StarCraft II: Legacy of the Void – Játékteszt

Sajnos egyszer minden történetnek vége lesz, és ez alól az RTS-ek egyik nagy sztárja, a StarCraft sem kivétel. Lássuk mi kerekedett ki a befejező részből!

Még 2010-ben indult el a StarCraft II dicső útján, méltón a korábbi StarCraft-hoz. Azóta már túl vagyunk az emberek kampányán, amit később követett a zergek bosszúja (vagyis inkább Kerrigané), és mindkettő remekül teljesített. Mindenki meg volt elégedve, rengeteg példányszámban keltek el, és most a kezdet után 5 évvel elértünk utunk végére, a Legacy of the Void kampánnyal.

Már elég hamar több, mint 1 millió példányt vásároltak a lelkes és kiéhezett játékosok, akik már csak erre vártak, hogy végre valahára a Protossokkal lehessen játszani. Nem lehet panaszkodni, hiszen minden tekintetben jó lett a játék.

Azt sajnáltam, hogy nincs hősünk, akit végig minden küldetésben irányíthatunk, mint tehettük azt Queen of Blades-el. Ugye a Heart of the Swarm-ban lehetett fejleszteni hősünket, hogy milyen képességekkel legyen felvértezve, és az egységeket is lehetett különbözőre beállítani. Itt állandó hős kontrol nincs, így hős képesség fa sem került a játékba, viszont cserébe az egységek variálásában sokkal több opciónk van. Minden egységnek 3 változata van, de egyébként 4 különböző csoport van, tehát minden egységnél van egy, amelyik nincs benne („A” egységnél lehet x y vagy z, „B” egységnél lehet x y vagy r röviden szemléltetve hogyan kell elképzelni a dolgot). Mindegyik egység fajta eltér egymástól, és vannak olyan új egységek, amik valóban érdekesek és hasznosak is (multiplayerben sajnos nincsen sok olyan, ami a kampányban van). Továbbá van az óriási ős űrhajónk, ahol viszont lehet válogatni különböző képességek közül, amiket tudunk használni, ha van elegendő pontunk hozzá például instant pylon drop, ami gyorsan készül el vagy irányítható lézersugár és még sorolhatnám. Űrhajónkon, a Spear of Adon-on Solarite pontok elosztásával tudjuk variálni a képességeket. Ezt minden küldetés előtt újra szét lehet osztani, ha szeretnénk, és minden küldetés után kapunk egy kis adag Solarite-o. Bónusz feladatok megcsinálásért még több ilyen pontot szerzünk.

A történet lényege, hogy a protoss Hierarch, Artanis vissza akarja foglalni a szülőföldjüket, Aiur-t, de Zeratul óva inti, hogy tegyen le erről a tervéről most, mert sokkal nagyobb veszély fenyegeti az egész galaxist Amon, a gonosz teremtmény, ami azért akar visszatérni a világba, hogy minden életet „megváltson”, ahogyan ő fogalmaz, de igazából, hogy kiirtson minden életet. Artanis makacs módra nem hallgat, és megkezdi a támadást a bolygón, aminek meg is lesz a szörnyű (nem hiszem el, hogy tényleg ezt kellett csinálni…) következménye, de spoilerezni nem szeretnék, így többet nem árulok el. A lényeg, hogy Artanis végül elkezdi keresztes hadjáratát Amon ellen, és egymás után csináljuk a fontos feladatokat, hogy megakadályozzuk Amon-t. Általában minden második küldetés, hogy x-y tornyokat el kell pusztítani, mert. A sokadik ilyen feladat után egy picit egyhangúnak éreztem, de ellensúlyozza, hogy rengeteg olyan küldi is volt, amikor például csak hősökkel kellett haladni bázis nélkül. Nagyon jól megcsinálták a hősös küldetéseket és a párbeszédeket közben.

Minden küldetés előtt és után gyönyörű és érdekes átvezető videó volt, ami piros pont. Elég sok minden kiderült a protossokról és a kultúrájukról, történelmükről. Számomra sokkal érdekesebb volt, mint az emberek vagy a zergek.

