Armikrog – Indie

Megérkezett az Armikrog, a híres The Neverhood és Earthworm Jim alkotóinak új játéka. Sokat vártunk rá, el is tolták a kiadást, de megérte.

Az 1996-os The Neverhood egy örök klasszikus marad számomra. Sajátos stílusát és játékmenetét szerintem eddig egy játéknak sem sikerült megfelelően visszaadnia. Teljes mértékben gyurmából készített világa volt, tele poénokkal és mesterien elkészített logikai feladatokkal. Ezt egy olyan zenei aláfestés kísérte, amit mai napig akármikor meghallgatok, és egy jó játék emléke jön elő belőlem. Amikor megtudtam a hírt, hogy a készítők új játékot terveznek, azonnal tudtam, hogy valami maradandót fognak készíteni. Sajnos a játék elkészítéséhez a kiadás időpontjának eltolására volt szükség, de én úgy érzem, hogy megérte.

Amikor legelőször megkaptam a bétáját a játéknak, akkor olyan fázisban volt még, hogy az animációk például papíron rajzolt képek voltak, és néhány tárgy animációjánál még látszott a készítők keze, ahogy mozgatják őket. A mostani változatban már a kész játékot vehettem górcső alá, ami az év egyik legkellemesebbje volt. 

A játék sztorija ott indul, hogy főhősünk Tommynaut, egy űrbéli felfedező hajójával lezuhan egy ismeretlen, fura bolygón, ahol Beak-Beak nevű beszélő, vak kutyájával egy Armikrog nevű erődítménybe zárva találják magukat. Ahogy az intro videó után elkezdődik a játék, azonnal magam előtt láttam az elődjének a képét. Annyi különbség van, hogy itt már nem csak Tommynautot irányítjuk, hanem külön feladatokra Beak-Beak-et is kell irányítanunk. Ez teljesen új lehetőségeket nyújt a puzzle feladatok megoldására. 

A történet során különböző vicces helyzetekkel találjuk szembe magunkat, aminek az élményét tovább fokozza az idegen bolygó kinézete és élőlényei. Csak példaként említeném a kalapos hangyát, Abrahant Lincoln-t, aki az egyik fejtörő megoldását nyújtja át nekünk, miután megemelte cilinderét. Találkozunk majd beszélő szobrokkal, versenymotorrá alakuló madarakkal, és egy kisbabával, aki elég gyakran sír.

A feladatok elég változatosak: képkirakó, zenei feladatok, színkeverés, stb. Vannak köztük olyanok, amik elég sok fejtörést igényelnek. Általában ad némi segítséget a játék, hogy mi is lenne a feladatunk, de néha még a segítséget magát is nehéz megtalálunk. Jobban szeretem ezt az „itt egy feladat, oldd meg” stílust, mint a manapság divatos „logikai feladatokat”, amiket egy újszülött első ránézésre megold. 

Sokaknak nehézséget fog okozni, hogy rengeteg dolgot kell észben tartani a játék során, hogy tovább tudjunk haladni. Például van egy feladvány, aminek a megfejtése a harmadik szobában van, de sokkal később találkozunk vele a játék folyamán, és ha nem emlékeztünk rá, vagy nem léptünk interakcióba a tárggyal, akkor lehet, hogy sosem fogunk rájönni, mi a megoldás. De a backtracking is elég sokszor előjön a játékban. Ezt szerintem úgy a legegyszerűbb megoldani, hogy akármi feladat gyanús dolgot látunk a világban, gyorsan lövünk egy screenshotot, és legfeljebb majd nem használjuk fel, ha nem lesz rá szükség.
A játék zenéjéért Terry Scott Taylor felel, aki a The Neverhood zenéjét is készítette. Van egyfajta furcsaság benne, ami gyurmából készült idegen környezethez tökéletesen passzol. Az egyes szobák hangulatát nagyon jól visszaadja a kicsit bolondos hangzás. 

Összességében egy korrekt folytatást kaptunk a régi klasszikus játékhoz. Minden aspektusában hozza az általam elvárt színvonalat. A fejtörők kellően nehezek, a világ pedig kellő gondossággal kidolgozott. A story kicsit lassan indul be, de a végkifejlet a játék stílusának megfelelően alakul. Jó látni, hogy vannak még olyan fejlesztők, akik mernek egyedit alkotni.

Értékelés: 9/10

:galeria: