Tom Clancy’s The Division (PS4) – Bemutató

Tom Clancy egyet jelent a minőségi krimivel. Rengeteg könyvhöz és játékhoz adta a nevét az utóbbi 10-15 évben (pl.: Rainbow Six vagy a Splinter Cell sorozat). Új üdvöskéje a The Division túl van a bétán, így ideje összefoglalni az eddigi tapasztalatokat.

Egy kis felvezetés azoknak, akik esetleg most hallanak róla először: A The Division egy, a nem túl távoli jövőben játszódó, erős online tartalommal bíró szerepjáték lesz. A történet szerint Fekete pénteken egy pusztító járvány söpör végig New York-on és lakosságán. Az alapvető szolgáltatások egyik napról a másikra megszűnnek, így a társadalom összeomlik és a káosz lesz az úr. A helyzetet orvosolandó aktiválódik az alvóügynökökből álló The Division elnevezésű taktikai egység, melynek mi is részei vagyunk. Lényegi feladatunk a további káosz elterjedésének megfékezése, illetve a vírus elindítóinak megtalálása lesz, de ahogy az sejthető egy Tom Clancy nevével fémjelzett játéknál, lesznek itt fordulatok dögivel.

A január végén lezajlott béta alapján kijelenthetjük, hogy van benne potenciál, a sztori kellő érdekességet nyújt ahhoz, hogy utánajárjunk dolgoknak, a játékmenet is rendben van, noha csak egy apró szeletét láthattuk csak. Az első dolog, amivel az elindítás után szembesültem, az a játék letisztultsága. Hiába, hogy új címről van szó, egyből ismerős érzés fogott el és rögtön tudtam mit hol keressek. A karakteremet csak előre meghatározott férfi és női sablonokból hozhattam létre, ezen nem tudom változtatnak-e a végleges játékban, én mindenképpen örülnék neki, mert szeretek pepecselni a számomra legmegfelelőbb arcforma, hajszín és testalkat variálásával és mivel ez egy leginkább online élvezhető cím lesz, jó lenne ha nem csak a ruha különböztetné meg az egyes embereket egymástól.

Maga a játékmenet egy TPS nézőpontú lövölde és ebben bizony nem igazán hoztak újító dolgokat, van fedezékharc, aktiválhatunk különféle képességeket az ellenfelek scanelésétől a gyógyításig akár, dobálhatunk többféle gránátot a rosszarcúak arcába, szóval van itt minden mi szem-szájnak ingere, de semmi olyan, amit máshol ne láttunk volna már. Az igazi élményt megint csak a tiszta kezelőfelület jelenti, egyszer sem vettem észre, hogy véletlenül más gombra nyomnék, rengeteg a lehetőség ám mégis képesek vagyunk átlátni az egészet és ez nagy szó. Ha már rendszer: sajnos magukat a perkeket és talentek nem tudtam kipróbálni a béta folyamán, lévén ezek le voltak tiltva, de látszott, hogy ezekből is rengeteg lesz, melyek ügyes kombinálása, bizony taktikus csatákra ad lehetőséget.

Volt pár küldetéshez és mellékes feladathoz is szerencsém, ezek teljesítése nem csak tapasztalati pontot, felszerelést és pénzt eredményez, mint a legtöbb játéknál. A legtöbb teendő erőforrásokkal is jutalmaz, melyeket a bázisunkon felhasználva, fejleszthetjük azt, aminek következtében újabb képességek és perkek nyílnak meg számunkra, ezzel gerjesztve bennünk a sokak által csak „még ezt a küldit befejezem és megyek aludni” csalóka érzést, lévén ezután még biztos, hogy nekiállunk más teendőknek is. A térkép, ami nem csak síkban, hanem térben is nézhető, mindig mutatja az éppen aktuálisan elvégezhető küldetéseket, de nem egyszer fogunk olyan dolgokra akadni, amik további időtöltésre sarkalnak minket. Nem elég, hogy akár telefonokat is találhatunk, rajtuk egy utolsó üzenettel, ami akár a járvány kitörése előtt vagy akár utána is játszódhat, de nem egyszer belefutottam az Echo-nak (Visszhang) nevezett adat-töredékekbe, amiket aktiválva kimondottan érdekes, holografikus emlékképeket láthatunk magunk körül. Ezek szólhatnak akár az ételosztás közben kitörő lázadásról, vagy éppen arról, hogy egy autónyi fertőzött delikvenst hogyan kezel az éppen arra járó tisztogató brigád. Elég sokat megtudhatunk így a járvány kitörése utáni pár hétről és ezek a részek rendkívül emlékezetesek, már az egyedi ábrázolásmód miatt is.

Egy kicsit beszéljünk a játékmódokról is, Alapjáraton lesz offline játékmód, ahol senki mással sem fogunk találkozni, maximum NPC-kel. Ha a netre csatlakozunk, máris lehetőségünk lesz 4 fős co-op élményre, aminek segítségével többedmagunkkal játszhatjuk végig a küldetéseket. Lehetőség lesz egy applikáció segítségével is csatlakozni valaki játékába, ezt leginkább úgy lehet elképzelni, mint az előző Ubisoft termék a Watch Dogs esetében. És bizony van az igazi online élményt biztosító szekció, a Dark Zone. Amint belépünk a Sötét Zónába, onnantól bizony senkiben sem bízhatunk igazán, saját bőrömön tapasztaltam meg milyen is az, amikor egy zsáknyi jó cuccal bandukolva, agyonlő egy ellenséges ügynök. Akik ismerősek DayZ körökben azok tudják, miről van szó. Persze nem kell fedezékből-fedezékbe haladni, de nem árt, ha itt is csapatosan mozgunk, elég sok játékos van, akik csak arra várnak, hogy levadásszák a gyanútlan áldozatokat. A Zónában külön pénzegységünk van, ezt a gépi ellenfelek likvidálásával, ellenséges ügynökök levadászásával és valószínűleg online küldetések teljesítésével gyarapíthatjuk, ez utóbbira a bétában nem volt példa. Az itt megszerzett javakat nem tudjuk csak úgy kivinni, a helyenként elhelyezett kimenekítő pontokra helikoptert hívva és a zsákmányt egy kötélre akasztva fertőtleníthetjük őket és ezek után lesznek elérhetőek a bázisunkon elhelyezett ládánkban. Ám mivel a helikopter nem instant jön, hanem van egy több, mint egy perces késleltetése, általában ezeken a pontokon indul el a kacsavadászat, mert a rossz fiúk bizony tudják, hogy nem véletlenül hívtuk a kimenekítést. Ilyenkor lehet imádkozni, hogy vagy ne vegyenek észre, vagy a nem ellenséges játékosok legyenek többségben. Erre is kitalálhatnának valami módszert még, mert ez idővel inkább frusztráló lesz, mint izgalmas, ráadásul minden elhalálozásnál felszerelést, pénzt és tapasztalatot veszítünk.

Nagy vonalakban ennyi derült ki a bétából, technika oldalról (PS4-ről tudok nyilatkozni csak) semmilyen akadályba nem ütköztem, nem volt se fagyás, se szerver-leállás, az NPC-k rendkívül okosan és agresszívan támadtak, noha a fő küldetést többször újrajátszva feltűnt, hogy rengeteg a script, lévén mindig ugyanonnan jöttek és ugyanott vártak rám. Grafikailag nem fogok ódákat zengeni róla, de semmi kivetnivalót nem találtam ebben sem. Amivel igazán kitűnik számomra az a hangulata, engem már csak azzal is megvettek kilóra így egyből fel is került a kötelező vételek listámra.