyok a széria negyedik részével, csak egy kicsit tartok az eddig megszokott rengeteg DLC-től (mert szinte biztos vagyok benne, hogy itt is lesznek). A szériából ezt tudnám ajánlani leginkább kezdő játékosok számára, és aki rászánja az időt, annak kellemes, és taktikus játékmenet lesz a jutalma.

Értékelés: 9/10