Egy újabb remastered változattal állt elő a Double Fine, a klasszikus Day of the Tentacle személyében. Sajnos nagyrészt a remastered kiadások csak a már meglévő játékokról még pár további bőr lehúzására szolgálnak, de ez ismét egy jó ellenpéldát állít.
A Grim Fandango remastered változata kicsit döcögősen indult (és néhány játékos számára még mindig problémákkal küzd), de egy jó lépés volt a régi, kedvenc klasszikusaink felélesztésének irányába. Sok retro játékunkat már a rendszerek és a hardverek fejlődése miatt sem tudjuk sokszor könnyedén játszani, de akár az eltelt idő során bekövetkezett lemez károsodás is elegendő lehet ahhoz, hogy egy-egy játékunkat használhatatlanná tegye. Elvben ennek a kiküszöbölése lenne a legfőbb feladata egy remastered változatnak, illetve hogy az esetlegesen elavult technológiákat újabbra cseréljék, ahogyan azt majd a cikk során később kifejtem.
Az első, és egyik legfontosabb dolog az a magasabb felbontású textúra és kezelőfelület kialakítása. A standard felbontás manapság a 720p és a 1080p szokott lenni. Természetesen egy DOS alatt futtatott játék esetében nem tudtak volna ilyen felbontást elérni, de egy 22”-os fullHD monitoron nem biztos, hogy egy „modern” játékosnak tetszetős lenne a régi képarány kinyújtva vagy rosszabb esetben egy kis négyzetben a monitor közepén. Ezt a Day of the tentacle esetében még tovább fokozták: teljesen újra rajzoltak minden jelenetet. Ez egy sokkal újabb, modernebb külsőt ad a játéknak, ami az új játékosok számára nagyon előnyös kinézetet nyújt. Egyetlen gombnyomással válthatunk a két stílus között, akár animáció közben is. Ez két szempontból is jó: egyrészt az újrarajzolt animációk természetesen szebben néznek ki, másrészt megnézhetjük, hogy a klasszikus grafika esetében hogyan oldották meg az animálást a spriteokon.
A vizuális technikák mellett a hangeszközök által nyújtott lehetőségek is sokat fejlődték. Mindkét játék esetében a remastered változat egy teljesen új, zenekar által felvett anyagot tartalmaz a klasszikus mellett.
Az achievementek sem maradhatnak ki az új funkciók mellett, amik egy-egy viccesebb sorral még tovább viszik a játék humorát. Több rejtett achievement is található a programban, a spoilerek elkerülése végett.
Egy másik nagyobb változtatás az irányítás és az UI átdolgozása. A Grim fandango esetében az eredeti változat egy elég rosszul kivitelezett irányítással rendelkezett (ha az eredeti "tank controls"-al visszük végig a játékot, akkor egy speciális achit is kapunk hozzá). A remastered változatban átdolgozták ezt a rendszert és a kamera álláshoz tették függővé a dolgot, ami szinte egy új játékélményt ad. Továbbá controller támogatást is kapott a játék, így a nagyon beszédes, noir filmszerű élményt akár a kanapén is élvezhetjük. A Day of the tenctacle esetében tovább vitték ezt az elgondolást. Az alap játékban ketté volt osztva a képernyőnk: alul egy akció sáv, ahol elérhetőek voltak a karakterünk által végrehajtható tevékenységek; felül pedig maga a játék. Ezt kicserélték egy jobb gombbal elérhető kör alakú menüre, ami a szövegek helyett ikonokkal mutatja a cselekvéseket. Ezek közt is a grafikai stílus állításával bármikor ide-oda válthatunk.
Mindkét játék esetében elérhetőek a játék készítéséhez használt concept artok és esetleges tervek, amik nem kerültek a játékba. Aki már ismeri a játékot, végigjátszotta korábban, és szeretne az új végigjátszásához valami pluszt hozzátenni, annak elérhető mindkét játék esetében a fejlesztő csapat által készített kommentár, ami humoros és érdekes információkat tartalmaz a játék fejlesztéséről a képernyőn épp látott területről. Sok spoiler elkerülése érdekében csak a „veterán” játékosoknak ajánlom a bekapcsolását.
Összegezve az eddigieket egy tökéletes 10-esre értékelném a remastered változatok minőségét, és minden kiadónak példamutató darabként kellene tekintenie rájuk.
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!