A csiszolatlan gyémánt, ami nagyon egyedit alkot a stealth játékok körében, egy baráttal kooperatívan játszva pedig mindenképp maradandó élményt nyújt
Sajnos azt lehet mondani, hogy a mainstream játékok körében nem nagyon jelennek meg új, kreatív ötletek, de szerencsére az indie játékok mindig igyekeznek valami egyedit alkotni. Nem kivétel ez alól a Clandestine sem, ami egy új elképzelést ad a kooperatív stealth játékoknak, mégpedig azt, hogy nem két szuperkémet irányítva teljesítjük a feladatokat, hanem egy kém és egy hacker szerepét alakítjuk. A kémnek egy külsőnézetes játékban kell különféle feladatokat végrehajtania, míg a hackernek egy szimulált számítógépes rendszer irányításával kell segítenie a helyszínen lévő kémet. Nagymértékű együttműködés kell mindkét fél részéről, ha el akarjuk végezni a feladatot.
Katya, a kém, aki lényegében a játékot játssza, külső nézetből irányítható és fegyverekkel rendelkezik plusz egy minimális HUD áll rendelkezésére. A küldetések során lopakodva és az ellenfeleket kiiktatva kell teljesíteni a küldetéseket (választhat halálos és nem halálos technikát is). Semmi különösebb nincs benne, igazából egy női Sam Fisher szerű karakter.
Ami a nagy csavart hozza a játékba, az Martin, a Hacker. Ő igazából nem konkrét karakterként vesz részt a küldetésekben, hanem egy szimulált számítógépes rendszert kezelve segíti Katya-t a küldetés során.
Az első panel, ami Martin számítógépén található az a Camera Feed. Itt beleshetünk a biztonsági kamerák képeibe, és feltérképezhetjük az ellenfeleket, amiket a térképen bejelölhetünk Katya számára. A kamerákat tudjuk mozgatni, és ameddig mi irányítjuk, addig nem fog beriasztani, ha meglátja kémünket.
Második panelünk a Console. Itt láthatjuk az elsődleges és másodlagos célpontokat, amiket teljesítenünk kell, az alsó része pedig egy szöveges in-game chat ablakként funkciónál, ha kém partnerünknek vagy nekünk nem állna rendelkezésünkre a hang alapú kommunikáció (amit nagyon ajánlok mindenkinek).
A következő egy folyamatos figyelmet igénylő panel, mégpedig a Network View, ami az adott pályán lévő számítógépes hálózat térképe és folyamatosan hackelve kell információt begyűjtsünk és kollégánkat segítsük a terepen. Például a számzárral ellátott szobák kódjait nekünk kell feltörni és megadni a kémnek, hogy bejuthasson az ajtón. Viszont nem elég szimplán hackelgetnünk az egyes eszközöket, mert egy „Admin” jár ugyanígy a hálózaton és állítja vissza a feltört belépéseket és reseteli a kódokat, ha lebukunk.
Az utolsó és legfontosab panel a Tactical Map, amin minden lényeges információt megtalálunk a pályával kapcsolatban. Látjuk kollégánk épp merre jár, milyen kamerák vannak a közelben, ellenfelek merre járnak. Ezen felül az oldalsó menüben lőszert és életet is helyezhetünk el a kémünk számára a térkép egyes pontjain, de ha lelőtt hullákat is „eltakaríthatjuk” akár.
Az általunk hátrahagyott nyomok fontosak a végkimenetel szempontjából, mert a történet reagál a küldetéseken hátrahagyott nyomok és esetleges bizonyítékok számától függően.
A játékot nem csak két személyjel játszhatjuk, egyedül is nekiláthatunk, de így sokkal nagyobb összpontosítást igényel, mert a két karakter között oda vissza váltogatva kell továbbhaladnunk.
Sajnos a játéknak megvannak a maga hibái is, ami felett nem hunyhatunk szemet. A szinkronmunka szerintem nagyon gyengére sikerült, habár a karakterek próbálják a legjobbat kihozni a helyzetből. Az általam tesztelt változatban a hacker és a kém (előbbi egy hölgy, az utóbbi egy férfi) animációi egy az egyben megegyeztek és csak a külsejük változott. Hosszú, kínos percekig teli torokból nevettem, mikor megláttam, hogy a farmernadrágos hackerünk a fenekét lóbálva szalad fel-alá a központ folyosóin. Emellett a nem halálos mozdulatok animációi is néhol nevetségesen egyszerűek. Ezek valószínűleg az alacsony költségvetésből származhatnak, ami egy indie cím esetében nem lenne szokatlan.
A negatívumoktól eltekintve nagyon jó játékkal van dolgunk. A jövő stealth játékai példát vehetnek majd az ötletekből és továbbfejlesztve azokat egy új trendet hozhatnak belőle létre. Ha esetleg lesz folytatása a játéknak vagy remake, akkor egy nagyobb pénzkerettel akár konkurens játéka is lehet az AAA címeknek.
Értékelés: 8/10
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!