Corpse of Discovery – Játékteszt

Vajon mit érezhet az ember, ha emlékek nélkül ébred, egy ismeretlen űrbázison? Mihez kezdene, mi lenne az első lépése? A Corpse of Discovery névtelen főhősét irányítva beleélhetjük magunkat egy hasonló szituációba.

A játék egy videó-betéttel indul, melyben a Corps of Discovery (egy űrkutató-csapat) szóvivője nyilatkozik. Ezek szerint megszakadt a kapcsolat az egyik asztronautával (nem meglepő módon velünk) és sajnos semmilyen információ nem áll rendelkezésre a hollétünkről.

Magunkhoz térve egy felvételről szóló női hang szólít minket, mely közli velünk, hogy utolsó küldetésünk következik. Utasításait követve el kell jutnunk a fő terminálhoz, hogy bővebb tájékoztatást kapjunk. A bázison több interaktív eszközt is elhelyeztek, laptopokat, melyeken képeket és videókat nézhetünk, illetve egy hologramot, mely egy üzenetet tartalmaz a feleségünktől és gyermekeinktől. Elérve a fő terminált meg is kapjuk az áhított küldetést: különféle jelzőket kell elhelyeznünk a lakatlan bolygón. Űrruhánkba belebújva, neki is láthatunk ennek. Amint kilépünk a kabinból, szembesülünk a magány totális érzésével, életnek semmi jele, puszta, sivár terület fogad minket. És sajnos itt kell szembesülnünk a játék egyik nagy hibájával is: a framerate borzalmasan instabil. Teljesen mindegy, hogy mit csinálunk, vagy hogyan állítjuk be a különféle grafikai beállításokat, a helyzet nem változik.

A külvilágba kilépve, rövid időn belül találunk egy segítő A.I.-t aki végigkísért utunkon, tippeket ad, útba igazit. Igazából ezt kicsit elcsépeltnek éreztem, lévén nem ez az első játék ahol hasonló segítőt kapunk, elég csak a Destiny Ghost-jára, vagy a Halo, 343 Guilty Spark nevű kísérőjére gondolnunk. A.V.A. (mert, hogy így hívják kis gömb-drónunkat) leginkább mégis a WALL-E nevű animációs film EVA-jára hajaz, legalábbis ami a szemeit és a viselkedését illeti. Megismerkedésünk után, rögvest útnak is indít minket az első jelzőhöz, amit kell érnünk és gyakorlatilag innentől más dolgunk nem is lesz, mint ezek felfedezése és aktiválása. Itt jön egy csavar a történetben, de ezt direkt nem lövöm le, hátha valaki rászánja magát a végigjátszásra. A lényeg annyi, hogy innentől ciklusokban fog dolgozni a játék, amint az utolsó jelzőhöz érünk, egy új helyen ébredünk és ezt a csodálatos feladatot ismételgethetjük a stáblista eljöveteléig, különféle lávás, dzsungeles, homokos bolygókon, a játék második felében már nem csak gyalog, hanem jetpack használatával is! És itt jön egy hangulatváltás is, lévén az eredeti misztikus miliőt, felváltja egy sokkal mélyebb, vallást és különféle döntéseket boncolgató téma, ám ez egy idő után inkább önmaga paródiája lesz, sajnos nem tudták ezt megfelelően kiaknázni a készítők.

A grafikával alapvetően nem lenne baj, de a képfrissítési gondok és az emiatt bekövetkező lassulások illetve pop-up effektus (amikor a semmiből bukkannak elő a tereptárgyak), rengeteg ront az összképen. Hanghatásilag és zeneileg tisztességes iparos munkához van szerencsénk, ám jó pár patchre lesz szükség, mire ez egy valóban játszható cím lesz.

Hogy nyugodt szívvel kinek tudnám ajánlani? Igazából senkinek, legalábbis teljes áron semmiképp. Egy nagyobb akció keretében, fillérekért, sci-fi rajongóknak kipróbálásra ajánlott darab lehet, de semmiképp se várjunk eget rengető dolgokat tőle. Sajnos ez egy olyan játék lett, ami nem tudja kitölteni azt az űrt, ami a sci-fi világok elhanyagolásával keletkezett. Pedig már ránk férne valami igazán ütős cím a témában, legalábbis indie fronton.

Értékelés: 5/10