Minecraft: Story Mode ep. 1 – Játékteszt

A Telltale Games legújabb játéka a Minecraft világában játszódik, ami Jesse és barátai kalandjait mutatja be, amint a Nether felé haladnak.

Én sosem voltam nagy kedvelője a Minecraftnak és ez a végigjátszásom után sem változott egy cseppet sem. Szimplán nem az én világom. Ennek fényében kezdtem el a játékot is, de azt kell mondjam, hogy kellemesen csalódtam. A Telltale játékok nevéből adódóan történetet mutatnak be. Lényegében minden történet egy-egy interaktív filmnek felel meg. A sztori alakulását befolyásolja az egyes szituációkban adott válaszunk, így itt is hosszú távú következményei lesznek a döntéseinknek. Ennek fényében ki lehet jelenteni, hogy a Minecraft Story mode egy teljesen más játék, mint amit eddig megszoktunk a stúdiótól. Erősen érződik rajta, hogy a megszokottól eltérő közönségnek készült. Ne értsétek félre, ez nem egy rossz dolog, de azért ne számítsatok Walking Dead szerű élet-halál kérdésekre.

A narrátor a játék elején röviden felvázolja nekünk, hogy van egy négy tagú csoport, az Order of the Stone, akik legyőztek egy Ender Dragont, és azóta legendásak lettek. Főhősünk barátaival az Endercon-on rendezett építő versenyen szeretnének nyerni, mert elegük van abból, hogy mindig csak vesztenek mindenben. Számomra elég semmitmondó történet. Lényegében a Minecraftos megfelelője a High School Musical és/vagy egyéb „tini filmeknek”. Szinte minden megismert szereplő nagyon klisés, kivéve Ivor, aki egy egész jól megírt karakter.

A játék zenei elemei nagyon jól követik a történet hangulatát az egyes jelenetekben. A menü zenéje viszont abszolút nem passzol a játékba. Inkább egy Silent Hill játék menüjében tudnám elképzelni. A szinkron színészek sincsenek teljesen a toppon, némelyik olyan, mintha teljesen kezdő lenne. Visszatérő vendégnek számít már Dave Fennoy, akinek a hangja sokat emel az akciódúsabb jeleneteken. A főszereplőnk lehet fiú és lány is. Én személy szerint nem ajánlanám a lány verziót, mert sokkal gyengébb a szinkron hozzá. A szövegek lényegében ugyan azok mindkét változatnál, de Patton Oswalt hangján jobban átjönnek a poénok. Külön kiemelném még hűséges malacunk, Reuben szinkronját is, mert ugyan szavakat nem mond, de mégis átadja az érzéseket, amiket a karakter modelljén látunk.

A grafika jól visszaadja a Minecraft kinézetét, kiegészülve az arc és a végtagok részletesebb animációjával. Aki nem szereti ezt a stílust, az egyszerűen rondának titulálná, de mivel a történet alapját képező játék így néz ki, ezért ezt el kell fogadnunk.

A többi Telltale játékhoz képest itt új dolgokat is látunk. Ilyen például a craftolás rendszere, ami imitálja a Minecraftét. A sztori során használt eszközöket úgy kell elkészítenünk, mint ahogyan azt az eredeti játékban is tennénk. Kicsit csalódott vagyok, hogy nem adott néhány lehetőséget itt számunkra a játék, mert ha már a kreativitás az alapja a Minecraftnak, akkor ne legyünk egy dologra beskatulyázva. Aki a tárgyak receptjeit nem ismerné, az alsó sarokban egy puskát találhat, aminek alapján az inventoryból bepakolva az alapanyagokat megkapjuk a dolgainkat. Ezen felül a játék sokkal gördülékenyebbnek tűnik. Az eddigi játékokra jellemző volt, hogy egy-egy döntést igénylő jelenet esetén egy picit megakadt a játék, mintha az „irányítható rész” és a „videós rész” között lett volna egy átmenet. Ezt szinte bármelyik eddigi játékukban megtalálhatjuk, de most zökkenőmentesen vált át az egyik jelenet a másikba. Ismételten nagyon „innovatív” QTE szekciók tarkítják az akciójeleneteket, amik többnyire az iránygombok és q+e nyomkodásából állnak. Azonnali halállal nem találkoztam a történet során, úgyhogy azt tudom tanácsolni, ha egy kicsit izgalmasabb storyra vágytok, szándékosan rontsátok el néhányat ezekből, mert jobban meg van animálva, mint a helyes végkifejlet.

Itt nincs akkora szabadon bejárható és felfedezhető terület, mint a stúdió többi játéka esetében. Szinte mindig a célunk felé vagyunk vezérelve. Egy ilyen cím esetében ezt nem mondanám különösebb hátránynak, mert valószínű, hogy nem a veterán kalandjátékosok lesz a célközönsége, hanem a Minecraft kedvelő fiatalabb generáció, akik nem biztos, hogy az 5. lehetetlennek tűnő fejtörő után továbbmennének még a történettel.

Összességében nem mondanám rossznak a játékot, de bizonyosan másabb, mint amit a stúdiótól idáig megszokhattunk. Egyszerű története és morális jellegű döntései egyértelműen a fiatalabb generáció felé irányulnak. Ha nem szereted a Minecraftot, akkor is eltölthetsz vele néhány kellemes órát. Viszont ha Walking Dead szerű történetre vársz, akkor nem ez lesz életed játéka.

Értékelés: 7,5/10