Airscape: The Fall of Gravity – Játékteszt
9 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
Gondoltál már arra, hogy mi lenne, ha a Super Meat Boy pörgős és kegyetlen játékmenetét összekombinálnád a Super Mario Galaxyval? Valószínűleg hasonló lenne a végeredmény az Airscape.
Ebben a játékban egy polipot irányítunk, akit elrabol egy földönkívüli faj és fejébe veszi, hogy minden áron megszökik tőlük. Kezdetben békésen úszkálhatunk az óceánban, így megismerkedhetünk a játék felettébb különc irányításával és kameramozgatásával. Teljes 360 fokban mozoghatunk és forgathatjuk a kamerát, mindezt stabil 60 fpsben. Erre gyorsan kapunk is egy csúszkát, amivel az állókép és az azonnali hányinger között bármilyen szintig tudjuk állítani a kamera forgatás sebességét. Amint ezzel megismerkedtünk, megérkeznek az idegenek és kiszippantanak minket a világűrbe.
Ahogy kiérünk az idegen világba, akváriumos-fejű karakterünk azonnal elkezd menekülni, immáron a szárazföldön. Innentől kezdve már nem csak úszkálni tudunk, de ugrani, kúszni, mászni, falon csúszni. Ez volt az a pont, aminél féltem, hogy a nagyon jónak hangzó játékmechanika elvérzik: az első hosszabbnak tűnő ugrás. Szerencsére pozitívan csalódtam. Nagyon könnyen rá lehet érezni az ugrás sebességére és a megfelelő kamera mozgatási sebesség beállításával még a székről sem fordulunk majd le, ha egy platformról egy másikra átugrunk.
A pályák teljesítése során különféle tengeri élőlényeket kell kiszabadítanunk fogságukból és magunkkal vinnünk. Ebből adódik a másik trükkös része a játéknak, hogy a kis lények követnek minket, mint a közkedvelt, mobilos Snake című játékban a farok. Karakterünket még csak-csak eljuttatjuk a célig, de figyelnünk kell arra is, hogy útközben ne gyilkoljuk meg szegény, frissen felszabadított barátainkat. Hogy ne legyen könnyű dolgunk, a tengeri aknáktól a lézerekig mindenfajta bevethető eszközön át kell verekednünk magunkat.
Kicsit furcsállom, hogy semmi módon nem küzdhetünk az ellenfeleinkkel. Egy inkompetens oktopusszal pattogunk végig a tudományosan fejlett űrlények bolygóin, de még csak a fejükre ugorva sem üthetjük ki őket, mint például a Goomba-k esetében. Ez egy kicsit változatosabbá tehette volna a játékmenetet.
Attól tartok, hogy egy átlagos játékos nem biztos, hogy valaha be fogja fejezni a játékot, mert a folyamatosan nehezedő, 360 fokban össze-vissza ugrándozós feladatok szerintem könnyen kifoghatnak rajta. Emiatt úgy gondolom, hogy csak az igazán gyakorlott platformer kedvelők lehetnek az igazi célközönség. Külön piros pontot érdemel, hogy speedrunnereknek egy számlálót is bekapcsolhatunk a pályaidők mérésére.
Értékelés: 7,5/10
