James Wan rendező megmutatta az első Démonok között-tel, hogy vannak még hatásos és minőségi horrorfilmek a világon – vajon meg tudja ismételni a mutatványt?
Lássuk be, a horror filmek zsánere az utóbbi időben igencsak felhígult, mióta Hollywood egyre-másra ontja magából az olcsón gyártott, mindenféle filmkészítési erőfeszítést mellőző tucathorrorokat. James Wan ebben az áporodott pocsolyában keltett jelentős hullámokat 2013-as Démonok között (The Conjuring) c. filmjével, amivel nemcsak a nézők, de a szakmabeliek elismerését is kivívta: a film hatásos volt, hátborzongató, fantasztikus gyártási minőséggel és kiemelkedő színészi teljesítménnyel bírt. Ezt a bravúrt próbálta a rendező megismételni a Démonok között 2-vel, amely sajnos inkább érződött kissé izzadtságszagú, kissé nemtörődöm folytatásnak, mint méltó utódnak.
A filmben az angliai Hodgson család fiatal lánytagját, Margaretet, minden este egy földöntúli rémalak kísérti, azt követelve, hogy takarodjanak az ő házából. Miután nem hisznek nekik, és nem is hajlandók segíteni a környékbeliek, a család az egyház segítségét kéri, akik odaküldik filmünk főszereplő házaspárát, Elizabeth és Ed Warrent, hogy vizsgálják meg az esetet. Kezdeti szkepticizmusuk ellenére Warrenék szépen-lassan hinni kezdenek a lány elmondásainak, és minden tudásukat latba vetik, hogy legyőzzék a démoni lényt.
James Wan rendezőt mindenképp dicséret illeti a horrorzsáner felrázásáért, ugyanis kétségtelen volt 2013-ban, hogy csúnyán megfeneklett a műfaj. Ennek tudatában leginkább fejmosás illeti őt, amiért egy újabb magabiztos gatyába rázás helyett megtoldotta a műfajt egy újabb sztereotipikus, mindenféle kreativitást nélkülöző darabbal. Ahány horrorklisé létezik a világon, annyit meg lehet találni ebben a filmben:
…és még sorolhatnánk. Ha ismersz horrorkliséket, egyet se félj, ebben a filmben valahol benne.
Nem lehet tiszta szívvel azt mondani erre a filmre, hogy pocsék, mert nem az. A színészi játék kiváló (főleg a házaspárt játszó színészek remekelnek), a hangkeverés kiemelkedően jó, a fényképezés pedig pazar – a gond, hogy az egészből hiányzik a tűz, a lelkesedés, a passió; tisztes iparosmunkának érződik az egész semmi többnek. Egy jelenetet leszámítva, amiben a kamera fókusztávolságát nagyon ötletesen kihasználva borzolták a kedélyeket a készítők, egyszer sem éreztem azt, hogy bármi formabontót vagy kiemelkedőt látnék – és ami még rosszabb, egyszer sem féltem.
A film sajnos beleesett a „több mindig jobb” tévhit hibájába, és a viszonylag visszafogott és lassan építkező első film után alkottak egy folytatást, ahol több pusztítás, több démon, és sokkal, sokkal több jumpscare van – kár, hogy ilyen sótlanra sikerült az egész.
Aki horrorfilm rajongó, annak mindenképp ajánlott, hiszen minden hibája ellenére a kategóriája kiemelkedő darabjáról van szó, mindenki más viszont nyugodt szívvel kihagyhatja a filmet.
Értékelés: 5/10
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!