Zoolander 2 – Filmkritika

15 évet vártunk rá, de visszatért a kék acél, és vele a legendás Ben Stiller és Oven Wilson páros, vajon újra meg tudnak minket annyira nevettetni, mint annak idején és azóta is párszor, vagy elmúlt már a varázsuk?

Egy kis történelem a sorozattal kapcsolatban. 2001-ben jelent meg az első rész, és így az első filmek között volt ahol mesterségesen kellett eltávolítani, a World Trade Centert. És emiatt bizony az elsődleges értékelések nagyon alacsonyak voltak, az emberek jó részének eléggé tetszett, sőt egy bizonyos szubkultúra meghatározó és kultfilmje lett. Ezzel vége is lehetne a történetnek mivel, mint feljebb is mondtam nem volt jó a kritikusok általi értékelése. 

A történet szerint valaki nagyon gyilkolássza a popsztárokat. Ennek folyományaként látjuk Justin Biebert szépen lassan meghalni, miközben több száz golyó hasítja át a testét. Majd kapcsolunk át gyorsan a Globális Divat Divízió vezetéséhez, ahol Valentina Valencina [Penelope Cruz] ügynök jön rá arra, hogy a Derek Zoolander [Ben Stiller] által használt kék acél arckifejezést használja. Ekkor persze előássák a kies Észak-New Jersyből, és kezdődnek a bonyodalmak. Persze a szokásos poénok jönnek és mennek, folyamatosan kifigurázza azokat az embereket, akik a mai világ szerint élnek, folyamatosan a neten lógnak, szelfiket küldenek szét a világon mindenhová és ehhez hasonlók. Még Derek is Uber-rel távozik remeterák életéből. Persze, mint minden jó akcióvígjáték, ez is iszonytató méretű Happy End-del ér véget. De a fő szálat ennél jobban nem akarom elmesélni, mert részemről nagyon javasolt megnézni mind ezt, mind pedig az előző részt. Bár utóbbi nem kötelező, mert kapunk egy gyors összefoglalót a film elején…

Cameók, és itt szükséges a többes szám, mert annyi van, hogy alig győzzük megszámolni. Még egy Bosszúállók filmet is bőven megszégyenít a stáblista hosszúsága. Bár van, aki csak pillanatokra szerepel, vagy éppen csak meghal. Ez persze csak hozzátenni, tud az élményhez, de az is elég.

A vágások kellemesek, és nem túlzottan zavaróak. Nem váltunk el úgy, hogy egy esemény befejezetlen. A zene ugyanez. Erősen mai zenéket használ, mind olyan, amire az erre kevésbé fogékonyak zavarónak találnak. A szinkron is emészthető volt bár a nyelvi poénok nem jönnek át annyira, mert vannak olyan szópárosok, amik magyarul nem is hasonlítanak, vagy csak nagyon kicsit, de mégis azokat használták.

Összegezve. Vannak hibák, mert egy Ben Stiller film nem azért jó igazán, mert tökéletes, hanem azért, mert egy hatalmasat lehet rajta röhögni. És bizony az itt is megvan. Csak azért, hogy tudjak valamit mondani, megnéztem pár régi kedvenc filmemet vele, és bizony avatottabb szemmel nézve őket ott is látom a hibákat, de legalább mindegyiken derültem egy jót, amíg ezzel foglalkoztam. Sajnos mivel az Amerikai közönség a magasabb röptű poénokat nem érti meg, az IMDB és Metacritic pontozás annak a bizonyos békának a feneke alatt van. Ennél szerintem többet érne el, ha nem csak az amerikai közönség pontozása látszana.

Értékelés: 6/10