Az Early Access elején járó Leap of Fate már most is egy elég egyedi játékmenettel szolgál, ami kegyetlen, pörgős, és a halál permanens.
A Leap of Fate több stílus keveréke:
Ugyan még nagyon a fejlesztési stádiumának az elején jár, már most is jó rálátásunk van, hogy miről is szól pontosan a játék. Egy technomancerrel játszunk, aki megismerkedik a Deck of Fate-el, ami tarot kártya paklikat jelent lényegében, amiket leosztva megkapjuk a kihívásainkat. Teljesítenünk kell egy „paklinyi” kihívást, és akkor léphetünk tovább a következő, már nehezebb paklira. Minden kiosztott kártyalap egy pálya, ami nehézségétől függően lootot tartalmaz. A kártya által meghatározott számú wave-et kell túlélnünk egy szekcióban. Minél több ez a szám, annál kövérebb a jutalom.
Az ellenfeleink kiírtására különböző, ultragyors animációjú és végtelen lőszerrel rendelkező általános támadásaink, valamint limitáltan használható erős támadásaink lesznek segítségünkre. Ezeket majd a fejlődésünk során erősíthetjük, módosíthatjuk. Ezen felül kapunk még egy szintén korlátozott számban használható shadow walk képességet, ami lényegében előre tol minket a kurzor irányába, és ezalatt sebezhetetlenek vagyunk, illetve tárgyakon, ellenfeleken át tudunk suhanni.
Természetesen ez ennyire nem magától értetődő, mert a játék valahogy nem sok időt hagyott ezen információk megismerésére. Szinte azonnal bedob az események sűrűjébe, a hátunk mögül egy jó nagyot lök rajtunk, és valahol a távolból nézi, hogy boldogulunk. Az is csak az első teljesített kártya után derül ki, hogy az életpontjaink és a speciális képességünk használati száma nem töltődik fel a pálya teljesítése után. Néhány kártya egy „bolt”-ba vezet, ahol a pályákon összeszedett pontokból vásárolhatunk magunknak életerő és képesség használati pontokat, de ennél többet maximum a halott ellenfeleinkből tudunk kinyerni.
Az életerő mellett a halál is permanens. Karakterünket fejlesztgethetjük a pályákon összeszedett pontok elköltéséből, amiből vannak olyan upgrade lehetőségek, amik halálunk után is megmaradnak. Ugyan kezdhetjük előröl a játékot, de valamivel könnyebb lesz minden egyes újrakezdés. Ha valamilyen csoda folytán be tudnánk fejezni egy szekciót, ami több pakli kártyából áll, akkor feljebb megyünk egyet a nehézségi fokozatban, és egy kis infót megtudunk a karakterünk háttértörténetéről, igényesen kidolgozott állóképek formájában. Szegény karakterünk szinkronhangja azonban elég gyengére sikeredett.
Mivel még Korai hozzáférésben van a játék, ezért nem csodálom, hogy sok a hiba benne, de azért elég bosszantóak a következő problémák:
Minden összevetve jó az a cél, amit a játék kitűzött magának, de az út még elég rögös odáig. Mindenképp ajánlom a játékot azoknak, akik szeretik a Dark Souls-hoz hasonló kegyetlen játékokat, de azt ajánlom, várjanak még vele a kiadásig.
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!