OlliOlli2: XL Edition – Játékteszt
A Tony Hawk Pro Skater játékok mellett nem könnyű labdába rúgni, Viszont az OlliOlli sikeresen veszi ezt az akadályt. Persze nem kapunk olyan grafikát, vagy olyan profin megcsinált deszkás mutatványokat, de az biztos, hogy jól fogunk szórakozni.
Érkezett egy kód, egy játékhoz, és gyors döntés következtében hozzám került az alkotás, amiben csak az a pikantéria, hogy semmi közöm a gördeszkázáshoz. Életemben egyszer álltam rajta, és akkor is csúnyán elestem a végén. Így nem csoda hogy az ilyen játékoknak általában kissé szkeptikusan állok neki. Nem csak azért mert nem is szeretem ezt a sportot, hanem mert nem vagyok benne biztos hogy én vagyok ehhez a megfelelő ember. Persze ennek a cikknek a végén majd kiderül, hogy én vagyok-e az vagy sem. És akkor majd az is, hogy fogok-e még ilyen ad-hoc módon sportjátékot kapni.
Az OlliOlli2 XL több platformon is megjelent, nagyon szerteágazó módon, az egy dolog hogy PC-n elérhető úgy, mint PS4re vagy akár az előző generáció konzoljaira, mert nem túlzottan megterhelő a cím még ezeknek sem. [Így végre a jelenlegi konzolgeneráció képes az 1080p@60FPS-re.] De elérhető: WiiU-ra, Nintendo 3DS-re, PS Vitára, Linuxra és még Andoridra is. Nos ez egy eléggé széles paletta, ha csak a platformokat nézzük. De a Devolver Digital erről híres. Bár itt azért van egy kis csavar, nem minden platformra ők fejlesztették, de mivel csak portolásról van, szóval nem szenvedünk, hiányt semmiben tartozzunk bármelyik táborba is.
De mi is az az OlliOlli? Mármint úgy egyáltalán. Nos egy kellemesen egyszerű „Arcade” fajta deszkás platformer, ahol az a feladatunk hogy minél több pontot szerezzünk egy-egy pálya teljesítése közben. Mondhatni tipikus az ilyen indie fejlesztéseknél, hogy elmennek ebbe az irányba, de a kérdés nem is az, hogy ez hogy sikerült, mert láttunk már-már legendás játékot is a készítőktől. Igen itt most a Broforce jut eszembe. Ugyanaz a lényeg. Minél hamarabb menj végig az összes pályán, csak a lehető legtöbb ellen legyakása helyett most a legjobb trükköket kell bemutatnunk minél szebben.
Kapunk egy rakás opciót, lehet Karrier módban menni, lehet csak úgy végigmenni a részeken, és még sok minden mást.
De nem lenne teljes a teszt anélkül, hogy bemutatnám a játék irányítását és a többit. A grafika a fejlesztőtől már megszokott. Kellemesen ötvözi, a régmúlt idők 8-16 bites játékait miközben igyekszik nagyjából olyan maradni, amit ez a generáció elvár mind konzolok mind pedig az emberek tekintetében úgy általában. Kellemes kettőséget alkot az egész. Például vannak olyan pillanatok, amikor úgy érzem, hogy ezt simán tudnám futtatni akár a Super Nintendo-n is. Viszont rájövök az opcióknál és a zenéknél, hogy igen erre várni kellett eddig, a Devoluer Digital pedig ezért is nem jött létre akkor és nem is tették le ezeket a játékokat az asztalra. Így azt kell mondanom, hogy ha a grafika nem is tökéletes, az élmény nagyon ott van a szeren.
Nos akkor értékeljünk. Megéri e megvenni a játékot? Az Xbox áruházban 2999 Ft-ért lelhető fel, amennyit teljesen megér. Én magam a korábban említettek miatt nem vettem volna meg sosem, de az biztos, hogy így hogy megkaptam, előbb utóbb elő fogom venni újra. De ha valakiben felmerülne, csak a teszt kedvérét beszereztem Andoridra. Igen azt kell mondanom, hogy egészen jól jártam vele.
Értékelés: 8/10