Phienas és Pherb szeretnék minél hasznosabban eltölteni a vakációjukat, annak minden percet kreatív szórakozásként hasznosítani. Neki is állnak egy a reklámokból inspirációt nyerve óriási monster truck robot, a Carsaurus Moto-Rex megépítésének.
Csakhogy Dr. Doofenschmitz sem tud nyugton ülni, és újfent borsot tör a világ orra alá. Ezúttal egy háztartási és egyéb gépeket életre keltő lézerrel igyekszik megkeseríteni hőseink és mások életét.
Rajongóknak, vagy mindenkinek? Fontos kérdés ez, amikor valaki egy ismert név kapcsán akar játékot készíteni. Az eladásokból sokszor kitűnik, hogy lehet az akár egy rossz produktum is, rengeteg talál gazdára, pusztán a cím és a szereplők miatt. Így nem is kell annyira megerőltetnie magát az embernek, a kellő bevétel szinte garantált. Ugyanakkor ott a másik oldal is, aki bizony elégedetlenül csóválja a fejét, ha silány terméket kap, és lehet, hogy többé a franchise felé sem néz. A Phineas and Ferb Day of Doofenshmirtz esetében úgy érzem, kissé eluralkodott a két főszereplőbe vetett bizalom Sonynál, mert játékuk szépen lubickol a középszerűségben, és nem kíván többet.
Adott három játszható karakter, mindegyik némi sajátos képességgel, az 5 részre – mindegyik számos pályát tartalmaz – osztott játék, valamint a bónusz mini rész és a bolt. Ez így egy kellően pofás kiindulási alap volt, főleg azért, mert a pályák végigjátszása 5-10 percet vesz átlagosan igénybe, így a játékidő alapból is kielégítő a pénzünkért. Ehhez jön hozzá az újrajátszhatóság felé ösztönző fejlesztések, mint a jelmezek, fegyverek erősítése, a későbbiekben aktiválható pontszerzési lehetőségek a pályán…
A játék grafikája egész hangulatosra sikeredett. A rajzfilmszerű megjelenítés kellemes hangulatot csinál, a területeken elegendő mennyiségű tereptárgy kapott helyet. Az animációk is megfelelőek, a kisebb mosógépektől kezdve egészen a robotszörnyig.
Ahogy látszik, az alapok adottak voltak egy nagyon jó játék elkészítéséhez, a Phineas and Ferb Day of Doofenshmirtz viszont számos apróságon csúszik el, amelyek mindegyike sajnálatos módon tesztelésekkel és ötletességgel megoldható lett volna.
Több tartalom! Többféle ellenfél, többféle fegyver, többféle puzzle, többféle interaktivitás. Csak egy kicsi plusz mindenből, és máris tartalmasabb a játék. Nem hiszem, hogy még néhány háztartási gép animálása, pár használható tereptárgy beépítésre, vagy az olyan automatikusan lezajló jelenetek, mint a rossz gépek javítási folyamatának játékos kézbe történő adása heroikus erőfeszítésekbe került volna.
Ha egy alkotás kapcsán gyűjtögetésről, platform elemekről van szó, akkor elvárnánk, hogy a megoldandó feladatokon, esetleg az időn és az ügyességünkön kívül más tényezővel ne kelljen megküzdenünk. Most azonban nagy eséllyel a kamera lesz a legfőbb ellenségünk. Sokszor azért maradunk le egy-egy pontról, azért teljesítjük lassabban a pályát, mint kellene, mert nem látjuk be jól az adott pályarészt. Ráadásul nem egy-két alkalomról van szó, hanem rendszeresen visszatérő kellemetlenségről.
Ha kifogyunk az erősebb lőszerből – és nincs töltőállomás a közelben -, csak az alap felszerelésre hagyatkozhatunk, ami a későbbiekben roppant mód megnehezíti a dolgunkat.
Eléggé ront a hangulaton az is, hogy a szereplők egy árva szót sem szólnak az egész játékban. Még a mellékszereplők esetében meg is érteném, de hogy a két srác vállvonogatáson és fejrázáson kívül ne csináljon mást egy rajzfilm alapokon nyugvó játékban, hát az enyhén szólva is röhejes – főleg, ha rajongó a játékos.
Mint említettem, a pályák viszonylag gyorsan végigvihetőek, de hogy addig eljussunk, túl kell lépnünk a rendkívül hosszú töltési időn. A játék elindításától kezdve mondjuk egy „gyors” vásárlással kiegészítve a boltban az, hogy végre megkapjuk az irányítást, volt, hogy majd annyi időt igénybe vett, mint egy pálya teljesítése.
Újrajátszásra próbál ösztönözni minket a Phineas and Ferb Day of Doofenscmirtz, viszont a tartalom bizonyos elemeivel roppant mód fukar bánásmód, az idegesítő kamerakezelés és a fentebb említett további negatívumok erősen elgondolkodtatják az embert, hogy újra belevág-e az extra tartalmakért, avagy inkább más szórakozás után néz.
Értékelés: 5/10
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!