Remastered, avagy hogyan csináljuk jól
9 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
Egy újabb remastered változattal állt elő a Double Fine, a klasszikus Day of the Tentacle személyében. Sajnos nagyrészt a remastered kiadások csak a már meglévő játékokról még pár további bőr lehúzására szolgálnak, de ez ismét egy jó ellenpéldát állít.
A Grim Fandango remastered változata kicsit döcögősen indult (és néhány játékos számára még mindig problémákkal küzd), de egy jó lépés volt a régi, kedvenc klasszikusaink felélesztésének irányába. Sok retro játékunkat már a rendszerek és a hardverek fejlődése miatt sem tudjuk sokszor könnyedén játszani, de akár az eltelt idő során bekövetkezett lemez károsodás is elegendő lehet ahhoz, hogy egy-egy játékunkat használhatatlanná tegye. Elvben ennek a kiküszöbölése lenne a legfőbb feladata egy remastered változatnak, illetve hogy az esetlegesen elavult technológiákat újabbra cseréljék, ahogyan azt majd a cikk során később kifejtem.
Az első, és egyik legfontosabb dolog az a magasabb felbontású textúra és kezelőfelület kialakítása. A standard felbontás manapság a 720p és a 1080p szokott lenni. Természetesen egy DOS alatt futtatott játék esetében nem tudtak volna ilyen felbontást elérni, de egy 22”-os fullHD monitoron nem biztos, hogy egy „modern” játékosnak tetszetős lenne a régi képarány kinyújtva vagy rosszabb esetben egy kis négyzetben a monitor közepén. Ezt a Day of the tentacle esetében még tovább fokozták: teljesen újra rajzoltak minden jelenetet. Ez egy sokkal újabb, modernebb külsőt ad a játéknak, ami az új játékosok számára nagyon előnyös kinézetet nyújt. Egyetlen gombnyomással válthatunk a két stílus között, akár animáció közben is. Ez két szempontból is jó: egyrészt az újrarajzolt animációk természetesen szebben néznek ki, másrészt megnézhetjük, hogy a klasszikus grafika esetében hogyan oldották meg az animálást a spriteokon.
A vizuális technikák mellett a hangeszközök által nyújtott lehetőségek is sokat fejlődték. Mindkét játék esetében a remastered változat egy teljesen új, zenekar által felvett anyagot tartalmaz a klasszikus mellett.
Az achievementek sem maradhatnak ki az új funkciók mellett, amik egy-egy viccesebb sorral még tovább viszik a játék humorát. Több rejtett achievement is található a programban, a spoilerek elkerülése végett.
Egy másik nagyobb változtatás az irányítás és az UI átdolgozása. A Grim fandango esetében az eredeti változat egy elég rosszul kivitelezett irányítással rendelkezett (ha az eredeti "tank controls"-al visszük végig a játékot, akkor egy speciális achit is kapunk hozzá). A remastered változatban átdolgozták ezt a rendszert és a kamera álláshoz tették függővé a dolgot, ami szinte egy új játékélményt ad. Továbbá controller támogatást is kapott a játék, így a nagyon beszédes, noir filmszerű élményt akár a kanapén is élvezhetjük. A Day of the tenctacle esetében tovább vitték ezt az elgondolást. Az alap játékban ketté volt osztva a képernyőnk: alul egy akció sáv, ahol elérhetőek voltak a karakterünk által végrehajtható tevékenységek; felül pedig maga a játék. Ezt kicserélték egy jobb gombbal elérhető kör alakú menüre, ami a szövegek helyett ikonokkal mutatja a cselekvéseket. Ezek közt is a grafikai stílus állításával bármikor ide-oda válthatunk.
Mindkét játék esetében elérhetőek a játék készítéséhez használt concept artok és esetleges tervek, amik nem kerültek a játékba. Aki már ismeri a játékot, végigjátszotta korábban, és szeretne az új végigjátszásához valami pluszt hozzátenni, annak elérhető mindkét játék esetében a fejlesztő csapat által készített kommentár, ami humoros és érdekes információkat tartalmaz a játék fejlesztéséről a képernyőn épp látott területről. Sok spoiler elkerülése érdekében csak a „veterán” játékosoknak ajánlom a bekapcsolását.
Összegezve az eddigieket egy tökéletes 10-esre értékelném a remastered változatok minőségét, és minden kiadónak példamutató darabként kellene tekintenie rájuk.
