Kyn – Játékteszt

A Kyn egy single-player szerepjáték, stratégiát megkövetelő harcokkal fűszerezve, egy olyan világban, ahol a Viking mitológia mágiával párosul. Fejlesztője egy holland páros, kik a Tangrin Entertainment névre hallgatnak.

Ebben a világban élnek a Magni harcosok, kiket egy rituálét követően mágikus tudással vérteznek fel. Történetünk két ily dalia, Bram és Alrik megismerésével kezdődik, akik hónapokig tartó megpróbáltatásaikból visszatérve, egy feldúlt világban találják magukat. Az emberek hosszú idők óta békében élnek a békés Aeshir faj tagjaival, ám valami megváltozott. Hőseink legnagyobb meglepetésére, az Aeshirek most falvakat foglalnak el, ölnek, teljesen kifordultak önmagukból. Első küldetésünk ebből adódóan ennek okainak felderítése lesz.

Játékmenetét tekintve a Kyn erősen épít a csapat-alapú harcra. Élből két karakterrel kezdünk, köztük folyamatosan válthatunk, és váltanunk is kell a túlélés érdekében. Minden szereplő két aktív képességgel rendelkezik, melyeket több fizikai támadás és varázslat közül választhatunk ki. Ezek lehetnek közelharci, távolsági, vagy akár gyógyító/feltámasztó hatásúak is. És ez a játék egyik legszebb része, mivel teljesen személyre szabhatjuk a karaktereinket, nincsenek előre definiált kasztok, mindenki használhat minden fegyvert, varázslatot, lehet harcos mágusunk, íjjal is akár. Tényleg csak a képzelet szab határt és a rendelkezésünkre álló arzenál, ami a hasonló szerepjátékokban megszokott módon, tetemes mennyiségben és persze különféle minőségben lelhető fel. Az aktív skilleken kívül rendelkezésre áll egy úgymond Artifact képesség is, mely kimondottan erős, és akár egy-egy küzdelem kimenetelét is befolyásolhatja, amennyiben jó időben alkalmazzuk. A változatosságra tehát nem lehet panasz, főleg ha hozzávesszük, hogy összesen hat szereplőt irányíthatunk majd egyszerre. Azért, hogy a harcok ne váljanak még így se kaotikussá, beépítettek egy funkciót, ami pár másodpercre lelassítja az időt, így megkönnyítve a parancsok kiadását.

A történetet küldetések garmadáján keresztül ismerhetjük meg, így a változatossággal itt sem lesz gondunk, ám arra lelkiekben nem árt felkészülni, hogy egy-egy nagyobb misszió akár több óráig is elhúzódhat. Szerencsére van gyorsmentés funkció, így akár gyorsabb etapokra is beugorhatunk játszani. A mellékküldetések itt is sablonokból építkeznek, de vannak üdítő, a játékost kicsit kizökkentő események, például amikor tower defense szerűen kell megvédenünk pár embert, a hullámokban özönlő ellenségtől. Esetenként döntéshelyzetbe is kényszerülünk, ahol nem feltétlen lehet előre tudni, hogy milyen hatással leszünk a történetre, ha változik is egyáltalán valami. Fontos részét képezik a játéknak a különféle fejtörők is, sokszor az előrehaladást is ezek nehezítik. Legtöbbször különféle kapcsolókat nyomogatunk, folyamatosan váltogatva hőseink között, míg valamelyikük el nem ér a célhoz.

Érdemes szót ejteni a kraftingolásról, vagyis a tárgykészítésről is. Sajnos ez a része kissé átláthatatlan lett az egyszerű földi halandók számára, de aki szeret órákig bogarászni és tanulmányozni mi mire jó, az ellesz vele. Hiányzik a szortírozás funkció, vagyis sem ár, sem felhasználás szerint nem tudjuk rendszerezni a dolgokat, de még név szerint sem, így ez sajnos több bosszúságot okozott, mint kellett volna.

Ha már itt tartunk, emlékezzünk meg a többi, kevésbé pozitív dologról is: valami érthetetlen okból kifolyólag, a kamera nem forgatható. Ezzel nem is lenne akkora probléma, lévén rengeteg hasonló címnél bevett szokás a rögzített nézőpont, ahol maximum a látótávot módosíthatjuk, itt valahogy hiányzik, sokszor fogunk tereptárgyak miatt lemaradni valamiről, mert pont kitakarja. Probléma a tereptárgyakba való beragadás és hasonló hibák tömkelege, mindegyiket megoldja egy mentés újra-töltés, de nem feltétlen akarunk egy hosszabb időszakot visszautazni amiatt, mert az egyik bucka rosszul lett lemodellezve és az Istenért sem tud karakterünk átmenni rajta.

Grafikailag szerencsére nem lehet panaszunk, noha nem mondanám a mostanában kijött címek közül kiemelkedőnek, a maga módján tetszetős darabbal van dolgunk, a funkcióját teljesen betölti, kellően változatosak a helyszínek és a karakterek is, bár az tény, hogy a tucat-ellenfelek olyanok, mintha a gyártósorról jöttek volna. A zenei részről viszont csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, ennyire megkapó, hangulatot fokozó, ismétlődése ellenére sem unalmassá váló muzsikával régen volt dolgom játékban, így le a kalappal.

Összességében elmondható, hogy kettős érzésem van a címmel kapcsolatban. Egyrészt pozitív, mert jó emlékeket idéz bennem, egy olyan korszakról, amit már régen magunk mögött hagytunk. Másrészt a sok átgondolatlanság és hiba elveszi az ember kedvét néha. De nem tántorít el a további játéktól, és ez nagy szó. Nem fogjuk a legjobbak között emlegetni, az egyszer biztos, de, hogy egy hasonlattal éljek, ő az a lány/fiú, akivel párszor találkoztál, jól elvoltatok, igazán kivetnivalót nem találtál benne, de mégsem ő lett életed párja.

Értékelés: 7/10