Hotel Transylvania 2 – Filmkritika
9 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
Adam Sandler ugyan rég elásta magát a nagyérdemű előtt utóbbi filmjeivel, de ezzel az animációssal még bebizonyíthatja, hogy maradt benne némi szikra.
Egy Nagyfiúk – Jack és Jill – Pixel szentháromság után érthető módon a moziba járó nagyközönség egyre kevésbé hajlandó pénzt áldozni Adam Sandler pofátlan pénznyomtatási próbálkozásaira: elég csak az utóbbi filmjei harmatgyenge pénzhozatalán végigtekinteni. A Hotel Transylvania első része ugyancsak nem volt egy blockbuster, de eleget hozott ahhoz, hogy a stúdió zöld utat engedjen a második résznek – és nem is tették rosszul.
Az első rész nem volt épp kiemelkedő animációs alkotás: nem közelítette meg a Pixar és Dreamworks által képviselt látványt és értéket, ugyanakkor a maga nemében kifejezetten szórakoztató volt: a karakterek élvezetesek voltak, a poénok ütöttek, és a történetvezetés, bármily klisés, átadott egy fontos üzenetet a gyerekeknek.
A második rész ott folytatja, ahol az első rész abbahagyta, mind történetében, mind hangulatában: Jonathan, a habókos turista, és Mavis, Dracula lánya, egybeköti életét, és nemsokára megszületik a fiuk. A csöppség fiatal korából adódóan eleinte nem tiszta, hogy ember-e vagy vámpír, az viszont nagyon is tiszta, hogy Dracula és Mavis melyik lehetőségnek szurkolnak, és ebből is keletkeznek a film fő viszályai.
A történetvezetésre és a film felépítésére nemigen lehet panasz: Genndy Tartakovsky öreg róka már az animációs iparban (annak idején a Pindur Pandúrok, a Dexter Laboratóriuma, a Samurai Jack, a Billy és Mandy kalandjai a Kaszással mind az ő gondos keze alól kerültek ki), így könnyedén megbirkózott a színészek és animátorok összehangolásának feladatával. A film az elsőhöz hasonlóan nem egy Oscar-díjas alkotás, de leköti a szülőket és a lurkókat is arra a másfél órára, miközben hol az egyik, hol a másik fog kuncogni a kellemes poénokon. (A film legfényesebb humorforrásai egyértelműen az élőhalott londinerek; minden megmozdulásuk aranyat ér.) Az animáció szintén kellemes, szórakoztató, és a tájat bemutató nagytotáloknál egészen lenyűgöző.
Milyen negatívumot lehet a filmről elmondani? Az egyik egy kisebb dolog: mivel a Sony animációs műhelyéből került ki a film, sajnos nem hiányozhatnak belőle az anyacég védjegyévé váló, szemérmetlenül arcba tolt termékelhelyezések (most komolyan, mi a zivataros tehéntúrót keresne egy középkori kastélyban egy Sony VAIO laptop?); a másik pedig az, amit feljebb is említettem: ez a film tulajdonképpen teljesen ugyanolyan, mint az első film, csak némileg más a története. Nincs benne újítás, nincs benne annyi kreativitás, amennyit elvárna az ember egy olyan rajzfilmveterántól, mint Tartakovsky.
Összességében ajánlható a film? Kisgyerekes családoknak mindenképp, a család minden tagja élvezni fogja (de legalábbis nem fogja utálni). Mindenki másnak maximum akkor, ha vérbeli rajongója az első résznek, és már tűkön ülve várta a folytatást. (Van egyáltalán ilyen?)
Értékelés: 6/10
A 3D a világon semmit sem ad a filmhez, azért nem érdemes plusz pénzt fizetni.
