Amikor sok játékstílust megpróbálunk keverni az vagy nagyon jól sül el vagy rosszul, de létezhet egy aranyközépút? A Nova-111 megpróbálja megmutatni ezt.
Amikor egy kísérlet félresikerül és egy furcsa, idegen világba keveredett tudósokat csak egy kis űrhajó tudja megmenteni, akinek érdekes képességei vannak és akár szerethető is bizonyos emberek számára.
Fentebb nagyvonalakban le is írtam a játék történetét, adva van egy félresikerült kísérlet, ami miatt, jó pár tudós egy idegen bolygóra keverednek és nekünk, egy kis űrhajónak kell őket megmentenünk. A küldetés egyszerű, viszont ahogy számíthatunk rá, lesznek tényezők, amik megkeserítik az életünket.
Maga a játékmenet is teljesen le van egyszerűsítve, kapunk egy pályát, amit be kell járnunk, de csak X-Y tengelyen mozogva. Az ellenfeleket egy amolyan körökre osztott módon legyőznünk: ez annyit takar, akkor mozognak, amikor mi is, amikor mozdulatlanok vagyunk, lényegében megfagy az idő.
A tudósok megmentésén kívül a feladatunk még, hogy kincseket fedezzünk fel, valamint a mellék és inkább lélektani feladat, hogy minél kevesebb lépésből csináljuk meg a küldetéseket, mert a végükön értékelés van, amibe beleszámít lényegében minden.
A GamePad lényegében annyit ad a játékhoz, hogy ott láthatjuk a térképet, amit érdemes szemmel tartani, mert így találhatunk meg titkos ösvényeket, és láthatatlan kockákat is így kerülhetünk el.
Magának a hajónak is vannak képességei, bombát tud kihelyezni, időt megállítani, pajzsot emelni. Viszont számomra gyorsan unalomba fulladt, ahogy mentem pályáról-pályára egyszerűen nem éreztem azt egy idő után, hogy kell ez nekem, a szokásos Csak még egy pályát” effektus elmaradt. Rövidebb időre leköti az embert, de hogy hosszan játszanak vele, én nem érzem benne ezt.
A látványra nem lehet panasz, mert aranyos, színben gazdag az egész és jó érzést kelt az emberben, a hangok már kevésbé, de még elviselhetőek.
A Nova-111 az én szememben meglehetősen felemás, mert inkább kelti egy ingyenes böngészős játék hatását, mintsem egy vérbeli indie címét, de ez csak az én meglátásom. Mindenkinek érdemes kipróbálni és meglátnia, hogy mennyire tetszik neki.
Értékelés: 6,5/10
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!