Victor Vran – Játékteszt

A Korai hozzáférésű játékok szörnyűségei között manapság már elég nehéz jó minőségű játékot találni, de felüdülés, amikor az ember egy olyan jó játékra bukkan, mint a Victor Vran.

A Haemimont Games neve a Tropico játékokból sokaknak ismerős lehet. Mikor megláttam a nevüket a játék adatlapján, tudtam, hogy nem fogok csalódni a végeredményben. A hypeot tovább fokozta, amikor megláttam, hogy főhősünk szinkronja nem más, mint Doug Cockle, akit legtöbben Ríviai Geralt szinkronjaként ismerhetnek.

2015 februárjában került be a Korai hozzáférésbe a játék, és a sok negatív példa ellenére ezt az időszakot valóban a bugok javítgatásával töltötték a fejlesztők. Júliusban pedig elérte a játék a kiadásra szánt változatát, amit azóta is folyamatosan javítgatnak és finomítanak. Igazából egyetlen buggal találkoztam a játékom során, de azt még aznap ki is javították.

Ez a játék első ránézésre ismét egy a halomra gyártott ARPG-k közül, de ez kicsivel többet tud nyújtani annál. Igazi üde színfolt a jelenlegi palettán. Aki például játszott már huzamosabb ideig Diabloval, az tudja, hogy mivel a járás és a támadás is egérrel történik, elég könnyen megfájdul az ujjunk játék közben. Emiatt nagyon szeretem az olyan megoldásokat, mint ami itt is található: az irányításért a WSAD felel, a támadások és a kijelölés az egér dolga. A kamera forgatását is az egérrel tehetjük meg, ami szintén egy fontos eleme a játéknak, de erre később visszatérek.

A játék története semmi különösebb meglepetést nem tartalmaz: főhősünk egy csel áldozata lesz; bosszút esküszik a szörnyek ellen; hangokat hall a fejében; megöli a szörnyeket. Azt hiszem ennél többre nincs szükség egy ilyen játékban és én ezzel teljesen elégedett vagyok. Ezen felül viszont a „rejtélyes hang” és Victor beszélgetései azok, amik nagyon megdobják a játék hangulatát. Sosem nevettem még ilyen jót azon, hogy hülyének nézett valaki (akármilyen rosszul is hangzik ez a mondat). Nem csak a karakterünk személyét kritizálja és szapulja folyamatosan, hanem a játékost is. A legjobb példa erre, amikor egy kör alakú barlangban kell óramutató járásával megegyezően menni és a végén visszajutunk a bejáratig. Ekkor megszólal a hang, hogy furcsának tartja ezt, hogy a kiinduló pontra jutottunk, nem lenne-e jó ötlet, ha körbe mennénk megnézni, hogy biztos nem történik-e még valami? Természetesen ez felkelti az érdeklődésünket, mert ugyebár mi játékosok már csak ilyenek vagyunk. Szépen körbefutunk megint a már üres termen és a hang egy kellemeset nevetve megjegyzi, hogy nem gondolta volna, hogy ezt meg fogjuk tenni, és megkérdi, hogy nem szaladnánk-e végig még egyszer az ő kedvéért? Ez volt az a pont, ahol gondoltam, valaminek biztos történnie kell és mondtam magamban: „Egyszer átvert, lehet most végre lesz valami Easter egg a barlang bejáratánál”. Az egyetlen dolog egy szánalommal teli hangos nevetés volt, amit elfogadva csendben kisétáltam a barlang bejáratán.

Az ellenfeleink sajnos nem túl változatosak. Lényegében 6-7 típus az, ami nagyon elkülönül. Ami feldobja a játékot az a challenge (sima és elit) rendszer és a bekapcsolható Hex-ek. Ezek a Hex-ek a Diablo torment szintjeihez hasonlíthatóak picit: minél nagyobb a nehezítés foka, annál több xp és jobb loot jár a játékosoknak. Olyanok közül választhatunk, mint több elit szörny, nagyobb ellenséges armor, fix időközönként minden játékos sérül, 50%-al többet ütnek az ellenfelek és belassítanak, gyorsabban mozognak és ütnek. Ez ugyan nem hangzik túl soknak, de a különböző módosítók ki-be kapcsolgatása nagyon megváltoztatja a játékmenetet.

De nem ez az, ami igazán megnöveli a játékidőt, hanem a Bounty/Treasure hunt és a Secret rendszer. Az előbbi egy korlátozott időtartalmú küldetés szerű megbízás, amit a játékban össze-vissza szétszórva kell teljesítenünk, és a végén nagy zsákmány a jutalom. Az utóbbi pedig talán a Guild Wars 2 játékosoknak lehet leginkább ismerős, ez mégpedig a rejtett ládák és a jumping puzzle-k rendszere. Játékidőm nagy részét azzal töltöttem, hogy ezeket a mesterien elhelyezett rejtett ládikákat felszedjem. Nem csak, hogy ezeknek a ládáknak a megszerzéséhez walljumpolgatva kell ide-oda ugrálnunk a pályán, de vannak olyanok is, amik a kamera egy bizonyos szögbe forgatásával válnak láthatóvá. Ezen felül vannak még olyan falak, amik csak a megtévesztés kedvéért vannak ott, és nekik ugorva eltűnnek és felfedik a mögöttük rejlő kincset. Ez nagyon sok próbálkozásokkal és zsákmánnyal teli órát ad majd hozzá a játékunkhoz.

Fegyverekből 7 féle közül választhatunk. Nincsenek classok vagy bármi hasonlóak, amik megkötnék a kezünket a fegyverválasztás terén. Kard, Sörétes puska, Kalapács, Vívótőr, Villámpuska, Kasza és Kézi ágyú. Mindegyiknek meg van a maga sajátos játékstílusa és mindegyik három különböző képességgel rendelkezik. Egyszerre kettő lehet nálunk, amik között az egér görgőjének megnyomásával tudunk azonnal váltani. Emellett még két démon erőnk is van, amik lényegében pontosan ugyanazok a varázslatok, mint amiket az ellenfeleink használnak ellenünk. Még tovább növelhetjük a karakterünk személyre szabását a ruhák és Destiny kártyák használatával. Mindegyiknek meg van a sajátos bónusza, amivel egy fegyver vagy játékstílus irányába tudunk „szakosodni”. A Destiny kártyákon belül is vannak „sima” kártyák és Divine vagy Wicked kártyák. Ezek még az alap dolgaik mellett bónusz képességeket adnak a kártyákra. Például egy Wicked módosító az, hogy egy ellenfél megölése után attack és movement speed bónuszt kapunk egy rövid ideig.

A játékban helyett kapott egy négy fős kooperatív mód, de vannak kialakított arénák is, ha esetleg jól összevernénk barátainkat egy-egy komolyabb loot után.

Összefoglalva az eddigieket a Victor Vran egy kellemes csavart visz az ARPG játékok világába. Ha megküzdöttünk a storyval, akkor is lesz még több, mint 200 challenge és számos rejtett láda, és bounty amivel eltölthetjük az időnket. Ha az ellenfelek változatosabbak lennének és egy-egy bescriptelt event nem jönne elő a map újratöltése után, akkor könnyen megkaphatná a játék a 10 pontot is.

Értékelés: 9/10