Mario Tennis Ultra Smash – Játékteszt
A Nintendo legújabb túlélő horrorja visszaidézi azokat a vasárnap délutánokat, amikor apa női teniszt nézett és én még csak a foci szabályaival voltam maradéktalanul tisztában: itt a dermesztő Ultra Smash!
Partvisbajszos barátunk számtalanszor bizonyította, hogy a gyakorta hanyagolt sportjátékok is bárki számára élvezhetőek lehetnek Mario környezetben. Az unalmas standard autóversenyzést örökre a legnagyobb partyjátékká emelte a Kart sorozat, valamint a kosárlabda, de még a baseball is új lendületet kap, ha a Gombakirályság lakói alkotják a csapatokat.
A 2000-ben Game Boy Colorra megjelent Mario Tennis, még a GBA időkben is mindenhová velem jött, sőt a Pinball verziót is imádtam. Nem csoda, hogy a masszív csalódást okozó 10-es Mario Party után felfokozott reményekkel öleltem keblemre az Ultra Smasht, joggal bízva abban, hogy a Nintendo kiköszörüli a csorbát, és a programozói zsenialitás emlékművének számító Mario Kart 8 csaták szüneteiben, lehet majd mással is játszani a szokásos téli házibulik alkalmával.
A legújabb Wii U verzió szállítja is a meglepetést, csak sajnos azt a fajtát, amikor a kedvenc játékunk dobozát kibontva sízoknit és méreten aluli alsógatyákat találunk.
A Mario Tennis: Ultra Smash a címében elmond mindent, kedvenc karaktereink egy teniszpálya rabságában terelgetik a lasztit, miközben teljesen random módon növesztőgombák bukkannak fel a játéktéren. Ezeket felszedve karakterünk ormótlan óriássá nő és erősebbet fog ütni. Ha nagyon ügyesek és szerencsések vagyunk, akkor a fent említett Ultra Smash ütést produkálja, amit baromi nehéz visszaadni, mert nagyon nagyon erős és fényes is. Vége, ez a játék.
Abba nem is szeretnék részletesen belemenni, hogy a hatalmas, fél teniszpályát kitöltő melákok mennyire esetlen benyomást keltenek, elég az hozzá, hogy a meccsből ezek után már semmit nem látunk.
A játékmódokat is sikerült a végletekig lecsupaszítani, a Knockout Challenge egyfajta Mortal Kombat jellegű dara, le kell győzni az egyre nehezebb ellenfeleket szép sorjában, és ha ez többször sikerül, mint annak előtte, akkor a tévé kiírja, hogy “rekord”.
Amiiboinkat is tudjuk tréningelni, de ez annyira hozott lázba ezek után, hogy ahhoz sem volt lelki erőm, hogy kis talpazatukat odaérintsem a megfelelő helyekre. Aki csupán ezért a játékért venne Amiibot, az ne tegye, vagy ha mégis vesz, akkor inkább csak nézegesse, mert tényleg szép kis jószágok.
A legutóbbi bulin, miután mindenki kimelegedett a gokartozástól, felvetettem, hogy van még a Mario Party 10 vagy ez az új teniszes. Az Ultra Smash nulla szavazattal zárt, és két kör party után mindenki hazament. Ha nagyon teniszeznétek és jót akartok magatoknak, vegyetek egy használt ütőt ebből a pénzből, és ütögessétek a labdát a falnak, mint a régi szép időkben, amikor már mindenki mást hazavittek a napköziből, mert viccen kívül, az is jobb móka.
Értékelés: 3/10