Játékosként nem lehet okunk panaszra a 2015-ös felhozatalra. Több ikonikus franchise új epizódja jelent meg, mint az új konzolgeneráció megjelenése óta bármikor. De ebből a pompás kínálatból egy játékot sokkal jobban várok.
Tíz év telt el azóta, ami alatt átsuhant az életünkön egy konzolgeneráció, hogy a Star Wars: Battlefront 2 megjelent. Nem véletlen, hogy akkora figyelmet kapott a franchise elektronikus játék kiadási jogait megszerző Electronic Arts bejelentése, hogy felélesztik a sorozatot. Hangsúlyozottan nem folytatásról, hanem felélesztésről beszéltek, amit az először lassan szivárgó, majd egy bőséggel csörgedező és egy publikus béta tesztben, áradó folyammá terebélyesedő információk igazoltak is. A játék alapját a klasszikus trilógia (1977 és 1983 között megjelent IV., V. és V. rész) adja, nem keverik a messzi-messzi galaxis korszakait, mint a Lucas Arts által kiadott Battlefront epizódokban. Márpedig egy régi vágású rajongónak, akibe az első kölyökkori mozi-élményei plántálták ezt a rajongást, ez már önmagában nagyon jól hangzik.
A tízéves technikai fejlődésnek köszönhető, egy kevéske túlzással akár filmesen valóságosnak is titulálható látványvilágról készült képek, videók és végül a személyesen is kipróbálható beta engem megnyugtattak, hogy ezzel minden rendben lesz a Star Wars Battlefront PlayStation 4-es verziójával. A hangot és zenét pedig el sem lehet rontani, hogy John Williams unalomig ismert, de soha meg nem unható dallamait és az ILM zörejtárának hangmintáin használják fel.
A játékélményben hasonlóan fontos összetevő a változatosság kérdése. Számomra ugyan szintén nem kérdés, de a nyílt teszt után sokan elégedetlenkedtek a fegyverek és helyszínek szűkössége kapcsán. Más harci játékokkal összevetve valóban szerénynek mondható a (eddig nyílvánosságra hozott) fegyverek, tárgyak és helyszínek választéka, ugyanakkor egy rajongóként nem is értem, hogy minek kell egyáltalán a három film fő helyszínei (Tatooine, Hoth és Endor) mellé más; ha van Blastech DL-44, kinek kellhet másféle blaster-pisztoly? Ennek ellenére vannak olyan fegyverek, amik a mozifilmekben nem, vagy maximum jelmez kiegészítőként bukkantak fel, épp azért, hogy változatosabbá, ráadásul taktikailag is változatosabbá tegyék a játékmenetet. Az a nem energia alapú fegyverek már első megemlítésük óta kedvenceim az elhárító-pajzsok jelentette problémák megoldására. Ráadásul, annak ellenére, hogy a magam részéről elégedett vagyok az alapjáték kínálta (vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy az előre bejelentett) helyszín- és fegyverválasztékkal, a már jó ideje beharangozott DLC-kkel biztos, hogy nem csak az előbbiek sora, de a használható arzenál is bővülni fog.
Továbbra is a változatosság kérdés körénél maradva, a járművek szerepeletetésének kihagyása nehezen megmagyarázható hiányossága lett volna a játéknak. A lépegetők, miegymások és persze a vadászgépek annyira kihagyhatatlan résztvevői a lázadók és birodalom közötti ütközeteknek, hogy teljes hiányukra nehéz lenne logikus magyarázatot találni. Nem kétséges, hogy a harci gépek irányítása nem kevés tanulást és gyakorlást igényel, mert első sorban nem űrvadász szimulátornak készült a Battlefront, azonban arról is hiba lenne megfeledkezni, hogy akciójátékok esetében a DICE rendelkezik talán a legtöbb tapasztalattal az iparágban, így a kellő tapasztalat megszerzése után szórakoztatóvá válik az elsőre irányíthatatlannak tűnő masinák vezetése is.
Ahogy az AT-ST vagy az X-szárnyú vadász, úgy a hősök és az egzotikus (de a filmes élmények alapján ismerősként üdvözölhető) idegen fajok is elválaszthatatlan kellékei az igazi Star Wars élménynek. Öröm volt hát olvasni azokat a bejelentéseket, amik a klasszikus trilógia főszereplőinek játékba hozásáról szóltak.
A kiadó a játékélmény harmadik összetevője, a játékmódok oldaláról is igyekezett biztosítani a Battlefront sikerét. Ez kétségtelenül a hálózati multiplayerre kihegyezett akciójátékok kategóriájába sorolható, de netes játéklehetőségei között nem csak az összes (kreatív módon elnevezett) klasszikus multiplayer játékmódokat találjuk meg, hanem a filmes főszereplőkre építve két egyedi, ismerősökkel és ismeretlenekkel közös lövöldözési lehetőséget kínál. Ugyanakkor (és ezért szerintem jár egy méretes piros pont), nem csak a hálózati mókára koncentráltak. Star Wars Battlefront szoló módban is kínál szórakozási lehetőséget, de még inkább a gépi ellenfelek elleni, osztott képernyős kooperatív küzdelemért, aminél jobb party-játék nem létezik (bocsi Mario Cart). Már annyira várom, hogy most felteszem a két controllert tölteni, nehogy azért ne csaphassunk ketten egyszerre a lázadó söpredék orrára, mert lemerült az egyik irányító.
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!