A történet három részre lett szét osztva: Prológus, Fő történet, Epilógus. Az epilógusban nagyon érdekes húzás volt, hogy 3 különböző küldit a három különböző fajjal kellett lejátszani. Így ennyi protossozás után (meg egyébként multiban is én protossal vagyok mindig) azt se tudtam hirtelen ki vagyok és melyik egység mit is csinál, mi hova. Normalon játszottam (shame on me, tudom) így szerencsére azért bénázásom ellenére is megoldottam a terran és zerg küldetéseket is.

Már magáért a kampányért én bátran ajánlom a játékot, ha valakinek kimaradt még, aki meg soha nem játszott még SC-vel akkor az előző két részt (Wings of Liberty, Heart of the Swarm) előbb mindenféleképp játssza ki.

Ez a játék azon kevesek közé tartozik, ahol azt éreztem mikor vége lett és megjelent a Credits, hogy enyhén szomorú lettem, hogy ezzel vége. Jó lett a befejezés, megfelelő lett szerintem és megérdemelt a szereplők sorsának, de szomorú, hogy nincs tovább, nem élvezhetem tovább a történetet, amit ilyen jól tálaltak. Reménykedem azért, hogy majd évek múlva még is csak tesznek egy SC 3 bejelentést.

Multiplayer

A játék kompetitív oldalát tekintve a játéknak, rengeteg optimalizáció történt állítgatta szinte mindenen, hogy jobb legyen, a profik azt mondják most a legjobb a multi az elmúlt években. Felgyorsították picit a játékot (számomra így is elég gyors volt, de hát na) az által, hogy kezdéskor több dolgozóval startolunk mint régebben, így gyorsabban gyűl a nyersanyag már az elejétől fogva. Tettek be új egységeket mindegyik fajnak, illetve néhány képességet átállítottak a korábban is meglévő egységeknél. 1v1-en felül továbbra is van 2v2 és 4v4 ha nem magányos farkasként szeretnénk játszani. A fajokat most már szétválasztották egymástól, vagyis aki Protoss játékos platina szinten az zerggel játszva nem platinás, hanem először besoroltatja magát zergként és így van ez a terranokkal is.

Beraktak egy új módot, Archon mode. Ez 2v2, de a két játékos egy sereget irányít. Ez akkor tud problémás lenni, ha egy profibb játékos kap random egy kevésbé jó társat, és aztán ha türelmetlen a profi, akkor bizony nem fogja élvezni a játékot senki.

Kompetitív játék mellett bevezették a Co-op küldetéseket is, ahol ketten tudunk játszani PvE módra és bizonyos feladatokat kell végrehajtani. Azonban megcsavarták a dolgokat, hogy 6 karakterből (2 ember, 2 zerg, 2 protoss) kell választani egyet, akivel mehetünk, és akinek meghatározott 3 féle egysége lehet. Raynor például marines-marauders-medics egységekkel rendelkezik. Mindegyik hősünknek külön szintje van.

Összefoglalva a játék hű maradt önmagához, sőt még jobb is lett, mint amit vártunk tőle. Egyszerre jelent meg a Fallout 4-el, de némelyest megbújt annak eget rengető hypeja mögött pedig egyáltalán nincs miért szerénykednie a StarCraftnak. Mindenkinek csak ajánlani tudom, főleg ha az utóbbi időben nem volt kielégítő jó játék a kezetek ügyében, ami volt az pedig a „meh” kategóriába esett végül, ez a játék helyreállítja majd a játékba vetett hiteteket. Ha pedig valakit beszippant a multiplayer része és eldönti, hogy profi versenyjátékos lesz belőle az el fog tűnni a világból és barlanglakó életmódra fog térni, de annyi baj legyen nem? 😀 (eltúloztam a casual multisokat is beszippantja gond nélkül) Véleményem szerint az idei év legjobb játékai között a helye.

Értékelés: 9/10